Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-265

Ä nemzetgyűlés 265. ülése 1924. vènyerpre való emeléséről volt szó. Ezt a reformtervezetet is az jellemezte, hogy a középiskola egységét igyekezett lehetőleg megóvni, még pedig olymódon, hogy nemcsak a mai gimnázium egységét akarta megtartani, hanem az alsó négy osztályba még a reált is beolvasztani kívánta az egységes alsó tagozatba. Tehát a Lukács-féle reformtörekvés is az egységes alsó tagozat álláspontján állott és csak a felső tagozatban jelölte meg ez a tervezet a modern nyelveket, nemkülönben az ábrázoló mértani és a kémiát, amelyek fakultative bevezethetők lettek volna. A differenciálódás tehát e tervezet szerint csakis a felső osztályokban kezdődött volna. Vagy hogy továbbmenjek a hivatalos kísérletek sorozatában, 1913-ban Jankovich Béla akkori kultuszminister szintén hozzányúlt a középiskolai reform kérdéséhez. Ő azonban az egység gondolatát még a Lukács-féle tervezetnél is tovább akarta fejleszteni, mert ő a négy polgárit is be akarta olvasztani az alsó tagozatba és épen emiatt a latint a felső tagozatba tette volna át. Mindezek a törekvések tehát a középiskola egységének gondolatán állottak. Ez a hivatalos előzménye a minister ur mostani törvényjavaslatának. Mit tesz ezekkel szemben a mostani törvényjavaslati Nemcsak a reált hagyja meg véleményem szerint egészen helyesen külön tagozatnak, hanem még a gimnáziumot is ketté választja, kétféle típusra különbözteti meg. Ha a minister ur itt teljesen uj utón kivan haladni, szerény véleményem szerint ig-azán fontos lett volna, hogy a szakkörök e kérdéshez minél szélesebb irányban hozzászólhassanak. Mi történt azonban a valóságban? Alig hogy benyújtotta a minister ur a törvényjavaslatot, azonnal tárgy altatni kívánta a közoktatásügyi bizottság-gal. Már ott javában folyt a tárgyalás, amikor szakemberek elé vitte, hogy ezek mit szólnak a dologhoz. Szóval bizonyos gyorsaság, gőzerővel való haladás akarta jellemezni e törvényjavaslat életbeléptetését, pedig történelni előzmények nem állanak erősség gyanánt ennek a gondolatnak szolgálatában. Azért az én mai felszólalásom, úgyszólván egész beszédem e körül a téma körül fog forogni; arra fogok szorítkozni, vájjon szerény véleményem szerint helyes dolog-e, célravezető-e a gimnáziumok mai egységének kettéválasztása és a humanisztikus és a reálgimnázium létesítése. Bevallom, hogy némileg nehéz szerepet töltök be, amikor erről a kérdésről beszélek, mert az ujitás már valahogy mindenkinek a lel^'ben benne van. Ha valaki beszél és beszédének az az irányzata látszik, hogy egy uj dolog ellen beszél, akkor bizonyos előítéletekkel hallgatja mindenki meg. Én azonban elmondom aggodalmaimat, mert ebben a kérdésben minden kockázatos vállalkozástól vagy sötétbe való ugrástól nagyon félek és óva intek. Én magam is, amikor csak azokat a szavakat hallottam, hogy lesz majd reálgimnázium, azt gondoltam, hogy ez igen jő lesz, az ország kulturális közszükséglete szempontjából nagyjelentőségű dolog lesz. E kérdésnek igazi jelentőségét csak akkor ismertem fel, amikor a minister ur lekötelező szívessége folytán hozzájutottam eiinek az uj iskolatípusnak tantervéhez. Legyen szabad e tanterv-vázlat alapján megismertetnem azt, hogy milyennek képzeli ez a reform a humanisztikus és milyennek a reálgimnáziumot. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy a reálgimnázium e tanterv tervezet szerint vaévi március Jió 31-én, hétfőn. Í4S lami jelentős haladást fejez ki a reáliák tekintetében. Tuduiillik a legreálisabb tárgyak, — ilyen például a mennyiségtan, •— egyformán taníttatnak mindkét gimnáziumban. Azt hiszem, elég reális tárgy a fizika is, amelv a VII. és Vili. osztályban szintén teljesen egyforma óraszámban adatik elő. Ugyanilyen a rajz is. amelynek mindkét tipusnál ugyanaz az óraszáma, tehát semmi különbség a kettő között nincsen. Itt van továbbá a természetrajz. Ebből a reálgimnázium eggyel több óraszámot kap az egész vonalon és ez az eggyel több óraszám abból áll elő, hogy a reálgimnázium negyedik osztályában nemcsak két természetrajzóra van, hanem két kémia-óra is. Ezzel szemben azonban a humanisztikus gimnáziumban eggyel több a természetrajz óraszáma és a kémiai ismereteket a természetrajz tárgyának keretébe veszi fel ez a tervezet. Itt azt hiszem, hogy épen a reáliák tekintetében, amidőn megismertettem a tantervnek e gondolatát, elmondhatom azt, hogy e két tipus között voltaképen semmi különbség nincs, mert az az egy kémiai óratöbblet igazán nem jelent emlitésreméltó órakülönbséget. Hogy miért van ez a többlet, arra is leszek bátor rámutatni. Egyformán vette fel mind a két tipus a magyarnak és hittannak tanítását s a történelem tanításában csak az a különbség, hogy a III. és IV. osztályban eggyel több óraszámot ad a magyar történelemből a reálgimnázium, mint a humanisztikus. Legyen szabad ezek után a két tipus között véleményem szerint fennálló egyedüli különbséget, kiemelnem. Az egyedüli különbség az, hogy a humanisztikus gimnázium a III. osztályban kezdené el a görögöt és hat év folyamán át heti 23 órában tanitaná, ezzel szemben a reálgimnázium a III. osztályban nem kezdene el uj nyelvet, . hanem az V. osztálytól kezdve valamelyik modern nyelvnek, az angolnak, franciának, vagy olasznak tanítását vezetné be. Ez a voltaképeni különbség a két típus között. Mind a két tipus a Il-ban meg-kezdené már a német nyelvet és ebben a tekintetben heti két órával többet adna a reálgimnázium, mint a humanisztikus gimnázium, mindkét tipus az I. osztályban megkezdené a latint és a humanisztikus gimnázium heti 46 órában tanitaná, a reálgimnázium pedig 43 órában. Ezzel a talán unalmas ismertetéssel csak arra akartam rámutatni, (Halljuk! Halljuk!) hogy reáliák tekintetében számbavehető különbséget a két tipus között nem látok. Az egyedüli különbség, az, hogy a humanisztikus gimnázium a III. osztályban a görögöt kezdené, ezzel szemben a reálgimnázium az V-ben kezdene egy második modern nyelvet. Beszédem következő részében most már egyedül azzal fogok foglalkozni, hogy pedagógiai szempontból helyes-e ennek a tervezetnek ez az intézkedése, helyes-e a görögnek már a III. osztályban való megkezdése, helyes-e a humanisztikus gimnáziumot annyira elszakítani az élettől, hogy abban egy másik modern nyel: vet nem lehet tanulni. Ezeket a tételeket fogom beszédem további folyamán boncolni. Első aggodalmam a következő. A gimnáziumi tanulók legnagyobb része olyan elemekből kerül ki, hogy németül nagyon kevesen tudnak közülök beszélni. Ha vannak is, akik beszélnek németül, azt hiszem, elmondhatom minden felekezetieskedés nélkül, hogy nem a keresztény vallásúak szoktak guvernant mellett németül tanulni.. (ü.gy van! Ügy van! a balközépen.) Tehát egy idegen nyelvvel nem 23*