Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

132 A nemzetgyűlés 264. ülése 1924. Ha ilyen nagy emberekkel, a történelemnek ilyen hatalmas alakjaival megtörtént az, hogy őket hazafiatlanoknak nyilvánították, akkor talán óvatosabbnak kell lennünk és nem szabad olyan könnyelműen egymás ellen rontanunk ezzel a demagóg módszerrel. Épen ezért én a magam részéről visszautasítom Csáky gróf honvédelmi minister -urnák ezt az aposztrofálását, amellyel az én hazafiasságomat vonta kétségbe. Ezt. azt hiszem, annál több joggal megtehetem, mert abban az időben, amelyről a honvédelmi minister nr szólt, az 1918. évi novemberben, az úgynevezett »Nem akarok katonát látni!« korszakban, amelyhez asszociálta az én felszólalásomat, én testtel is ott voltam az ellen a rendszer ellen, nemcsak lélekkel, mint a honvédelmi minister ur. A honvédelmi minister ur tehát és a hozzá hasonlók, akik csak lélekben voltak ott annak ideién, hogy szembeszálljanak azokkal az időkkel, nincsenek jogosítva kétségbevonni senkinek sem a hazafiasságát, legkevésbé azokét, akik abban az időben — ismétlem — testtel is jelen voltak és szembeszállottak ezzel a rendszerrel. A honvédelmi minister ur teljesen félremagyarázta felszólalásomat; félremagyarázta, majd csaknem ugy tüntette fel, mintha én a nemzeti hadsereg ellen beszéltem volna. Hiszen beszédemet is elferdítette a minister ur, mert azt adja számba, hogy én azt a javaslatot tettem, hogy minden magvar katonát három évre haza kell bocsátani. Ezt éri nem mondtam: én csak azt mondtam, hogy a legénységet; kifejezetten is felemiitettem, hogy a tisztikart, amelyet békeidőkben a hadsereg magvának szoktak tartani, tartsuk meg, sőt a legénység szabadságolását is csak azért tartottam szükségesnek, hogy három esztendő múlva csakugyan tarthassunk katonát, mert a pénzügyminister ur s a ministerelnök ur beszámolása szerint, de köztudomás szerint is olyan szörnyűséges anyagi, frazdasági helyzetben vagyunk, hogy az ország léte vált problémává. Hiszen ahogy a pénzügyminister ur mondotta, élet-halálkérdések közt lebegünk ma. Amikor élet-halálkérdések között Jebeg maga a magyar nemzet s lebeg a hadsereg is, akkor elsősorban arról kell gondoskodnunk, hogy ez az élet-halálprobléma megoldassék. Én ennek az élet-halálproblémának a józan megoldásához akartam az általam felvetett p-'OTidolattal hozzájárulni, ismétlem, azért, hogy kimeneküljünk a bajból, megmentsük magunkat a megsemmisüléstől és majd később — mert ez a hadseregnek is érdeke — tudiunk katouát tartani. Mert ha összeroppanunk a terhek alatt, ha gazdaságilag megsemmisülünk, akkor oda van minden, oda van az ország a hadsereg, egyáltalában oda van az, amit védeni lehetne. Én csak felvetettem azt az ötletet, hogy a szanálás érdekében nem lehetne-e 360 milliárdot — mert ennyiről van szó — megmenteni és ezzel lehetővé tenni további életünket. Ezt is azért emiitettem fel. mert nagyon súlyos dilemma előtt állunk. Felvetődött nevezetesen a jóvátételi bizottság előtt az a kérdés, vaj jön nem kellene-e a magyar tisztikar nagy részét elbocsátani. Elnök: Nagyon kérem a képviselő urat, méltóztassék szigorúan a személyes kérdés keretein belül maradni. Rupert Rezső: Kérem a t. Nemzetgyűlést, és nagyon kérem a t. elnök urat is, kegyeskedjenek nekem loyalisan lehetővé tenni, hogy alátámasszam, motiváljam, mennyire nem vagyok étí vétkes abban, amit a hönvédelemügyi minister ur rámolvasott és hogy egészeri elleriévi március M 29-én, szombaton. kező volt az én célom, mint amit nekem imputait. Az a probléma állott előttünk, — ezt fejtegettem beszédemben, — hogy elbocsátjuk-e a köztisztviselők ezreit és ezreit, vagy máskép gondoskodjunk-e a takarékoskodásról. A népszövetségi delegáció előtt is arra az álláspontra helyezkedtem, hogy ezt nem lehet megtenni, mert hová küldjük azokat a szerencsétleneket, akik magukon kivül ugyanannyi asszonyt és nem tudom, hány gyermeket is jelentenek; hiszen nem küldhetjük ki őket a megsemmisülésbe. De ha mégis végre kell hajtanunk a létszámalapapasztást — mondottam — az adott helyzetben talán ugy lehetne megoldani a kérdést, hogy hazabocsátunk a közalkalmazottak közül — mert hiszen a közkatonát is lényegileg annak kell tartanom — annyit, hogy ez feleslegessé tegye a köztisztviselők elküldését. Ezt pedig azért tartottam helyesnek, mert ugy gondoltam, hogy a legénység szívesen haza megy három esztendőre, ezzel 3600 milliárd koronát megtakarítunk és amellett a 35.000 ember odahaza is dolgozik. Egyáltalában nem gondoltam a nemzet védképességének csökkentésére, nem gondoltam rá azért sem, mert méltóztassanak csak Ausztria példáját a szemük elé varázsolni. Ausztria részére is 35.000 embert engedélyeztek és Ausztria, mely pedig sokkal jobb gazdasági helyzetben van és volt is, mint mi, szintén csak körülbelül a felét tartja a létszámnak, amely részére engedélyezve van, miáltal ezer

1 milliárdokat takarít meg. Elgondoltam a dolgot, vájjon lehetséges-e ez gyakorlatilag, elgondoltam kül- és belpolitikai vonatkozásban is és mivel láttam, hogy tulaj donképen nincs másról szó, mint egy kis pauzáról, amelyet veszélytelenül keresztülélhetünk, azt_ gondoltam, lopjnk meg az alkalmat egy kissé, használjuk fel a történelmi pillanatot, hogy, mivel ugvis le van kötve a kehünk és mivel, még ha tudnánk sem léphetnénk akcióba, használjuk fel lkaimat okos takarékoskodásra. Kiindulásom alapja az volt. hogy egyfelől az angol király kormánya, a francia köztársaság kormánya, az olasz király kormánya, a román király kormánya, a szerbek, horvátok és szlovének királyságának kormánya és a cseh-szlovák köztársaság kormánya ünnenélvesén kijelentik, hosy Magyarország rjnlitíkai függetlenségiét, területi êï)$êf?êL szuverenitását tiszteletben tartják és tiszteletben fogják tartani a jövőben is. másfelől a magyar királyi kormány a trianoni békeszerződés rendelkezéseinek értelmében kötelezi maarát, hos-v az emiitett békeszerződésben elvállalt kötelezettségeinek, nevezetesen a békeszerződés katonai határozmányainak, valamint a többi nemzetközi kötelezettségeinek pontosan és loyálisan eleget tesz Nem foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy helyes, vagy nem helyes-e ez a terv, hogy mit csinált a kormány, mit nem csinált, csak leszögeztem azt a tényt, hogy. ámig minden külpolitikai akció lehetősége hosszú időre, legalább is 2%—3 évre be van vágva, nem marad számomra más megfontolás, mint ami t. képviselőtársaim és a kormány számára is marad. Ami azt a kérdést illeti, vájjon a belső biztonság szempontjából lehetséges-e a hadsereg létszámának átmeneti csökkentése, e tekintetben arra a megállapításra jutottam, hogy igenis lehetséges, mert idebenn semmiféle olyan veszélyes mozgalomról szó nem lehet, melynek