Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-261

Á nemzetgyűlés 261. ülése 192A fajta reálgimnázium, mert mint látjuk, nem a modern nyelveket és nem a természettudományokat tanitotta, hanem valami pótkávét, görögpótlót. A technikai körökben felhangzott az a panasz, hogy azok, akik majd az uj humanisztikus gimnáziumból jönnek, felsőbb mennyiségtanból, kémiából, ábrázoló mértanból keveset fognak tudni, nem lesz elég előismeretük. Az előismeret fogalmánál álljunk meg egy pillanatra. A középiskolától főiskolai tanulmányokra előismereteket követelni nem egyetemi követelmény, hanem szakiskolai követelmény. Ezt a szakiskola követeli meg a tanulóktól és én büszkén állapítom meg, hogy a mi műegyetemünk teljesen levetkőzte korábbi szakiskola jellegét és ma már valóságos egyetem. Egyetemmé avatja az a komoly tudományos kutatási szellem, amely számos katedráján elevenen lüktet, nincs tehát szüksége arra, hogy a szakiskolák követelményével, az előismeretek tanával álljon elő. Mi az, amit a műegyetem elvárhat attól az ifjútól, aki beiratkozni akar? Elvárhat kettőt: az egyik, hogy annak az ifjúnak általános műveltsége legyen, hogy művelt ember legyen a szó európai értelmében, a másik, hogy gondolkozni és tanulni tudjon. (Ugy van ! jobbfelől.) De hogy szakismereteket hozzon magával, azt épen technikus ember követelheti a legkevésbé. Hiszen fog-e egy gondos technikus olyan házra felépítményt húzni, amelynél az alap hordképességéről meggyőződve nincsen? Vagy lesz-e valaki, aki a felső matézis magasabb fejezeteit tanitsa akkor, amikor nincs tisztában afelől, vájjon a bevezető fejezeteket jól tanitották-e a középiskolában? A lelkiismeretes matezis-tanár a technikán úgyis elölről fogja kezdeni a dolgot (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) és ha az az ifjú, akit odaküldök, jól tud gondolkozni és megtanult tanulni, ha művelt és kötelességtudó, akkor sokkal többet ér a technika szempontjából is, mintha a felsőbb matézis egy-két fejezetével foglalkozott, amit a középiskolában az én felfogásom szerint sikerrel tanítani úgysem lehet. (Ugy van! jobbfelől.) És itt hivatkozhatom saját tanári tapasztalataimra is. Mikor a közjogot tanitottam, mindig Örömmel láttam, hogy a mi középiskoláinkban úgynevezett alkotmányjogi alapismereteket akkor nem tanítottak, mert ezt ott tanitani nem lehet és ennél a csökevény tudásnál nekem kellemesebb volt, hogyha az ifjú elfogulatlan elmével jött oda és én tisztán csak a középiskolai történelemtanítás alapjára építhettem. T. Nemzetgyűlés! Végére értem, sajnos kissé hosszura nyúlt beszédemnek. (Halljuk,! Halljuk!) Az Ürményi József által megvetett alapon, Trefort nagy alkotásának épségbentartásával, de figyelemmel a modern pedagógia vivmányaira is, alkotta meg az én szerény és felelős személyem, munkatársaimmal: Fináczy Ernő, Kornis Gyula és Pauler Ákos egyetemi professzorokkal ezt a javaslatot. (Élénk éljenzés jobbfelől és a középen.) Nem lépünk azzal az igénnyel a nemzetgyűlés elé, hogy eredetit alkottunk volna, de a javaslat, amellyel jövünk, Deák szép szavát idézve, amelyet felirati beszédében mondott: a javaslat helyzetünkhöz és erőinkhez van mérve, olyan javaslat ez, amit a nemzeti katasztrófák utáni kor Magyarországában végre lehet hajtani, amelynek végrehajthatóságát a nemzetgyűlésnek garantálni tudom. Mikor ennek a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását kérem, ugy érzem, hogy mintegy erkölcsi kötelességemnek kell eleget tennem; eleget kell tennem abban a tekintetben, hogy felújítsuk annak a két férfiúnak emlékét, évi március hó 26-án, szerdán. 11 akiknek az egész magyar közoktatásügy mindent köszönhet: Ürményi Józsefét és Trefort Ágostét. Trefort Ágost szobra most az egyetem egyik félreeső udvarában észrevétlenül áll; Pest lakosságának túlnyomó része alig bir tudomással létezéséről. Ezt a szobrot a közeljövőben kihelyezzük a Múzeum-kertbe, oda, ahol a magyar gyermekek játszanak. És ha majd ott látják maguk felett az öreg ur bronz szobrát,

> akkor a gyermekek egészséges ösztöne meg fogja súgni, hogy itt egy nagy barátjuk áll s a játékban egy pillanatra meg fognak állani, érezni fogják, hogy ez az ember az, aki a magyar gyermeket nagyon szerette és aki a magyar gyermekért többet tett. mint bárki más. (Ugy van! jobbfelöl.) Mikor tehát kijelentem, hogy az én javaslatom — mint kifejtettem —- semmi más, mint a Trefort nagy alkotásának restaurálása és a haladó idők követelményeinek megfelelő kiegészítése, kérem e javaslatnak általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául való elf ogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kéthly Anna! (Zaj! Felkiáltások: Szünetet kérünk!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni és a szónokot csendben meghallgatni. Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! Az előttünk fekvő törvényiavaslathoz a kritika egészen más szellemű lehetne, ha ez a törvényjavaslat nem volna — mint az előadó ur is bejelentette máibeszédében — egy egésznek a kiszakított része. Előttünk fekszik egy beteg test, az egész közoktatásügy és ennek a beteg testnek egy kis részét szakítják ki az egészből, ezt akarják orvosolni és egyidejűleg bejelentik azt is, hogy a gyógyszerre nincs pénz és a gyógyításra nincs idő. A minister ur beszédében többször is hangsúlyozta, hogy a takarékosság az a vörös fonál, amely végigvonul e javaslaton. Többször hangsúlyozta azt is, hogy a közoktatás egész terjedelmére vonatkozó többi javaslatok is készülnek, részben pedig már készén vannak s ugyanakkor, amikor ezeket leszögezi, ezeket itt elmondja, ezzel a kiszakított résszel jön, amely pedig a szerves egészből kiszakítva semmiesetre sem fogja az életben azt a célt elérni, amelyet a minister ur e törvényjavaslattal elérni szándékozik. A középiskola reformját csak ugy volna szabad megkezdeni, ha egész munkát végeznénk, ha az egész közoktatás reformját vennénk tárgyalás alá, mert a középiskoláról szóló javaslat csak részletmunka, amelyet feltétlenül meg kell előznie az egész iskolarendszer reformjának. A haladó idő szellemében egész iskolarendszerünket demokratikus alapokra kell fektetni, hogy az iskola olyan egyéneket neveljen ez ország számára, akik a nagy kulturnemzetek közösségébe való bekapcsolódást számunkra lehetővé teszik. A középiskoláról szóló törvényjavaslatot, anélkül hogy^ ezt megelőzze az egész iskolarendszer reformja, anélkül, hogy előzőleg ne a népiskolánál kezdjük ezeket a reformokat, elhibázott dolognak tartom. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Különben is a népiskola-tipus a legelhanyagoltabb iskola-típus ebben az országban; annyira elhanyagolt, hogy ha népiskoláról van szó, egész jelentéktelen dolgokat, kedvezményeket vagy változtatásokat sem tudnak elérni. Hogy semmi egyébre ne mutassak rá a népiskolánál, — ami egyáltalában nem is vág bele a népiskola szervezetébe az oktatás szellemébe ~ itt van a népiskolák 9 órás kezdete. Annyiszor sürgettük már ezt. (Meskó Zoltán: Állatvédelem van az országban, csak gvermekvédelem nincs! "f* \ Iff 5/ V V /