Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-267
A nemzetgyűlés 267. ülése 1924. évi április hó 2-án, szerdán. 207 ve, talán rongyos, kopott ruhában is napról-napra megjelenjen az iskolában tanitani, amellett van lelkiereje magát továbbképezni —- és tudását, idealizmusát a gyermekek tízezreinek továbbadni — azokba szépet, nemeset átültetni. De még egy, az egész köztisztviselői kart, tehát a középiskolai, polgári iskolai tanári kart is közvetlenül a háború után ért sérelemről óhajtok beszélni. Nevezetesen 6000/1923. M. E. sz. rendelettel elvonták az ötödéves korpótlékot. Ma az a néhány száz korona, amely ötödéves korpótlék címén az állami tisztviselőket illetné, nem sokat jelentene, de elvonása mégis mélyen sértő, mert hiszen az 1893 : IV. törvénycikk megállapítja ezt az ötödéves korpótlékot, azt tehát rendelettel elvonni nem lett volna szabad. De nem folytatom tovább a sérelmek felpanaszolását, hanem tisztelettel kérem a kultuszminister urat, méltóztassék ezen kérdésekkel még most, a szanálási programmon belül foglalkozni, tekintsen arra, hogy óriási kultur és nemzeti érdekek fűződnek ahhoz, hogy a magyar középiskolák, felsőiskolák és alsófoku iskolák tanári és tanítói kara lelkületileg harmonikusan dolgozhassák anyagi helyzetének megjavittása által, mert csak akkor érhetünk el kulturális eredményeket, ha a tanár és tanitó nyugodtan élhet és minden idejét a tanitásnak és saját kulturális továbbképzésének szentelheti. Abban a reményben, hogy az, amit a kultuszminister ur a ministeri székből már ismételten hangoztatott: hogy a tanárság panaszai nem fognak süket fülekre találni és a kultuszminister ur ugy a középiskolai, mint a polgári iskolai tanárok sorsán rövid idő alatt segíteni fog, — a következő interpellációt intézem hozzá (olvassa): »1. Hajlandó-e a minister ur a középiskolai, mint a polgári iskolai tanári kar státusát az egyenlő elbírálás elvének alapján rendezni 1 ? 2. A helyettes (megbízott) tanári minőségben alkalmazottakat egyévi működés után rendes tanárrá kinevezni? 3. A hadi szolgálatból származó hátrányokat megszüntetni. 4. A polgári iskolai tanároknál oly előmeneteli lehetőséget teremteni, hogy kétévi X. fizetési osztálybeli szolgálattal, a IX. fizetési osztály 3. fokozatába történő rendes tanári kinevezés után, fokozatonként 3 évi, fizetési osztályonként tehát 9 évi várakazasi idő leteltével automatikus előléptetésben juthasson be kivétel nélkül minden tanár: a) szolgálatának 13-ik évében a VIII. fizetési osztályba, b) szolgálatának 22-ik évében a VII. fizetési osztályba és c) szolgálatának 31-ik évében a VI. fizetési osztályba; 5. 6000/1923. M. E. számú rendeletben elvont, de az 1893. évi IV. törvénycikkben törvényesen biztositott ötödéves pótlékot visszaállitani.« Kérem még a minister urat, — és ezt a pontot utólag fogom irásba foglalni — hogy szíveskedjék a polgári iskolai tanárok kinevezésénél és az előlépéseknél nemcsak az államnál, hanem a más tanintézeteknél eltöltött szolgálati időt is beszámítani. (Helyeslés jobb/elől.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kultuszminister urnák. Figyelmeztetem azonban a képviselő urat, hogy a beadott interpelláció szövegébe utólagosan a képviselő ur nem írhat be semmit. Szólásra következik ? Bartos János jegyző: Gömbös Gyula! Gömbös Gyula: Tisztelt Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlést untatni nem kívánom, de kötelességet óhajtok teljesíteni akkor, amikor újból Győrffy hadbíró esetével akarok a nemzetgyűlés előtt foglalkozni. (Lendvai István: Éljen Győrffy!) Most nem arról akarok beszélni, amivel annak idején kezdtem e kérdést feszegetni, hanem azzal a megállapítással kivánok foglalkozni, amellyel a honvédelmi minister ur a múltkoriban, amikor választ adott interpellációmra, nézetem szerint Győrffy hadbírót olyan színben tüntette fel, amely feltüntetés nem felel meg a tényeknek. Ugyanis azt mondotta, hogy Győrffy hadbíró szolgálatai nem is olyan nagyszerűek. A minister ur — egy lap van a kezemben — a következőket mondotta: A Gömbös által emiitett nagyszerű szolgálatoknak nem tudott nyomára akadni, nem akadt semmi olyan nyomra, amely őt bármikép magasabbra emelné, mint bármely más hadbírót; kutatásai inkább az ő hátrányára ütöttek ki, amennyiben megállapította, hogjr Győrffy hadbiró-őrnagyot dorgálásra kellett Ítélni akkor_ is azért, mert nem bíróhoz méltón járt el. (Klárik Ferenc: Most az áthelyezés előtt sem járt el bíróként! »Isten vele, Mihály!« szabad ezt egy bírónak mondani!) Elnök: Kérem a képviselő urat, sziveskedjék csendben maradni! Gömbös Gyula: T. képviselőtársamnak azt akarom válaszolni, hogy annakidején, körülbelül egy évvel ezelőtt Győrffy szintén azt mondotta valakinek, hogy: »Isten vele!« — és akkor nem vonta őt senki felelősségre. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Talán nem volt gyilkos!) De én ma nem erről a kérdésről kivánok beszélni, én arról kivánok beszélni, hogy egy minister, egy honvédelmi minister egy tiszttel szemben olyan megállapítást tett, amely megállapítás következményeképen lehetséges, hogy ennek a tisztnek reputációja az ország előtt különös színben tűnik fel. Nekem módomban van . .. (Horváth Zoltán: Közalkalmazott !) Kérem, t. képviselőtársam, Győrffy hadbíró nincs abban a szerencsés helyzetben, mint mi vagyunk, hogy bármely támadással szemben azonnal szót kérjünk és a nyilvánosság előtt beszéljünk; Győrffyt a fegyelmi szabályok kötik, ennek következtében nem tud saját ministerével szemben sem védekezni. Törvényhozói kötelességet teljesítek tehát, amikor az ország szine előtt én akarok elégtételt adni annak a tisztnek, akinek a minősítési táblázata ... (Horváth Zoltán: Más közalkalmazott sem védekezhetik, a fegyelmit lefolytatják! — Rupert Rezső: Közalkalmazott! Egykutya!) Elnök: Horváth képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! Gömbös Gyula: Nem is arról beszélek Győrffy hadbíró esetében, amiről a múltkor interpelláltam. Én arról beszélek, hogy a honvédelmi minister ur hamis képet adott róla a nemzetgyűlésnek. Győrffy hadbíró minősitési táblázata az 1921., 22., 23. évekről itt van (Zaj jobbfelől.), sat. Nemzetgyűlés meggyőződhetik, hogy Győrffy hadbíró jó tiszt-e, kiváló katona-e és hogy amikor a múltkor azt mondottam, hogy nagyszerű tiszt, azt helyesen állapította m-e meg. (Klárik Ferenc: Nem lehet jó tiszt az, aki a gyilkost üdvözli!) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni! (Klárik Ferenc: Hát, nem lehet jó katonatiszt!) Gömbös Gyula: A minősítés a következőképen hangzik (olvassa) : »Higgadt, igen jó szellemi képességgel; határozott, kötelességtudó, nyilt jellemű, lovagias gondolkozású, minden tekintetben kifogástalan tiszt. Gyors felfogású, szolgálati állása szerint megkívánt ismeretei magas fokon állanak; nagymértékben bir az alárendeltjei vezetéséhez szükséges képességekkel; a közvetlen elöljárójának helyettesítésére szükséges ismereteket
