Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-265

A nemzetgyűlés 265. ülése 1924 értelein ben, hogy a reálgimnázium lesz az általános iskolai tipus." Legyen szabad, a kultúra érdekében világosan beszél nem. A minister urnák is az a meggyőződése, hogy az a tanterv, amelyet e törvényiavaslat végrehajtása kapcsán a humanisztikus gimnáziumokra fog kényszeríteni, végeredményben azt fofr.ia elérni. hogy ezek a humanisztikus gimnáziumok nem lesznek versenyképesek és kénytelenek lesznek reálgimnáziummá alakulni. (Ugy van! balfelől. — Gr. Klebeisberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Ez ellen határozottan tiltakozóim. Azt mondtam: tanítsanak jól, akkor versenyképesek lesznek, de ha ilyen rosszul tanítják a klasszikus nyelveket, akkor baj lesz. — Kiss Menyhért: Ez következik belőle. — Zaj, Elnök csenget.) Én a miniszter urat igazán nagyra beesülöm, de ezt nem tudom másképen magyarázni. Azt hiszem, szolgálatot teszek a magyar kultúrának, ha őszintén megmondom a véleményemet. Legyen szabad szórói-szóra ismételnem: A minister ur azt mondotta: (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Tessék végigolvasni az idézetet.) »Az én javaslatom esetleg végső kifejlődésében az egységes középiskolára fog vezetni oly értelemben, hogy a reálgimnázium lesz az általános iskolai típus." Ezt én nem tudom máskép érteni. (Gr, Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Ha rosszul fognak tanítani!) Ezenkívül azt méltóztatott mondani: „A humanisztikus gimnázium híveinek tehát mndent el kell követniök. hogy a maglik iskolatípusát megmentsék és meggyőződésem szerint, ha iól dolgoznak, meg is mentik." (Za:i jobbfelöl!) Annyit tehát meg'állapithatok — nagyon kouciliáns kivánok lenni minden nézettel szemben, — hogy legalább is kérdéses, hogy az a tanterv, amelyet a humanisztikus gimnáziumoknak el kell fogadniok, a jövőben versenyképes lesz-e vagy nem. Ez legalább is kétséges és csak akkor menthetik meg, ha nagyon jól dolgoznak. Már most legren szabad azt mondanom, hogy a magam részéről is igen nagy aggodalommal látom a humanisztikus gimnázium gondolatának ilyetén megvalósítását, pedig én szívvel-lélekkel klassziko-humanisztikus művelődésnek barátja és sürgetője voltam mindazokon a pályákon, amelyeket eddig be+nl+fittem. De bármennyre hive vagvok is a. klasszikus nevelésnek, a görög-latin művelődésnek meggyőződésem, hogy nemcsak az európai műveltség- hanem mai nehéz anyagi viszonvaink között a megrélhetés szempontjából is nagy szükségünk van arra — amint a miniszter ur is nagyon szépen megállapította, — hogy minél több modern nyelvet beszéljünk. A mai európai művelődésnek a görög-római kultúra egyik leglényegesebb eleme ugyan, de nem egyedüli hordozója és egyedüli alkotója. Hiszen a római > birodalom bukása után csaknem egy évezreden át Európában a feledés boritotta a görög-latin szellemet ép ugv, mint ma is pl. az asszir vagy egyiptomi kultúra legtöbb emlékét a nuszták homokja takarja el előlünk. A mai klassziko-humanisztikus nevelés a reneszánsz terméke volt. Akkor született meg, mikor Konstantinápoly bukása után a görög tudósok magukkal hozták Itáliába és Európa többi részébe a görög kéziratokat és amidőn a humanisztikusok felfedezték a kolostori könyvtárak elrejtett zug-aiban a latin klasszikusokat. De ez alatt az ezer év alatt is, míg ez megtöret?? március hó 31-én, hétfőn. Hl tént, Európa élt, eszményekei táplált, nagvszerü teljesítményeket vésrzett, a tndománv foliánsait alkotta meg- és a népköltés terén is nagyszerű alkotások létesültek. Ma már okos es művelt ember nem mondja azt. hogy a középkor tudománytalan, sötét volt. (Várnái Dániel: Nem mindegyik korszakában!) Ebben a középkorban a görög-latin szellem nélkül nevelték a gyermekeket, s a középkorban a görög-latin nevelés nélkül is találunk olyan erényeket, amelyek bár megvolnának -a mai társadalomban is. A középkorban nem a klasszikusokból, hanem pl. Roland énekéből vagy a kerek asztal elbeszéléseiből tanulták meg, hogy a becsület még az életnél is fontosabb, hogy a szép eszményért, pl. Istenért, vagy Krisztus sírjáért, vagy az adott szó szentségéért, vagy a női ideálért dicsőség még az életet is odaadni. (Kiss Menyhért: Jó volna most is!) Mi, akik védelmezzük a görög-latin művelődést, egy percig sem állítjuk, hogy minden, ami görög és latin értelemben klasszikus, egyúttal fenséges, magasztos, és erkölcsös is. Mi nagyon jól tudjuk, hogy pl. a nagy Cato, akit annyiszor szoktak dicsérni, bizony meglehetősen embertelen lelkű és sokszor szinte uiidoritóan kapzsi és zsugori volt. Nagyon jól tudjuk, bogy pl. Demosthenes és Tukhidytes megvesztegethetők voltak. Tudjuk, hogy a nemes Brutus lelkét a finom kétely szinte képtelenné tette nagy dolgok véghezvitelére. Vagy pl. Cicero is nem volt-e hiu és nehéz pillanatokban gyenge! Vagy Horatius nem dobta-e el Filippinél a szabadság pajzsát és nem emelte-e istenné azt a véreskezű imperátori, akit még* a gyengéd Vergilius is, hogy az elfogadott anyagi javakat megköszönje, felruházott Itália minden erényével, a régi római respublika minden dicsőségével. A görög és latin kultúra sürgetői is nagyon jól tudják azt, hogy Shakespeare színműveivel, vagy Macaulay halhatatlan történelmi munkáival épenugy a felséges eszmekörébe lehet emelni a gyermeket, mint Tacitus annaleseivel vagy Sallustius történelmi iratainak olvasásaival. Épen azért véleményem, hogy nem szabad humanisztikus gimnáziumban az ő tanítványaikat egyoldalúan elvonni a jelen élettől és visszavinni egészen a múltba a görög-latin kultúrával, hanem a kettő között harmóniát kell létesíteni. (Várnai Dániel: Nem is kellett hozzá görögül tudni!) A közműveltség területéről vett ezen érv mellett, amidőn sürgetem a humanisztikus gimnáziumban a másik modem nyelvet, legyen szabad csak rámutatnom azokra a gondolatokra, amelyeket a minister is mondott, egyrészt diplomáciai szempontból, másrészt hasznossági, gyakorlati szempontokból. Hiszen nekünk számolnunk kell azzal, hogy sajnos, sokkal nagyobb a művelt osztályunk, mint amennyit el bir tartani ez a szűkre szabott csonka Magyarország. Már most mi legyen ezeknek a sorsa? Kunfi valamikor ajánlotta, hogy migrate veteres coloni! költözzetek ki innen. Akkor ez politikailag bántott bennünket és tiltakoztunk ellene, mert ennek politikai tendenciája volt, azonban a gondolattal magával foglalkoznunk kell, mert a magyar műveltséget és iskolügyet visszafejleszteni nem lehet. Módot kell tehát keresnünk arra és valamiképen ugy kell nevelni a magyar intelligenciát, hogy szűkre szabott országunk határain túl is megtalálja megélhetési forrását. Tudósokat, mérnököket, orvosokat kell diplomáciánknak "elhelyezni a küi-