Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-267
190 A nemzetgyűlés ,267. ülése 1924. évi április hú 2-án, szerdán. vegytant mint külön tantárgyat vagy pedig a természetrajz keretén belül adják-e elő. Sajnálom, hogy ebből a törvényjavaslatból, amellyel egyetértek, amelyre nézve szükségesnek, alkalmasnak találom az időt is arra, hog*y a nemzetgyűlés elé terjesztetett, hiányzik a jól bevált felvételi vizsga. Itt homlokegyenest ellenkező az álláspontom Várnai képviselőtársaméval. Igenis, a középiskolába való felvételnél azt az elemi iskolából kikerült gyermeket feltétlenül vizsg-a letételére kell kötelezni. Ez az én véleményem. Nemcsak azért, mert nem minden, a középiskolába beiratkozó tanuló képes vag-y hivatott megfelelni a középiskola követelményeinek, hanem azért is, mert látjuk a tanitói kart, amely ma szinte ambicionálja azt, hogy az ő elemi iskolájából kikerülő kis nebuló, kis gyermek, kiváló eredménnyel végezze el a gimnáziumot. Én nagyon-nagyon sajnálom, hogy a kultuszminister ur ezt a felvételi vizsgát a törvényjavaslatban expressis A r erbis nem irta elő. Két dologról kell még- röviden beszélnem. Ez a tanulók óraszáma, a tanárok oktató óraszáma, azután pedig- a tanulók létszámának osztálytermenként való megállapítása, A 12. §-t épen a háború után beállott mai nehéz gazdasági viszonyok között felnevelt ifjúságra nézve nagyon terhesnek tartom, t. i. hogy az a tizenegy-tizenkétéves fiúcska hetenként 27—28 órát töltsön abban a középiskolában. Én azt hiszem, hogy a fizikailag sem eléggé fejlődött test a középiskolában 26—28 órát nem fog kibirni, ezért untig elegendőnek tartanám, ha 22—26 órára redukáltatnék az órák száma. Felhívom a minister ur figyelmét, hogy ebben a kérdésben az anyag megállapításánál elsősorban a pedagógusokat méltóztassék meghallgatni. A tanárok oktató óraszámát is kifogás tárgyává kell tennem. Annakidején az egyik felhatalmazási törvényben, amikor a létszániapasztásról volt szó, a nemzetgyűlés felhatalmazta a vallás- és közoktatási rninistert, hogy a heti 18 előadói óraszámot a kultuszminister a szükséghez képest adandó alkalommal fel is emelhesse. Én igen veszedelmesnek és károsnak tartanám, ha a kultuszminister ur ezzel a jogával élne, ha ezzel élnie nem feltétlenül szükséges. Nem tudom elképzelni, hogy az a létszámcsökkentés, amelyet megint beigértek, illetőleg amely már a szanálási javaslatban benne van — a 15.000 elbocsátandó tisztviselő — pont 15.000 lenne. Épen ugy nem tudom elképzelni azt sem, hogy a kultuszminister ur könnyen hozzájárulna ahhoz, hogy a középiskolai tanárok és Hz elemi iskolai tanítók létszáma olyan könyuyen csökkenthető legyen. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Homonnay Tivadar: Az a heti 18 óra, amelyet a tanárságnak annyira felrónak, csak papiroson 18 óra. Nagyon jól tudjuk, hogy a középiskolai tanárnál az előkészület bizonyos időt vesz igénybe. De ott van az iskoladolgozatok javítása is, ott van a tanácskozásokkal járó igen nagy idő. Mindezt az időt részben az iskolában kell eltöltenie, részben otthon, ahol el kell végeznie a tananyag előkészítését, az Írásbeli dolgozatok felülvizsgálását és átdolgozását. A heti 18 óra tehát minimálisan 30 óra azok előtt, akik ezzel a kérdéssel igazán szakszerűen foglalkoznak. De más szempontból is veszed elmésnek tartanám a szakoktatás óraszámának emelését, mert a mostani idő igazán alkalmatlan arra, hogy az óraszámot felemeljük. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy a középiskolai tanárok, sajnos, ma még nincsenek abban az anyagi helyzetben — ugyan a békében sem voltak — hogy mellékfoglalkozást ne kelljen keresniök. Miféle szakoktatás lehet, az, ha annak a tanárnak délután 2—3 privátórát kell adnia. Elképzelhető, hogy az a tanár másnap reggel a rábízott iskolás gyermekeket hogyan oktatja, ha fizikailag ós szellemileg teljesen ki van merülve, le van csigázva. Még egy kérdéssel kívánok foglalkozni, ez pedig a tanulók tantermenként való létszámának megállapítása. A régi törvény 17. §-a azt mondja, hogy a középiskolák egy-egy osztályában 60 tanulónál több rendszerint nem lehet. A mostani törvény 18. §-a a régi törvény 17. §-át érvényben hagyja. Én ezt igen veszedelmesnek tartom. Mert micsoda nevelés lehet az, ahol osztályonként 60—70, sőt némely helyen ennél is több tanulót foglalkoztatnak? Hiszen annak a tanárnak hetek, sőt hónapok kellenek csak arra, hogy a gyermekeket személyenként megismerje, nem is beszélve arról, hogy igy lelkiismeretesen és eredményesen oktatni nem tud. Egy tanárral találkoztam a közelmúltban, aki elmondotta nekem, hogy ő Salzburgban meglátogatta az egyik reáliskolát s ebben a reáliskolában a tanulók osztályonkénti legmagasabb száma 32 volt. Igaz, azt mondta, ő csodálkozott az alacsony létszámon, de még inkább csodálkozott azon a fényes eredményen, amelyet abban a salzburgi reáliskolában felmutattak. Nálunk a reáliskolákban és a tanitóképzőintézetekben a létszám maximumát 40-ben állapították meg. Ugy tudom, hogy Németországban ós Franciaországban 30 a tanulók tantermenkénti maximális száma. Nem akarok statisztikai adatokat felsorakoztatni, még pedig azért, mert épen a vallás- és közoktatási Ministerium évkönyve szolgáltatja azokat a szomorú adatokat, amelyek az iskolákban a tantermenként való foglalkoztatásra vonatkoznak. Budapesten a legtömöttebbek az iskolák; az V., VI., VII., VIII. kerületben az osztályonként felvett tanulók száma a 60-at jóval túlhaladja. Ezen segiteni kell. A tanárok, a pedagógusok létszámát redukálni véleményem szerint igen veszedelmes, és csak mint a legvégső eszközhöz szabad nyúlni ahhoz, hogy a pedagógusok közül valakit a létszámcsökkentés alkalmával elbocsássanak. Több tanárt ós tantermenként kevesebb tanulót az iskolákban! Azzal zárom szavaimat, hogy tudom nagyon jól, hogy a kultuszminister ur ki fog térni egyik-másik képviselőtársunk kifogásainak felemlítésénél arra, hogy a törvényjavaslat helyes, aminthogy mi is helyesnek tartjuk, s hogy az kellő időben nyújtatott be, aminthogy mi is kellő időben benyújtottnak tartjuk. Nem mulaszthatom el azonban, hogy egy képviselőtársamnak, még pedig Várnai Dániel t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére ne reflektáljak, aki azt mondotta legutóbbi beszédében, hogy a jó tanár nagyon kevés, a jó tanárokat fegyelmi utón kidobták az intézetekből. Ez igen merész állítás és igazságtalan állítás is azzal a tanári karral szemben, amely olyan
