Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-266
170 ~Â nemzetgyűlés 266. ülése 1924. évi április hó l-én, kedden. embereknek vissza kell adni az igazságuk mellé a kenyerüket is, mert, amint mondottam, a méltányosságnak, a jognak és az igazságosságnak durva megsértése volna az, hogy egy ártatlan embert nem helyeznek vissza az állásába csak épen azért, mert azt az állást közben már egy kurzus-alakkal betöltötték. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Ezen a téren tehát okvetlenül férfias és őszinte eljárásra van sziikség. (Propper Sándor : Mind a két kellék hiányzik ! — Maday Gyula : Kurzusalak : ez mégsem parlamenti kifejezés Î) Kijelenthetem még azt is, hogy ezt a kérdést mindaddig napirenden tartjuk, amig kellő módon el nem intéződik, amig ebben a kérdésben a cinizmust meg nem szüntetik, amig az igazságot, a morális szatiszfakciót meg akarják adni, de a kenyeret hozzá visszaadni nem akarják. A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Csilléry András ! (Nincs üt!) Elnök : A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző : Illés József ! Illés József : T. Nemzetgyűlés ! Ha a vitának ebben az igen előrehaladott stádiumában szót kérek, teszem ezt azért, mert kötelességemnek tartom, hogy itt a törvényhozás házában kifejezés adassék annak az álláspontnak is, amelyet hivatásomnál fogva, mint a felsőbb oktatásnak immár majdnem negyedszáz év óta működő tagja, elfoglalok. Ne méltóztassék azt gondolni, mintha belőlem a mondandóknál csak a professzor, csak a pedagógus beszélne. Igyekezni fogok, hogy azokat a szempontokat érvényesítsem, amelyet a pedagógusnak, a professzornak ad az a tapasztalat, amely hosszú évek során jött létre. Mielőtt igen röviden tapasztalataimat itt a t. Nemzetgyűlés elé terjeszteném, méltóztassék megengedni, hogy megállapítsam, hogy ez a vita, a nemzetgyűlésnek, a törvényhozásnak ez a vitája bebizonyította azt, hogyha szakkérdésekről van szó, — talán mondhatják ezt a javaslatot is apolitikusnak, bár én ebben is politikát látok, hiszen kultúrpolitika van benne, kell is, hogy legyen benne, — mondom, ha ilyen javaslatokat tárgyalunk, akkor ez a törvényhozás valóban arra a magaslatra emelkedik, amelyen lennie kellene mindig. (Ugy van ! jobbfelől.) A világnézetek különbségei megnyilvánulnak balról és jobbról, az érvek nyugodtan és tárgyilagosan elhangzanak a nemzetgyűlés minden oldaláról ; nem szükséges, hogy a szenvedélyek beleszóljanak, nem szükséges, hogy a pártpolitikai szempontok mellékvágányokra tereljék a kérdéseket. (Ugy van ! jobbfelől.) Amikor én ezt megnyugvással és örömmel állapítom meg és meg vagyok róla győződve, hogy az országnak ide figyelő közönsége is ezt teszi, akkor méltóztassék megengedni, hogy az elhangzott beszédekre — talán nem mindenütt logikusan és összefüggőleg, a vitának mai állásában ez már nem is lehetséges, — megtegyem észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) Mindenekelőtt is felmerült itt az a nagyfontosságú kérdés, vájjon ez a középiskolai reform a szükségesség szempontjából, a magyar állam, a magyar nemzet szükségletei szempontjából olyan elsőrangu-e, hogy ezt a reformtörvényjavaslatot ide kellett hozni ? Hallottuk itt, hogy oktatásügyünknek az a része lett volna sürgősebb, amelyet népiskolai oktatásnak neveznek. T. képviselőtársam, Kéthly Anna, mint az ellenzék első szónoka mutatott erre rá. Én a magam részéről teljesen elismerem népiskolai oktatásunk sürgősségét, annak egyenrangú fontosságát a középiskolaival, (Helyeslés jobbfelől.) én a magam részéről kívánom azt, hogy az a népiskolai reform is történjék meg s annak a népiskolai oktatásnak a kérdése is minél előbb ide kerüljön. Ekkor azonban, mélyen t. Nemzetgyűlés, meg kell állapitanom, hogy a múlt esztendőben, ősszel, az iskolán kívül népművelésről egy széleskörű és igen beható, az összes köröket egybefoglaló szakértekezlet tartatott június 25-ikétől 28-ikáig, s ennek a határozatai a kezemben vannak. Magam abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az egyik szakosztálynak, a jogi szakosztálynak az értekezlet bizalmából vezetője lettem. Ez a szakértekezlet a maga munkálatát már nemcsak a közoktatásügyi ministerium elé terjesztette, hanem, amint tudom, a törvényjavaslat már teljesen készen, abban a formában van, hogy minél előbb kövesse a középiskolai reformot. (Helyeslés jobbfelől.) Az iskolán kivüli népmüvelésre vonatkozólag ez a szakértekezlet kimondotta, hogy (olvassa) : »Az iskolán kivüli népművelési oktatásban való részvétel tétessék a 15—21 éves ifjúság számára törvényhozási utón kötelezővé, s az évente 65 órában novembertől február haváig terjedjen és heti négy óra legyen. Ez az oktatás terjedjen ki az Íráson és olvasáson kívül más közismeretekre és szakismeretekre is.» Ugyancsak az iskolán kivüli népművelés tárgyában tartott szakértekezlet kimondotta az iskolán kivüli népművelési törvény megalkotásának szükségességét. A XVII. kérdés ötödik pontjában az iskolán kivüli népművelést a 15—21 éves korig kötelezőnek mondja, nőknél a hajadonokra. Az analfabéták oktatásában 35 éves korig mindenki köteles résztvenni. (Helyeslés.) Nőknél ezt lehetővé kell tenni. A 8. pontban minden vármegye öt éven belül köteles területén internátusos népfőiskolát felállítani. A 9. pont szerint a gyáripari üzemek, nagybirtokosok külön szabályozással kötelesek az iskolán kivüli népművelést alkalmazottaik részére biztosítani. (Dénes István : Humoros dolgok !) Nem akarom a t. Nemzetgyűlést tovább is fárasztani ezeknek a határozatoknak felolvasásával, csak azt kívánom megállapítani, hogy ezen az alapon az iskolán kivüli oktatás törvényjavaslata készen van, tehát mindenki meggyőződhetik arról, hogy mennyiben hajtották végre ennek a szakértekezletnek határozatát. Én a legnagyobb fontosságúnak és szükségesnek tartom a középiskolai oktatásügy reformját. Meg vagyok győződve arról, hogy erre a reformra szükség van, még pedig azért, mert immár majdnem 25 esztendős tapasztalásom azt mutatja, hogy a mi középiskolai oktatásunk hanyatlásnak indult. Mint a Pázmány-Egyetem jogi karának az első évfolyamon professzora, módomban állott az ország minden részéből a középiskolákból kikerült íegkiválóbbaknak odahozott tanulmányait megvizsgálni, és sajnos,
