Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-261

10 A nemzetgyűlés 261. ülése 1924. mányosság, amit a külföld csak azért nem méltányol jobban, mert nyelvünk rendkívül elszigetel benünket. Pedig pl. ujabban a magyar tudományos folyóiratokból adott idegennyelvü rezümék folytán máris, hogy ugy mondjam felfedezték sok téren a magyar tudományos munka jelentőségét és kiválóságát. De általában benne kell maradnunk abban a kulturális közösségben a Nyugattal, amelybe Szent István bekapcsolt bennünket és amelyet a modern nyelvek ismerete nélkül semmi esetre sem érhetünk el. Igazságtalanul itélik meg tulajdonképen a modern nyelvek oktatásának sikerét az iskolákban. Hiszen általában ha a tárgyak tanitását azok sikerének mértékével mérnők, nagyon sok tárgyat ki kellene tennünk a középiskolából. Nem itt van a megoldás, ahol 1890-ben is keresték, hanem ott van a megoldás, hogy a szükséges tárgyak tanitását kell megjavitani. (Helyeslés.) Aki valamely nyelv grammatikáját jól megtanulta, az rövid külföldi tartózkodás után a beszédet már könnyű szerrel elsajátíthatja, aki azonban grammatika nélkül megy ki, hiába van külföldön, beszéde mindig gyarló és hibás lesz. Van itt azonkivül egy második szempont is. Nemcsak grammatikát és nyelvkészséget tanulunk, hanem a nyelvoktatás révén behatolunk az illető nyelvek irodalmába is és ez az, amit a a reálgimnáziumban elmeképző céllal a humanisz-, tikus oktatás helyébe akarunk állítani, azt akarjuk, hogy a modern művelődés a modern nyelvek és irodalmak révén elsajátítható legyen. A németet természetesen meg kell tartanunk a kötelező tantárgyak között azután is, hogy a kapcsolat felbomlott, amelyben Ausztriával voltunk. Nem valami politikai előszeretetből, hanem a szomszédságnál, a geográfiai helyzetnél fogva keh megtartanunk, mert végre is a nagy német nép az a nemzet, amellyel közvetlen geográfiai szomszédságban vagyunk. Ezenkívül azonban be kell hoznunk három más modern nyelvet és irodalmat is. Mind a hármat egyszerre nem hozhatjuk be, de mindenesetre módot kell nyújtanunk, ennek a három nyelvnek a tanulására, amelyek nemcsak világnyelvek — az angol, a francia és ujabban az olasz is — hanem amelyeknek nagy irodalmuk, olyan irodalmuk is van, amely szintén alkalmas az elmének arra az élesítésére, amely tulaj donképen a főiskolai oktatás előkészítése. Még egy kérdést vetettek fel velem szemben, amelyre válasszal tartozom: miért tanítja a reálgimnázium és miért fogja tanitani a magyar reálgimnázium is a latint? A reálgimnázium tényleg azoknak az iskolája lesz, akik orvosi és jogi pályára mennek. Nem állítom azt — hiszen egész koncepcióm ennek ellenkezőjét mutatja, — hogy a latinra a jogi és orvosi pályán okvetlenül szükség van. Pl. annak az ügyvédnek, aki nem lép fel tudományos igényekkel, aki praktikus ember akar lenni, végre is nem kell a római jogot, vagy a kánonjogot tudományosan művelnie, xAzt azonban nem lehet tagadni, hogy mégis hasznos az orvosra és a jogászra nézve a latin nyelv tanulása, épen ezért a reálgimnázium semmiesetre sem küszöbölheti ki ezt az egyik antik nyelvet. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezenkivül a latin nyelv rendkívül megkönnyíti a modern nyelvek tanulását és művelődési ereje kiszámíthatatlan. Ugyanis az egész modern kultúra két forrásból táplálkozik: az egyik a klasszikus ókor, a másik a kereszténység. A klasszikus ókor szellemét lesz hivatva közvetíteni a reálgimnáziumban a latin nyelv, a kereszténység nagy eszméit pedig a vallástan, amelyet a németek nemzeti tárggyá minősitettek. Mert amint én nem ismerem el igazán művelt embernek azt. évi március hó 26-án, szerdán. aki Tacitust és Horatiust nem olvasta, épenugy nem ismerem el művelt embernek azt sem, aki Krisztus hegyi beszédének mélységeit (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) és szent Pál leveleinek filozófiáját nem tudja legalább is méltányolni. Azt hallottuk, hogy ez az én javaslatom nem eredeti koncepció. Nem is állítom, hogy az lenne, de egy bizonyos fokig mosolygok ezen a megjegyzésen, mert amikor idejöttem a gyűjteményegyetemről szóló javaslatommal, akkor meg azt vetették elém, hogy ilyen a világon sehol sincs, T. Nemzetgyűlés^ Kis nemzeteknek végtelenül veszedelmes a középiskola terén experimentálniuk. Nekünk taposott utakon kell haladnunk és taposott utakon haladunk akkor, amikor egészben véve az 1900. évi porosz középiskolai reformot tartjuk szem előtt, amely szintén körülbelül olyan előzményekből indult ki és olyan történelmi fejlődés alapján áll, mint a mienk. Hogy én Leon Berard francia kultuszminister tavalyi iskolai reformját miért nem vehettem alapul, azt az indemnités tárgyalása alkalmával bővebb en kifejtettem, de ki van ez fejtve javaslatom indokolásában is, ugy hogy felmentve érzem magam az alól, hogy erre itt még külön kiterjeszkedjem. A Mont Blanc-t különféle utakon lehet megmászni, épen ugy azokba a magasságokba is, amelyeket szellemi téren a főiskolai stúdiumok jelentenek, különféle utakon lehet eljutni. El lehet jutni a klasszikus nyelvek tanulásán keresztül is; ez is egyik ut, de nem az egyedüli ut. Ma már nyilvánvaló, hogy el lehet érni a természettudományok művelése, különösen a természettudományi gondolkozás kifejlesztése révén is, de azon modern művelődés megismerése révén is, amelyet a modern nyelvek adnak. Épen ezért az 1900. évi porosz reform először kimondja ezeknek a stúdiumoknak egyenlő tanértékét s ebből vonja le a következtetést: egyen lőném üségét annak a három iskolának, amelyben a művelődésnek ez a háromféle iránya testet ölt; egyenlőnemüségát a humanisztikus gimnáziumnak, a reálgimnáziumnak és a reáliskolának. És amikor már elismerték ezeknek tanügyi egyenlő értékét, akkor már csak egyszerű logikai következtetés volt, hogy elismerték ezek egyenlő jogosító erejét is. Ez az én törvnéyjavaslatom második sarkalatos alapelve. Az első — mint bővebben kifejtettem — a középiskolai tipusok differenciálása, a második pedig a minősités egységesítése. Ennek két előnye van. Először is az, — amire már előbb rámutattam — hogy kitolja a pályaválasztást a 15. évről a 19. évre, amely az én felfogásom szerint a rendszer döntő előnye. Második előnye az, hogy megmenti a humanisztikus gimnáziumot. Mert a szülők rohama miért indult meg a humanisztikus gimnázium ellen ? Nem azért, mintha nem akarták volna, hogy ilyen iskolatípus legyem hanem mert a humanisztikus gimnáziumnak jogosító monopóliuma volt, mert csak aki a humanisztikus gimnázium érettségijével kopogtatott a főiskola kapuján, az volt felvehető a tudományegyetem legtöbb fakultására. A szülők pedig nem akarták azt, hogy gyermekeiket rákényszeritsék a klasszikus nyelvek tanitására, ha az ő meggyőződésük szerint erre nem volt okvetlen szükség. Látjuk, hogy ahol erőltették a gimnázium monopóliumát, mi lett az eredmény; nem a gimnázium megmentése, hanem az, hogy kivájták a gimnáziumból azt, ami a gimnáziumot gimnáziummá teszi. Ez történt nálunk 1890-ben, amikor a gimnáziumból kitették a görögöt, de azért tovább is humanisztikus gimnáziumnak nevezték, pedig evvel csak áltattuk magunkat, mert az az intézet reálgimnázium volt, sőt rossz-