Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-267

204 A nemzetgyűlés 267. ülése 1,924. évi április hó 2-án, szerdán. aníely pártkülönbség nélkül a legmélyebb felháborodást idézte elő a nemzetgyűlés tagjai között. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a szombathelyi ügy nemcsak helyi ügy, hanem szinte járványossá vált, mert az azóta előfordult események beigazolták, hogy nemcsak Szombathelyen vannak ilyen állapotok, hanem az ország nagyon sok helyén fordultak elő hasonló visszásságok. Multkori felszólalásomban alludáltam arra, hogy itt nem csak helyi jelenségről van szó, hanem itt a vezetésben, a rendszerben van a hiba. Az azóta előfordult esetek szomorúan igazolták állításomat. Hogy többet ne emlitsek, azóta Sopronban egy nagyobb mérvű csempészés fordult elő; Esztergomban 3 vámhivatali vezető tisztviselőt fel kellett függeszteni hasonló visszaélés miatt; a fővámhivatalnál pedig a házi pénztárban 500 milliós sikkasztásnak jöttek a nyomára, amelyet egy kishivatalnok követett el a nélkül, hogy azonnal rájöttek volna. Ha vizsgáljuk azokat az állapotokat, amelyek a fővámhivatalnál vannak, egészen természetesnek találhatjuk azt, hogy ilyen visszásságok, törvényellenességek előfordulnak. Vizsgálva ezeket az állapotokat és azt a bánásmódot, amelyet egyes visszaélő tisztviselőkkel szemben a fővámhivatal vezetősége tanusit, meg kell állapitanom, hogy itt is érvényesül az, amit már többizben kénytelen voltam megállapítani, hogy a kisembereken ugyancsak elverik a port, a nagyemberek azonban kényükre-kedvükre szegik meg a törvényt ugy, amint azt az érdekük épen megkívánja. Előfordult pl. az, hogy 1922-ben egy vámhivatali kis tisztviselő 90 métermázsa nullásliszt helyett száz mázsát küldött ki; 90 mázsát könyvelt el, de 100-at vagoniroztátott be. Elismerem, hogy ez törvényellenes dolog. Azt a vámhivatali tisztviselőt, aki két gyermekes családapa, 1922 novemberében felfüggesztették, és azóta a vizsgálat folyamatban van ellene, de még nem fejeztetett be ugy, hogy az illető csak félfizetést kap, s azonkivüí a tisztviselőknek járó mindenféle kedvezményt megvonták tőle. Amikor egy kis tisztviselővel szemben tiz métermázsa nullásliszt miatt ilyen szigorúan — hiszen már két éve függ a Damokles-kardja ennek a szerencsétlen tisztviselőnek feje felett - ilyen nérói kegyetlenséggel jár el felettes hatósága, akkor nézzük meg, hogy mi történik idebenn a fővámhivatalnál magánál, hogy micsoda visszásságok és törvényellenességek fordulnak elő, amikor nem tiz métermázsa nulláslisztről, hanem milliárdos károkról van szó. 1921. évi február hóban a rákosi paradicsomkonzervgyárban a budapesti fővámhivatal két magasabbrangu tisztviselője két vagon paradicsomot plombált le és küldött el Pándorfalva kiviteli határállomásra. A pándorfalvai állomásfőnök elrendelte a vagonok újra mérlegelését, a két vagont kikapcsoltatta, és azután azokat újra mérlegelték. Meleg nap lévén, a rosszul becsomagolt konzervek csepegni kezdtek. Az állomásfőnök megkereste a helybeli vámhivatalt, hogy küldjön ki két tisztviselőt, mert fel fogják bontani a vagont. Az ottani vámhivatal ki is küldötte két tiszviselőjét: Fonisch Károlyt és Gruhr Györgyöt. Ezek felbontották a vagont és megállapították, hogy noha a bárcán a szállítmány paradicsomküldeményként volt elkönyvelve és feltüntye, a két vagonban 17 hordó cseppegtetett akácméz és egy hordó nullásliszt volt a paradicsom közzé becsempészve. Erre jelentést tettek, lefoglalták az árut, és azután azt el is árverezték. Most azt várta volna az ember logikusan, hogy a fővámhivatalnál megindul az eljárás az ellen a két magasabbrangu fővámhivatali tisztviselő ellen, akik ezt a két vagont leplombálták. Ehelyett az eljárt két pándorfalvai hivatalnok dorgálásában részesült, és azt mondották nekik, hogy mi jogon merték engedély nélkül felbontani a 17 hordó mézet és az egy hordó nulláslisztet. Királyhidán szintén rájöttek arra, hogy ugyancsak ilyen hamis bárca alapján leplombált vagonban csempészárukat akartak a határon kicsempészni. Ezt a vagont is felbontották, az árukat lefoglalták és elárverezték. Máig sem indították meg azonban az eljárást azon leplombáló tisztviselők ellen, akik ezt a visszaélést elkövették. Multkori interpellációmban a szombathelyi textillesempészéssel foglalkoztam és rámutattam arra a munkásságra, amelyet Pollner Ottó fővámellenőr folytatott, aki Hankiss helyettes államtitkár kiküldetésében járt Szombathelyen és azt a jelentést küldötte, hogy Szombathelyen minden rendben van. Minthogy azonban a szombathelyi sajtó ezt az ügyet állandóan felszínen tartotta, ez a kérdés nem aludhatott el s Hankiss helyettes államtitkár kénytelen volt ujabb revizort kiküldeni Szombathelyre. Ezúttal két tisztviselőt: Matolesi és Kiss pénzügyi tanácsosokat küldötte ki, akik megint azt jelentették vissza Szombathelyről, hogy boldog volna Magyarország, ha minden hivatal olyan rendben volna, mint a szombathelyi vámhivatal. Az események beigazolták, hogy milyen állapotok voltak Szombathelyen. Ezeket ma már mindenki tudja az országban. Hankiss államtitkár ur azonban bizonyos elfogultsággal — direkte megválogatom a kifejezést, nem akarván őt megsérteni ~ kezelte a szombathelyi kérdést, minthogy Vellesz Jenő ottani panamista fővezérrel és panamaszervező vei, mondhatni, baráti viszonyban állott, rá nézve tehát kényes volt ez a kérdés. Grigeus pénzügyigazgató kétszer telefonált a pénzügyministériumba, hogy vigyék ki Hankiss kezéből ezt az ügyet és delegáljanak helyette egy elfogulatlan embert, aki igazán szét tud csapni ebben a dzsungelben. Ennek köszönhető, hogy azután Bognár Eleket küldöttek ki, aki azután rajtaütött a csempészeken és már nyolcadik hete rovancsol és eddig még nem tudta feldolgozni az ottani nagymérvű csempészetet. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy Hankiss helyettes államtitkár ur azonban nemcsak Szombathelyen ilyen elfogult és előzékeny s ilyen lágyszívű és lágy kezű, hanem itt Budapesten a tisztviselőivel szemben is akkor, amikor ezek a panamisták, a visszaélők ellen el akarnak járni. Egy konkrét esetet hozok elő. Dátumszerüleg mondom el, hogyan dolgoznak itt a tisztviselők, és hogyan akadályozza meg Hankiss János helyettes államtitkár ur a tisztviselők purifikáló, büntető eljárását. 1923. november első felében két fővámhivatali tisztviselő: Zeitler és Keményik pénzügyi tisztviselők jelentették, hogy a Mayer Testvérek budapesti cég, amelynek Szent István-tér 2. szám alatt van üzlethelyisége, nagy vámvisszaéléseket követett el és mintegy 500 millió koronával károsította meg az államkincstárt egyetlen textilügyletnél. Mikor ezt Zeitler jelentette, Hankiss államtitkár ur behivatta és azt mondta: Mit izgágáskodik maga, mit komprommittál egy tisztességes kereskedőt? Erre Zeitler tisztviselő azt mondotta neki : Hogyan mer ön védeni egy kereskedőt, aki már egy izben 15 millió koronára volt csempészet miatt büntetve? Azt mondotta erre az államtitkár ur: Csekélység, ezt ezer koronás pénzbirsággal kihágásként el lehet intézni. Mikor Zeitler másnap bement a hivatalába, odament hozzá egy Császár nevű tisztviselő és azt mondta neki: Te Zeitler, ne izgágáskodj, te szegény ember vagy, itt kereshetsz; húsz milliót ajánlunk fel neked, ha ezt a feljelentési aktust leszereled. Zeitler azt mondotta: Jó, belemegyek, de nem itt