Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-266

A nemzetgyűlés 266. ülése 1924. évi április hó 1-ën, kedden, 169 majdnem közömbös az, hogy milyen a tanterv. Nem akarok senkit személyében megbántani, de ahogy én látom a dolgokat, megítélésem szerint el kell fogadnom a helyzet alapos ismerőinek azt a megállapítását, hogy jó tanár nagyon gyéren akad a középfokú oktatásban. A jó tanárokat, sőt, amint mondják nekem, nemcsak a jő tanárokat, hanem a valamirevaló tanárokat is, felszivták egyes más intézetek, egy részüket pedig fegyelmi utón kidobták az iskolákból. De másrészt a jó tanárok ügyszeretetét, lelkesedését és életkedvét megőrölte az a rettenetes küzdelem, amelyet szomorú, szégyenteljes nyomoruságukkal kell napról-napra, sőt óráról-órára folytatniok. Amikor a kultuszminister úrral a reform ügyében tárgyaltunk, kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy a tanárok fizetésének ügye rendezve van, mert a tanárok bejuthatnak már az V. fizetési osztályba is. Én még az V. fizetési osztályba való előlépés lehetősége ellenére sem tartom rendezettnek ezt az ügyet. Amennyire tudom, az V. fizetési osztályba legfeljebb csak 30 tanár nevezhető ki, nem a tanárság 30%-a, hanem csak 30 tanár. A tanárság nagy zöme, nagy tömege igy a VIII. és IX. fizetési osztály igazán szerény illetményeivel kénytelen inségeskedni és nyomorogni. Egy részletes kimutatás van előttem, mely szerint '1049 középiskolai tanár közül mindössze 1.6% az, amely az V. fizetési osztályt elérheti, az 58—59% pedig, tehát a nagy tömeg a VIII. és IX. fizetési osztályban nyomorog. De még szomorúbb ebből a szempontból a polgári iskolai tanárok helyzete, akik közül egyetlen egy sem érheti el az V. fizetési osztályt, sőt a VI. fizetési osztályt is csak 0.52% érheti el. Itt a nagy tömeg a IX." és X. fizetési osztályban nyomorog, és én igazán nem tudom megérteni, hogyan tudja a kultuszminister ur megoldottnak elképzelni a tanároknak, általában az oktatószemélyzetnek a fizetési ügyét azzal, hogy a tanárok közül 30-at bebocsát az V. fizetési osztályba. Hiszen nem kell itt senkit sem arról meggyőzni, nem kell senki előtt sem vitatni, hogy ugy a közép-, mint a polgáriskolai tanárok, ugy az állami, mint a felekezeti népiskolai tanítók, ugy az állami, mint a felekezeti és községi óvónők valóban nyomorognak és valóban itt volna az ideje annak, hogy a tanárt, a tanítót kiemeljük a kinzó kenyérgondok fojtogató atmoszférájából, a tanítót pedig, a magyar ifjúság tanítóját, visszaadjuk hivatásának, a katedrájának. Épen ezért ajánlom, hogy a nemzetgyűlés fogadja el azt a határozati javaslatot, amelyet most be fogok nyújtani és amely épen arra utasítja a kultuszministert, hogy a tanárokat, tanítókat és óvónőket a fizetés tekintetében méltányosabb és tűrhetőbb helyzetbe hozza. Határozati javaslatom igy szól (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a közoktatásügyi ministert, hogy a tanszemélyzet, a tanárok, tanítók, óvónők méltányos és megfelelő díjazásával tegye lehetővé, hogy nagyfontosságú munkájukat súlyos anyagi gondoktól mentesen végezhessék, biztosítsa számukra alapfizetés gyanánt a létminimumot, A fizetésrendezés alkalmával a tanítók a hasonló végzettségű állami tisztviselőkkel egy fizetésű osztályba vétessenek fel.» Ez alkalommal nem mulaszthatom el, hogy én is kifejezést adjak annak a meggyőződésemnek, hogy végre igazságot kell szolgáltatnunk a fegyelmi utón elbocsátott tanároknak is. Ezekről a padokról is, de más padokról is beszéltek már erről a kérdésről, én tehát csak röviden ismétlem meg, hogy nemcsak igazságot kell szolgáltatni ezeknek az ártatlanul és igazságtalanul elbocsátott, kidobott tanároknak, hanem az igazság mellé vissza kell nekik adni kenyerüket is. Márpedig épen a kenyér az, amit a mostani eljárás mellett nem akarnak visszaadni azoknak sem, akiket a revíziós eljárás során már igazoltak, akikről megállapították, hogy az ellenük emelt vád alaptalan volt, akikről megállapították, hogy esztendőkig ártatlanul és igazságtalanul üldözték őket, akiknek erkölcsi szatiszfakciót szolgáltattak ugyan, de igazságuk mellé nem adták vissza a kenyerüket is. Épen Vass József népjóléti minister ur volt az, aki az igazságot imitt-amott visszaadta, de a kenyeret nem adta vissza az igazság mellé. A több ministerium is igen engedelmesen követte ezt a meglehetősen rossz példát. Azért mondom, hogy épen Vass József népjóléti minister ur volt az, aki az igazság mellé nem adta vissza a kenyeret, mert hiszen amikor a létszámcsökkentő javaslatnál ezt az igazságot követeltem, a nemzetgyűlés tapsai között jelentette ki a minister ur, hogy szándékában van, ha valahol az életnek egy eldugott zugában egy ártatlan asszony sir, vagy egy ártatlan gyermek éhezik, ott az igazságot megadni, mert, amint mondta, a verdammtes Recht, az átkozott igazság parancsolja, hogy ha az megvan, azt meg kell adni mindenkinek. Amikor pedig Vass népjóléti minister ur ezt kijelentette, amikor azt hittük, hogy itt jóhiszemű kijelentéssel állunk szemben, akkor kiásnak számunkra egy rendeletet, amelyet Vass népjóléti minister ur adott ki és amelyben egyenesen kimondja azt, hogy az igazság mellé a kenyeret nem adja vissza. Ebben a rendeletében kimondja azt, hogy ha valamely nem igazoltnak nyilvánított alkalmazottat a revíziós, tehát az újra elrendelt fegyelmi eljárás során igazoltnak nyilvánítottak, ha tehát — amint mondottam — ha valakiről megállapították azt, hogy ártatlan volt, hogy az ellene emelt vád igaztalan és hazug volt, ezt lehet igazolni, itt a verdammtes Reehtnek lehet szolgálni, végkielégítés vagy kártérítés azonban nem létezik. (Rothenstein Mór : Zákány részére volt !) Amint ez a rendelet mondja (olvassa) : »Az ilyen határozat — igazoló határozat — azonban az állásából elbocsátott alkalmazottnak vagy orvosnak nem ad jogot végkielégítés vagy kártérítés követelésére, vagy arra, hogy elvesztett állásába visszahelyezését vagy uj állásra alkalmaztatását követelhesse. » T. Nemzetgyűlés ! Azt mindenkinek el kell ismernie, hogy ha igy igazolnak valakit, az nem igazolás. Ha valakiről megállapítják, hogy ártatlan volt, ártatlanul üldözték és nyomorgatták, de a kenyerét nem adják vissza, az nemhogy az igazság szolgáltatása volna, hanem az igazságosság ujabb durva megsértése. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én azt mondom, hogy tessék ezen a területen végre férfiasan és őszintén rendet teremteni. Aki ártatlan, arról tessék megállapítani egy általánosan elrendelendő igazolási eljárás során az ártatlanságát, de az ilyen ártatlanul üldözött