Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-265

^ r ' À nemzetgyűlés 266. ülése 1924 biró, idegen nyelven nem beszélő gyermek ke­rül 9—10 éves korában a gimnáziumba. Ez a gyermek a humanisztikus gimnáziumban az I. osztályban kezdi a latint, a másodikban a németet, a harmadikban a görögöt. Ne vegye tőlem zokon az igen t. minister ur, ha én, aki rnagam is foglalkoztam tanítással és minden­tele iskolatípust, elemi iskolától a főiskoláig végigtanítottam, ezt pedagógiai abszurdumnak tartom. A legnagyobb jóakarat mellett sem tudom magamat meggyőzni arról, hogy e nagy túlterheltség mellett e három nyelven eredmé­nyes tanítást lehet végezni. Azért tisztelettel­jesen kérem a minister urat, aki a közoktatás­ügyi bizottságban, amikor ezt az aggodalma­mat kifejeztem, maga is azt mondta, hogy ne­hézségeket lát ebben a tekintetben, hogy ha méltóztatik belátni, hogy ez pedagógiailag nem helyes, akkor ne méltóztassék ragaszkodni ehhez az intézkedéshez. Ha tanítjuk a görögöt a középiskolában, akkor vigyük vissza oda, ahol a második modern nyelv tanítása kezdő­dik, az ötödikbe. (Helyeslés a baloldalon. — Kiss Menyhért: Ott sem birja mindenki, csak a jeles tanulók!) Azt hiszem épen a humanisz­tikus műveltség barátai belátják azt, hogy ez­zel a túlterheltséggel a görög nyelv tanításá­nak ügyét előmozdítani valóban nem lehet. Azt mondhatná valaki erre az aggoda­lomra: a görög nyelv tanulása oly nehéz, hogy nagyon jó, ha minél előbb megkezdődik. Ezzel szemben azonban én azt kérdezem: vájjon a francia, vagy az angol nyelv tanulása nehóz-e? Arra pedig ez a tanterv a reálgimnáziumban négy évet elégnek tart, mert ezeket a nyelve­ket csak a négy felső osztályban tanitják. Azt hiszem, hogy ha a modern nyelvekkel komo­lyan akar foglalkozni a reálgimnázium és négy évet mégis «légnek tart erre a célra, akkor ugyanezzel a négy évvel a görög tekintetében is beérhetjük és elvárhatjuk azt az eredményt, amelyet a reálginmáziumi négy osztályban el­érnek majd a másik modern nyelvvel. Erre az ellenvetésemre megint azt mondhatná valaki: meg lehet-e elégednünk a mai görög tanítás eredményeivel? ez eredménytelenség ékes bi­zonyítéka annak, hogy a négy osztályban való görög tanítás nem elegendő? Erre azonban azt válaszolom: a görög tanulás eredménye ma tényleg nem mondható elégségesnek, de ennek véleményem szerint nem az az oka, hogy a gö­rög'öt csak négy évig tanították, hanem egyik oka az, amit már sokszor hangoztattak a mul­tak reformjai idején ebben a teremben is, hogy a görög tanitás nem minden tekintetben meg­felelő. Ennek oka ismét nem kizárólag a taná­rokban keresendő. E tanárok mögött olyan közszellem áll, amely folyton halállal, a közép­iskolából való kitiltással fenyegette a görögöt, úgyhogy ma szinte azt merem mondani, az egész országban az a nézet uralkodik a közép­iskolákban tanárnál, tanulónál egyaránt, hogy a görögöt nem is kell olyan komolyan venni. Ebben látom én a görög nyelv tanulása csekély eredményének okát és ebben a tekintetben kell orvosságot találni. Ennek az első aggodalmam­nak előadását tehát azzal a kérelemmel vég­zem a kultuszminister úrhoz, hogy mivel a há­rom alsó osztályban három idegen nyelvet kez­deni pedagógiai szempontból nem tartom cél­szerűnek, méltóztasssék a görögöt visszavinni oda, ahol ma van: az ötödik osztályba. (Helyes­lés a baloldalon.) Második aggodalmam a következő. Ez a tan­terv a humanisztikus gimnáziumban a III. osz­tálytól kezdve kötelezővé teszi a görögöt min­den gyermek számára, márpedig tudjuk azt, évi március hó 31-én, hétfon. hogy a görögre nincs minden gyermeknek szüksége, nem mindenki készül tudós pálvára. (Kiss Menyhért: Kinek van szüksége görögre, arról beszéljen?) Fogok arról is beszélni, ez külön része lesz beszédemnek, t. képviselőtár­sam. Most csak azt mondom, hogy nem min­denkinek van szüksége görög nyelvre, nem mindenki készül tudós pályára, tanárnak, vagy egyéb pedagógiai pályára. Törvényhozási szempontból is túlhaladott álláspont az. hogy a görögöt mindenkire rákényszeritsük. hiszen az 1890. évi XXX. te. az erre hajlammal nem biró, vagy ennek szükségét nem érző gyerme­ket nem kényszeríti a görögnyelv tanulására. Egészen más volna, ha végeredményében a gyermek választására volna bizva, hogy huma­nisztikus gimnáziumba menjen-e, vagy más középiskolába. Ha humanisztikus erimnázmm van valahol és más középiskola nincs, úgy­hogy a gyermek nem mehet más gimnáziumba, vagy sokszor mehetne, de pl. annak az intézet­nek jó hírneve odavonzza, — mondjuk a piaris­ták iskolája valószínűleg humanisztikus gim­názium lesz — ilyen esetben tehát egyéb okok­ból és nem a humanisztikus tárgyak szereteté­ből megy oda a tanuló. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Ezért azt kérem a mélyen t. miniszter úrtól, hogy a görög múzsák templomába ne kényszeritsen be avatatlanokat és profánokat, akik ott megzavarják a többie­ket is az ájtatatoskodásban. hogy ezt a kifeje­zést használjam. Ezért én a görög nyelv kényszerítését az 1890. évi XXX. te. után nem haladásnak, hanem retrográd iránynak tartom. (Uav van! bal­felől.) Harmadik aggodalmam a kétféle tipusu gimnáziumra vonatkozik. A humanisztikus gimnázium, — amelynek számát is jól tudom, hiszen a minister ur méltóztatott kijelenteni, — a németen kivül más modern nyelvet nem fog tanítani. Amikor ezzel a kérdéssel foglal­kozom, egy-két percnyi türelmet kérek, hogy ezt az ügyet kissé alaposan megtárgyaljam. (Halljuk! Halljuk!) Véleményem szerint épen a mai legjobb gimnáziumok lesznek humanisztikus gimná­ziumok.' Egyrészt a szerzetes gimnáziumok lesznek humanisztikusak. másrészt a ^protes­táns felekezetek által fentartott és az ő teoló­giai főiskoláikkal kapcsolatos középiskolák, mert ezekben a középiskolákban a bibliai nyel­vet fogják tanitani. hiszen az újszövetségi könyvek mind, az ószövetségi könyvek egy része pedig S:ÖTÖ^ nyelven van írva, tehát ezekben a protestáns intézetekben a görög nyelv tanulása nem lesz nélkülözhető. Ezzel csak annyit akarok kiemelni, hogy a jövőben épen legjobb gimnáziumaink lesznek humanisz­tikusak minden vallásfelekezetnél. (Gr. Kle­belsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi mi­nister: Nem hiszem, hogy a vallásfelekezetek nagyon ragaszkodnának a humanisztikus gim­náziumhoz.) Ezekhez a jónevü iskolákhoz — mert azt hiszem, mindenki el fogja ismerni, hogy legjobb iskoláink a humanisztikus gim­náziumok lesznek — a miniszter ur a követ­kező, szinte fenyegetésszeriien hangzó monda­tokat intézte a minap itt elmondott beszédében. „A humanisztikus gimnázium híveinek azt mondom, hogy az én javaslatom az utolsó kísérlet Magyarországon a humanisztikus stú­diumok megvalósítására." Azt mondja továbbá: »Az én javaslatom... (esetleg) végső kifejlődésé­ben az egységes középiskolára fog vezetni oly

Next

/
Thumbnails
Contents