Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-267
21Ô À nemzeigyùïès 267. iÈése 1.924. érd április hó 2-án, szerdán. kálváriái árasa már befejeződött? Dehogy! Ha ki akar menni a piacra és értékesíteni akarja terményeit, mert szüksége van pénzre, mit kell csinálnia? Van ennek az őstermelési bizonyítványnak egy III. alatti rubrikája. Mielőtt a piacra elindulna, ebbe be kell irnia: Viszek pedig a mai napon a piacra 13 csirkét, 12 tojást, három házinyulat, félmázsa búzát, 75 kg. burgonyát, stb. stb- (Rupert Rezső: Két csomó zöldséget!) Ezt, mielőtt a tanyáról elindul, beirja ebbe a III. alatti rubrikába. Most persze már azt hiszik, hogy mehet és eladhat! Dehogy! Addig a piacon nem szabad megkezdenie az eladást, amig a piaci ellenőr oda nem jön és meg nem nézi a kocsiderekat, hogy valóban 13 tojás és annyi csirke és # házinyúl van-e benne, mint amennyi ebben a jegyzékben fel van tüntetve. Ha annyi van, akkor a piaci ellenőr aláírja és azt mondja, hogy mehet, te már megkezdheted az árusitást. Ha azonban nincs annyi, akkor jön a birságolás, akkor megbírságolják és ha az a piaci ellenőr megállapítja, hogy mulasztás történt, mert hiányos a kiállítás, akkor elvonja az őstermelési bizonyítványt és az illető egy esztendeig nem kaphat őstermelési bizonyítványt. (Dénes István: Éljen a kisgazdauralom Magyarországon! — Rupert Rezső: Agrárdemokrácia! Meg kell védeni a kisgazdákat a kisgazdák ellen ! — Dénes István: Ezért kell a külföldi kölcsön ! A sok marhaság miatt, amit csinálnak! — Rupert Rezső: Ez már nem is marhaság, hanem gonoszság! — Nagy Vince: Apró marhaság !) Méltóztassanak elképzelni, hogy egy nagy alföldi városban, ahol a hetipiacok sokkal nagyobbak, mint másutt az országos vásár, hetipiackor bejönnek 1500-an, 2000-en hogy árusítsanak. Azt az 1,500—2000 kocsit vagy a városba való bejáró útnál fogja meg a finánc és ott állítja hosszú sorokba a kocsikat, és meggyőződik, valóban igaz-e az, amit az a termelő beirt abba a termelési igazolványba, vagy pedig beeresztik őket a városba, és akkor nem engedik a piac megkezdését mindaddig, amig a piaci ellenőr ezt az ellenőrzést el nem végzi. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Dénes István: Bürokrota agyvelő torz szüleménye.) Méltóztassék elképzelni, hogy az a kisgazda, az a törpebirtokos, az a lakó, az a kertész, aki tollat talán minden öt esztendőben vesz a kezébe, és irtózik az Írástól, inkább fizet, minthogy írjon, különösen, amikor azzal fenyegetik, hogy ha nem helyesen vagy hiányosan irja be az adatokat, akkor megbüntetik, elveszik tőle az őstermelési igazolványt, hogyan fog »irtózni és inkább le fog mondani arról, hogy a piacra jöjjön, s inkább azt fogja csinálni ennek a keresztény kurzusnak nagyobb dicsőségére, hogy egyenesen a zsidóhoz viszi eladni terményeit, minthogy kimenjen a piacra. (Dénes István: Hátha igy akarják őket az írásra megtanítani. — Esztergályos János: Azután csodálkozna, hogy a magyar nép haragszik a fináncra.) Ebből azután az következik, hogy most már ennek a kisgazdának, törpebirtokosnak, kertésznek, tanyai lakosnak is megszülettek a gondjai. Emlékszünk, hogy azelőtt az iparosok és kereskedők voltak borzasztóan konsternálva, hogy a szatócsnak is könyvet kell vezetni a forgalmi adó miatt. Most már itt is ennél vagyunk. Ha ezek a törvénynek megfelelően akarnak eljárni, kénytelenek könyvet vezetni, mert ha nem lesz hiteles a könyv, akkor jön a bíróság és az őstermelési igazolvány elvonása. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Most már meg lehet azt érteni, hogy mire való, miért szükséges az a rettenetes sok tisztviselő, az a rettenetes sok finánc. Hogyan lehet majd egy ilyen nagy hetipiacon 1500—2000 termelőt ellenőrizni? ügy, hogy az egyes városok és községek kénytelenek lesznek ezeknek a helypénzszedőknek, vagy adóforgalmi ellenőröknek létszámát megötszörözni, vagy megtízszerezni, csak azért, hogy ezeknek a csodabogaraknak, ezeknek a szobatudósoknak az életet nem ismerő emberek agyában megszületett lehetetlenségeknek ugy a hogy eleget tudjanak tenni. (Nagy Ernő: Van még ilyen több is! — Dénes István: A tanítókból már mind forgalmi ellenőrök lesznek Magyarországon!) Az adminisztráció nagyobb dicsőségére bátor vagyok felemlíteni, hogy pl. az én választókerületemben, mint mondottam, 9000 őstermelő van, tehát legalább 9000 ilyen bárcára van szükség. És mi történik 1 ? Igazán mondom, hogy ezt az intézkedést látva, revizió alá veszem a pénzügyminister úrral és a pénzügyministeriummal szemben eddig elfoglalt álláspontomat. Eddig azt mondottam, hogy a mi pénzügyministereinknek nincs koncepciójuk, hogy a mai történelmi időkbe nem tudnak belehelyezkedni, de mégis ugy láttam, hogy adminisztrálni tudnak. Most azonban revizió alá veszem ezt a megállapitásomat, mert sem koncipiálni, sem adminisztrálni nem tudnak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Dénes István: Tehetséges írnokok!) Méltóztassanak csak megfigyelni. Kilencezer ilyen őstermelési községi bizonyitvány-blanketta helyett március 27-én leküldték 850-et. Utasitás volt azonban, hogy «a rendelet április 1-én életbelépjen. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogy 850 blankettából 9000-ret, hogy lehet csinálni. Akármint akarta is tehát az elöljáróság, hogy megfeleljen ennek a lehetetlen rendeletnek, képtelen erre, mert eltekintve attól, hogy a szükséges adatokat nem tudja beszerezni ennyi idő alatt, nincs annyi blankettája sem, hogy mindenkinek kiadhassa. Mi történik most ezeknek kiadásánál 1A plakátokat kiadták, publikálták a rendeletet. Megindul a sürgés-forgás, jönnek-mennek az emberek, most van a legszorosabb tavaszi munka, mint méltóztatik tudni, — vetés és egyéb ilyen fontos munka — tehát most megbolygatják az egész falut, mint a darázsfészket, az összes tanyai lakosok otthagyják munkájukat, és jönnek be. Mikor bejönnek, azt mondják nekik: hozd el a magad születési anyakönyvi kivonatát, feleségedét, gyermekeidét, mert csak azokból tudjuk megállapítani valóban, mikor születtél, mikor született feleséged, mikor születtek gyermekeid. Mondjuk, hogy ezt még meg tudja csinálni, behozza ezeket az anyakönyvi kivonatokat, a rubrikák egy részét ezen az alapon az elöljáróság ki tudja tölteni. Most jön azonban a vagyonállomány megállapítása. Mit tud csinálni az elöljáróság, amikor 500.000 koronás pénzbirsággal fenyegetik csak a mulasztásnál arra az esetre, ha felületesen tölti ki az iveket, ha pedig esetleg még valami szándékosságot is látnak, akkor egyenesen adócsalásnak deklarálják az elöljáróság eljárását. Azt mondja tehát az elöljáróság, én fedezem magamat, nem hiszem el, hogy neked valóban hét csirkéd, két házinyulad, ennyi és ennyi tyúkod és ennyi baraekfád van, nekem ki kell oda szállnom, meg kell néznem, különben nem hihetem el. Kiszáll tehát az egész elöljáróság, mert hiszen 65.000 holdat körüljárni nem csekélység. (Ugy van! Ugy van! Mozgás.) Az elöljáróságnak azonban napidíj és fuvarköltség jár; az utasitás pedig azt mondja, hogy a bizonyítvány kiállitásáért a mindenkori rendeletek értelmébeu járó kiállítási díjat kell fizetni. (Rupert Rezső: Éljen a kisagrár demokrácia!) Méltóztassék elképzelni, hogy mennyi költséget okoznak ezzel azoknak a kisgazdáknak, törpebirtokosoknak, lakóknak, akiknek van két hold feles kukoricaföldjük, öt tyúkjuk, két libájuk, mig tényleg igazolni tudják ezt; ezek
