Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-265

A nemzetgyűlés 265. ülése 1924. évi március hó 31-én, hétfőn. 161 venni a mai gazdasági helyzetet, amely miatt a tanulók egyrésze kénytelen szabad idejét, sőt éjjelét is sokszor amugyis mellékfoglalkozásokkal tölteni, hogy valamiképen fenn tudja magát tartani, és igy ha emellett még köteleztetik egy olyan nyelv megtanulására, amilyen a latin, akkor attól tartok, hogy sem a latin nyelvből, sem az alapvető orvosi stúdiumokból nem lesz semmi. Ha pedig a medikus elmulasztja az első két évben az alapvető stúdiumok alapos elsajátítását, akkor már belőle orvos, legalább rendes orvos nem lesz. Márpedig nekünk épen elegünk van azokból a sarlatán, fuser orvosokból, akik ma a beteg társadalom nyakán élnek (Drozdy Győző: Ezért rendre kellene utasítani! Azt mondta, hogy fuser, sarlatán orvosok élnek a társadalom nyakán Î) Elnök : À szónok nem általánosított. Méltóztassék tartózkodni a képviselő nr, hogy az elnököt utasítsa. Alföldy Béla: Méltóztassék megengedni, hogy ezekre a szerencsére eddig csak szórványos esetekre nézve egy propoziciót tegyek. T. i. annak a reáliskolát végzett tanulónak addig, míg az orvosi egyetemre beiratkozik, három teljes hónapja van. Köteleztessék az ilyen tanuló, hogy ez alatt a három hónap alatt a latin nyelvnek legalább az alapját sajátítsa el. Hiszen valami nagy latintudás eleinte nem kell oda; tudjuk, hogy csupa terminus technicus-okkal van dolga ugy, hogy tulaj donképen az anatómiához mondattanra, grammatikai tudásra nincs szüksége. Ne terheljük őt túl azzal, hogy a latin nyelvet bőven követeljük tőle még az első év folyamán, hanem nyújtsunk neki módot, illetőleg kényszeritsük arra, bogy ez alatt a három hónap alatt a latin nyelv alapját sajátítsa el és erről a tanulmányáról szeptemberben, mielőtt beiratkozik számoljon be. A másik momentum, amelyet fel szoktak hozni az egységes középiskola hivei, az, hogy társadalmi viszonyaink, állami berendezkedésünk már magában véve is megkívánják az egységes középiskola létesítését. Felhozzák azt, hogy pl. nálunk a közalkalmazottak áthelyezése rendkívüli nehézségek elé állítja különösen azt a tanulót, aki már egy más iskolatípusban feljutott, mondjuk, a VI. vagy VII. osztályig, amikor is a különbözeti vizsgák tényleg gyors letétele nagy nehézségekkel van összekötve. Ezért én azt proponálom, hogy — tekintettel még arra a határozott averzióra is, mely sok helyen a humanisztikus iskolatípussal szemben tapasztalható, — ezt a kérdést valamennyire oldjuk meg olyanfélekép, hogy mondjuk ki: humanisztikus vagy realisztikus tipusu középiskolák csak ott létesíthetők, illetőleg hagyhatók meg, ahol emellett reálgimnázium is állíttatik fel. (Helyeslés.) Azt hiszem, ezzel azután kiküszöböltünk sok-sok visszásságot és sok nehézséget is. Erre mindenesetre leszek bátor a minister ur figyelmét különösen felhivni. Azokkal szemben azonban, amiket az egységes iskola hivei felhoznak, vannak olyan szempontok, amelyek mindezeknél fontosabbak és amelyek a középiskola híveivel szemben igen fontos argumentumokat, illetve ellenértéket képeznek. Ezek közül az első, amit röviden érintett a kultuszminister ur felszólalásában az, hogy ő attól tart, miszerint az egységes középiskola tipusának behozatala esetén szellemileg feltétlenül túl lesz terhelve cLZ cl tanuló, mert hiszen annyira összezsúfolódnak ott a legkülönbözőbb tantárgyak, hogy az a tanuló képtelen lesz elvégezni azokat a stúdiumokat anélkül, hogy ezek szellemileg túl ne terheljék, ami azután az egészségének rovására megy. Áll ez különösen a közeljövőre nézve! Ne felejtsük el, hogy a legközelebbi egy-két évtizedben azok a bizonyos háborús generációk jönnek a középiskolákba, továbbá a háborút követő nyomor korszakának vézna csemetéi. Ha ezeket erősen túlterheljük annak az egységes középiskolának nagymértékben kibővített tantervével, tartok tőle, hogy akkor mi csak a tuberkulotikusok számát fogjuk a végtelenségig fokozni. A másik momentum, pedig, amely az egységes iskolatípus ellen szól, az hogy tekitettel arra, miszerint az egységes ikolában kénytelenek lennénk jóval több tantárgyat összezsúfolni, a tanuló azokat a tantárgyakat csak felületesen fogja tanulni, ami az értelem, az intellektus fejlesztésére nézve nagy hátrányt jelent. Azt tartom, hogy a felüleles tanítás lehetetlenné teszi a logikus és kombinatív gondolkodás, az associatio idearum stb. kifejlődését. Kifogásolják némelyek a javaslatban azt, hogy az iskolatípusok megválasztását illetőleg bizonyos helyeken az államhatalomnak, illetve a kultuszkormányzatnak döntő szava van a felekezeti iskolákkal szemben. Jó kereeztény, jó katholiküs vagyok, de azt mondom, hogy a javaslatnak ez a pontja is teljesen helytálló. (Ugy van! jobbfelől.) Nézetem szerint ugyanis ami az iskolatípus megválasztását illeti, sokkal elfogulatlanabbul tud ítélni az államhatalom, a kultuszkormányzat akkor, amikor valahol bizonyos iskolatípust a közérdeknek, az iskolapolitikának és sok más szempontnak megfelelően kell megállapitani. Ezek után leszek bátor a kultuszminiszter ur figyelmét felhívni a leány középiskolák oktatásügyére, az itt található egynémely viszásságra és hibára. Köztudomású dolog, hogy a leányközépiskolák legtöbbjében ugyanazokat a tantárgyakat tanitják, ugyanazon tanterv szerint, ugyanazon könyvekből és ugyanolyan szigorúsággal kezelik az oktatásügyet, mint a fiuközépiskolákban. Azt tartom, hogy annak a pedugógusnak, aki ezt a rendszert igy behozta, a mindennapig élet által megkívánt pszichológiai tudás ábécéjéről^ sem lehetett fogalma. Nem akarok most itt a kétfélenemü tanulók között élettani párhuzamot vonni, de mégis egy ilyen egyutal igen fontos momentumra kénytelen vagyok mégis rámutatni. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy az a leánytanuló korán lép a serdülés korába, éveken át szenved vérszegénységben, sápkórban és sokszor igen súlyos ideges, sőt hisztériás tünetekkel küzd ! Az ilyen idegrendszer feltétlenül megsínyli ezt a szellemi túlterhelést, ami aztán az egész szervezetre rendkívül káros hatással lesz. Utalok a statisztikára, amely azt mutatja, hogy a középiskolát végzett női tanulók között sokkal nagyobb a tuberkulotikusok száma és sokkal inkább találhatók meg azok a momentumok, amelyek prediszponálnak a tuberkulózisra, ezek között leginkább az a bizonyos „veszélyes vérszegénység", a sápkór, (klorózis) stb. Van még egy körülmény, amely amellett szól, hogy könny itsünk a leányközépiskolák tantervén és ez a körülmény a fiu- és leánytanulók különböző életmódja. Ha az a középiskolai fiútanuló kijön az iskolából, elmegy sportolni, footbalozni, cserkészni, szóval az időt módjában van szabadban tölteni, ellenben középiskolai leánytanuló, ha iskolája után hazamegy, a háztartást vezeti, vagy

T abban segit, testvéreinek varr, kézimunkázik stb. Ezek mind testet és lelket ölő foglalkozások, amelyek csak amellett szólnak és megerősítik azt az álláspontomat, hogy mennyire sürgősen szükséges a leányközépiskolák tantervének könnyitése és a testnevelés legintenzívebb felkarolása. Van még egy momentum, amelyre fel akarom hivni a t. kultuszminister ur figyelmét, s ez a leányközépiskolák imént emiitett testnevelési ügye. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy sokszor az