Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-267

A nemzetgyűlés 267. ülése 1924. évi április hó 2-án, szerdán. 191 nehéz anyagi, gazdasági viszonyok között ten­gődik; ez olyan állitás, amely semmi körülmé­nyek között sem állja meg- a helyét és nem szol­g-álja a tekintély emelését Én azt hiszem, hogy nekünk itt a nemzetgyűlésben a tekintélyt nem­csak fenn kell tartanunk, hanem a tekintély emelésére mindent el is kell követnünk. Ne­künk nem szabad példát statuálnunk arra, hogyan kell a tekintélyt rombolni. Már pedig azt mondani, hogy a középiskolákból a jó, a kifogástalan és a kiváló tanárokat túlnagy részben kiszórták, igen veszedelmes állitás. (Klárik Ferenc: Tessék revizió alá venni és Aásszahozni őket, ha nincs bűnük!) A kultuszminister ur kijelentette, hogy a tanárképzés reformjáról és a szakoktatásról szóló törvényjavaslatot még a nyári szünet előtt be fogja terjeszteni. Ezt, mint mondtam, örömmel hallom, de arra kérem az igen t. mi­nister urat, hogy a törvényjavaslatot ne csak a nemzetgyűlés elé terjessze, hanem azt le is tárgyaljuk. Mert szomorú tapasztalataink van­nak már arról, — nem akarok törvényjavasla­tokat felemlíteni, — hogy hosszú hónapok, sőt esztendők óta fekszenek javaslatok a nemzet­gyűlés előtt, amelyeket a nemzetgyűlés még mindig nem tárgyalt le. Kernelein, hogy ezt a törvényjavaslatot nem azok közé fogjuk sorolni. Az előttünk fekvő törvény javaslatot helyes­nek, jónak és időszerűnek tartom, azért általá­nosságban is elfogadom. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Lendvai István! Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt felszólalásom tulajdonképen való tárgyára rá­térnék, méltóztassanak megengedni, hogy itt a nemzetgyűlés előtt elintézzek egy talán szemé­lyesnek látszó, de ezzel a javaslattal összefüg'gő kérdést. A tegnapi ülés folyamán Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam beszéde folyamán, ami­kor azzal az uj iskolatípussal foglalkozott, amelyet ez a javaslat kivan megvalósítani és bevezetni, azt kiáltottam közbe, hocrv ez olyan hermafrodita tipus. amely közbekiáltásomra a kultusmin ister ur azt mondotta felém: »Ismé­telje meg kijelentését a líázon kivül is.« Ez a tesrnapi nap folyamán megtörtént, igen t. mi­nister ur; megismételtem e kijeié ntésowpt. és A Nép hasábjain fentartottam azt az állitáso­mat. hogy az én meggyőződésem szerint az az iskolatípus, amelyet ön bevezetni akar. herma­frodita tipus: sem reál. sem gimnázium, hanem mind a kettőből valami. Nem tudom megérteni t minister ur azt az idegességet, amely önt elfogja ennél az én kije­jelentésemnél. Meg vagyok győződve arról, hogy ez az idegesség talán abból a nag/y kul­turmunkából származik, amelyet ön végez s amely nemsokára, amikor majd elkövetkezik az az idő. hogy az egész kormányzattal együtt ön is távozni fog. most épülő és remeknek ké­szülő hidegkúti villájában ki fogja pihenni. (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Mi köze hozzá! — Barthos Andor: Ez a tingli-tangli, kedves barátom! — Bessenyey Zénó: Tiszta kabaré!) Ugyancsak e kijelentésemmel kapcsolatban zsidó fajvédelmi oldalról elhangzott az a kije­lentés, hogy ha Zilahi-Kiss Jenő alpolgármes­ter, igen tisztelt barátom bocsánatkérését a kultuszminister ur el nem fogadta volna, akkor hát ilyen célzások részemről nem tétettek volna. Engedjék meg. t. képviselőtársaim, hogy erre azt mondjam: nekem semmi közöm ahhoz a Zilahi-Kiss Jenő-kérdéshez, ők azt elintézték maguk között. De ugyanakkor az elnöki szék­ből rendreutasitásban részesültem azért, mert köz-beszólás formájában bátorkodtam azt a vé­leményemet kifejezni, hogy ez az iskolatípus, amelyről itt szó van, hermafrodita tipus. Én nem tudom megérteni, az utóbbi idők­ben az elnöki székből —- speciálisan ki kell je­lentenem, csak olyan időközökben, mikor egy specials képvselőtársam ül odafenn, akiről nyugodtan megmondhatom, hogy Héjja-s Iván kegyelméből iett képviselőtársunk. (Ellen­mondások a jobboldalon, — Erdélyi Aladár: Senkinek a kegyelméből! Megválasztották! — Meskó Zoltán: Ő csak tudja! — Zaj. — Elnök csenget. — Erdélyi Aladár: Senkinek kegyel­mére nem szorult rá! — Nagy zaj.) Elnök (csenget): A képviselő urat kémem kell, hogy az itt elnöklő elnök uraknak elnöki ténykedéseit ne méltóztassék kritika tárgyává tenni. Amennyiben ezt a képviselő ur foly­tatná, a házszabályok értelmében kénytelen volnék a képviselő úrtól a szót megvonni. (Helyeslés jobbfelöl.) Lendvai István: Tisztelettel hajlok meg az elnök ur kijelentése előtt. Ezzel a két kijelen­tésemmel, amely a kecskeméti választásra vo­natkozott, az elnök urak egyikével nem mint elnökkel foglalkoztam, hanem mint képviselő­társunkkal és igenis kénytelen vagyok utalni arra, hogy az utóbbi időkben e képviselőtár­sunk részérő] egészen furcsa stilisztikai klotür alá vagyunk vetve. Én tisztán irodalmi szem­pontból vagyok kénytelen foglalkozni azzal, hogy ma-holnap nem tudjuk, hogy tulaj donké­pen miféle kifejezésekkel szabad itt élnünk. (Derültség halfelöl.) Elnök (csenget): A képviselő ur nem mint képviselőtársával ,hanem mint elnökkel fog­lalkozik vele. Mégegyszer. hangsúlyozottan figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az elnök­lést ne méltóztassék kritika tárgyává tenni. Az elnöki szék tekintélyét nemcsak az elnök­ségnek kötelessége fentartani és megvédeni, (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) hanem a képviselő uraknak is kell ezt a helyet annyira tisztelniök, hogy ne méltóztassanak azt kritika tárgyává tenni.* Amennyi'ben tehát a képviselő ur újból hozzákezdene az elnöklés kritizálásá­hoz, úgy én, az elnöki szék tekintélyének és a nemzetgyűlés tekintélyének megóvása szem­pontjából is, kénytelen volnék a képviselő úr­tól a szót megvonni. (Helyeslés jobbfelöl.) Egyébként a képviselő urnák tudnia kell azt is. hogy ma a középiskolákról szóló törvény­javaslat van napirenden. A képviselő urnák tehát ezzel kell foglalkoznia és amennyiben ettől a tárgytól eltérni kívánna, meg van adva a házszabályokban a mód arra, hogy a képvi­selő ur erre a nemzetgyűléstől engedélyt kér­hessen. (Ugy van! jobb felöl.) Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Újólag kijelentem, hogy a legnagyobb tisztelettel haj­lok meg' az elnöki enunciáció előtt, de kényte­len vagyok megismételni, hogy iménti kijelen­tésemben nem elnöki minőségében biráltam képviselőtársamat, hanem csak rólunk, ellen­zéki képviselőkről beszéltem épen az előttünk fekvő javaslattal kapcsolatban, mert ezzel a javaslattal kapcsolatban történt tegnap az, hogv inparlamentáris kifejezésnek minősitte­tett, — amit nem akarok kritika tárgyává tenni — az, hogy én hermafrodita típusnak neveztem ezt a két iskolatípust. (Gr. Klébels­berg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister:

Next

/
Thumbnails
Contents