Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-267
208 A nemzetgyűlés 267. ülése 19, teljesen birja. Jelen hatáskörében való alkalmazhatósága kiváló. Alárendeltjeivel szemben jó magatartású, igen erélyes, a tekintélyt minden körülmények között megóvja. Igen jó befolyást gyakorol a tisztikar vezetésére és annak nevelésére kiválóan alkalmas. Elöljáróival szemben igen tisztelettudó, kiválóan fegyelmezett; nagyon jómodoru és tapintatos.« (Rothenstein Mór: Azóta megváltozott! — Perlaki György: Egy tiszt minősitése hogyan kerülhet ide! A minősítés tudomásom szerint titkos!) Ahhoz senkinek semmi köze, hogyan kerül az én kezembe. (Ulain Ferenc: fessék megcáfolni a ministernek ! — Nagy zaj és mozgás jobbfélöl. — Továbbolvassa.) : »Kitűnő bajtárs, kitűnő társadalmi műveltséggel nagyon jó társaságban mozog, összértéke : kiváló.« (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az is érdem, hogy jó társaságban mozog!) T. Nemzetgyűlés ! Mit mondottam ahhoz, hogy hogyan került kezembe ez a minősitési táblázat, senkinek semmi köze. Kezembe került s nekem törvényhozói kötelességem, hogy amikor megállapitom azt, hogy egy minister hamis képet adott a nemzetgyűlésnek egy tisztről, (Gr. Hoyos Miksa: Ezt nem hiszem el!) egy alárendeltjéről, az illető érdekében felszólalni. A minister urat felszólítom, méltóztassék adataimat megcáfolni, az eredeti minősitési táblázat felolvasásával. Amennyiben megállapittatnék, hogy ez a két táblázat — az általam most felolvasott és a minister ur által felolvasandó, nem kongruens, le fogom vonni a konzekvenciákat. (Zaj jobbfelől. — Nagy Ernő: Nekem is kitűnő minősitési táblázatom volt, mégis elcsapott a kurzus! Még hazafiatlannak is mondtak! Pedig kitüntetést is kaptam Tisza Istvántól! Hogyan lehetséges ez? Nem dicsekvésből mondom. — Lendvai István: Egy tiszt reputációját nem lehet Csáki-szalmájává tenni ! - Zaj.) Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy t. Nagy Ernő képviselőtársam érdekében interpellálhassak. A képviselő urnák magának is megvan a joga, hogy saját minősitésének, illetőleg eJbocsáttatásának kérdését tisztázza vagy elintézze (Nagy Ernő: Csak a kormány-erkölcsök illusztrálására mondtam!) Elnök (csenget): Nagy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Gömbös Gyula : Ha pedig Győrffy őrnagyhadbíró tényleg dorgálásra lett volna egy ügyben Ítélve, akkor a katonai szabályok szerint ennek a dorgálásraitélésnek egy bizonyos jegyzőkönyvben nyoma kell, hogy legyen. Ezért felszólítom a honvédelmi minister urat, mutassa be ezt a jegyzőkönyvet is, mert ahogyan én vagyok informálva, abban a jegyzőkönyvben dorgálásra Ítélésről szó sincs! A minister ur, amikor erre a kérdésre nekem választ adott, azt mondotta, hogy: (olvassa) »Ami Gömbösnek azt a kérdését illeti, hogy hajlandó-e — t. i. a honvédelmi minister — az egész tisztikar önérzetét kielégítő megoldást keresni és elégtételt szolgáltatni, arranézve csak azt jegyzem meg, hogy a tisztikarra nézve nincs fontosabb, mint az igazság.«— T. Nemzetgyűlés! Én azt állítom, hogy elsősorban a honvédelmi ministernek kötelessége a tisztikarral szemben az igazságnak érvényt szerezni (Nagy Ernő: Ez igaz!), elsősorban a kormány kötelessége elöljárni az igazság osztásában, mert csak akkor léphet fel a kormány azzal az erkölcsi jogosultsággal, hogy Ítéletet mondhasson a vezetésére bizott alárendeltekről és általában az állampolgárokról, ha a kormány maga is azon az erkölcsi magaslaton áll, amelyen állva, megillethet valakit a bírói tiszt gyakorlása. (Igaz! ügy van! a balközépen.) T. Nemzetgyűlés ! Egyidejűleg felszólitom a a honvédelmi minister urat, — amennyiben hajL évi április hó 2-án, szerdán. landó erre — hogy olvassa fel saját minősítését is, különösen a háború alatti szolgálatáról (Nagy zaj jobbfelől.) és adjon nekünk felvilágosítást, hogy miképen viselkedett ő a háború alatt és hogy van-e neki egyáltalában jogosultsága Győrffy hadbiróval szemben itt a nemzetgyűlés előtt ilyen szigorú bírálatot mondani. (Igaz ! Ugy van ! a a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől. — Perlaki György: Növeli a tekintélyeket az ilyen beszéd ! — Nagy Ernő : Hát másnak nincs tekintélye, csak a ministernek ? Mik vagyunk mi ? — Perlaki György: Egy ministerről nem lehet igy nyilatkozni ! — Nagy Ernő : Mi az a minister ? Micsoda az a minister ! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! (Nagy Ernő : Másnak nincs becsülete, csak egy ministernek ? — Pickler Emil : Lett volna csak gróf ! — Nagy zaj.) Nagy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék esendben maradni. (Rupert Rezső közbeszól.) Rupert képviselő urat kérem, ne méltóztassék párhuzamos beszédet tartani. (F. Szabó Géza : Engedjék már a szónokot is közbeszólni. —- Derültség.) Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! Amikor ennek a nemzetnek oly nagy szüksége van minden tekintetben kifogástalan tisztviselőkre, amikor ebben a dsungelben, amelyre oly élesen világított rá imént elmondott interpellációjában Zsirkay János t. képviselőtársam, valóban keresve kell keresni azokat az egyedeket, akikben minden tekintetben megfelelőek, akkor akad egy minister, aki talán csak azért, hogy leszállítsa az ellenzék részéről elhangzott interpelláció értékét, hajlandó — és erre talán a parlament történetében egyáltalában nem találhatunk példát, — áldozatul odadobni az ő alárendeltjét (Ulain Ferenc: Areulütni!) hajlandó arculütni, mint ahogy Ulain Ferenc t. képviselőtársam helyesen mondta, hajlandó a honvédelmi minister ur ezekben a nehéz időkben rúgni egyet azon a tiszten, aki eddig kétségtelenül igen nagy szolgálatokat tett ennek a rendszernek. (Ulain Ferenc: Nagyon nagyokat! — Rupert Rezső: Francia Kiss Mihályra vonatkoztatva azt mondta, hogy bárcsak száz ilyen embert adna az Isten az országnak ! Elég, hogy ezt mondta !) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Csendet kérek, Lendvai képviselő ur. (Esztergályos János: Miben nyilvánult meg az a nagy szolgálat! — Saly Endre: Bent volt a bandában! — Nagy zaj.) Saly Endre képviselő urat rendreutasítom, Gömbös Gyula: A képviselő urak ellenzéki szempontból eltévesztik kötelességüket. Én ma a minister urnák Győrffy hadbíró-őrnagy úrról, mint magyar állampolgárról mondott ítéletét akarom visszautasítani és egyáltalában nem foglalkozom azzal az üggyel, amely az önök szempontjából — ugylátszik — kedvesen intéztetett el. Én ma csupán azzal az állítással foglalkozom, amelyet a honvédelmi minister ur tett és amely, nézetem szerint, alkalmas arra, hogy Győrffy hadbíró-őrnagy ur egész reputációját tönkretegye. (Igaz! Ugy van! a balközépen. — Saly Endre: Hány emberét tették már tönkre! — Zsirkay János: Ez nem lehet jogcím, hogy másokét is tönkretették. — Saly Endre: De akkor nem szólalhat fel Gömbös képviselő ur. Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy itt minden képviselőnek joga van felszólalni^ épugy, mint a képviselő urnák is. (Lendvai István: Ez a szociáldemokratapárti szólásszabadság!) Csendet kérek! Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! Én tehát választ kérek az igen t. honvédelmi minister úrtól mindazokra vonatkozólag, amiket ma itt elmondottam. Már a múltkor megállapítottam,
