Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

1 IS À nemzetgyűlés 264. ülése 1924. köztisztviselők szániát, mi szükség van arra, hogy aktiv katonáknak és aktiv tisztvi

selőknek adjanak földet Î Hiszen az a tisztviselő, ha egyébként a törvény általános feltételeinek megfelel és abba besorozható, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Szilágyi megmagyarázta !) úgyis jut földhöz ; mi szükség van arra, hogy ezek jussanak földhöz ilyen kh^ételesen, mint ahogyan most hozzájutottak 1 Nyilvánvaló tehát, hogy az a rendelkezés, amelyet a nemzetgyűlés egyszer már meg*hozott, tisztára abból az etikai szempontból indult ki, hogy történhetnek igazságtalanságok és érvényesülhetnek befolyások, amelyek különleges kedvezményeket nyújthatnak egyes embereknek. Ezt akarta a törvényhozás megszüntetni, amikor ezt a szakaszt bevette a törvénybe. Nem szabad rátérni arra az útra, hogy mert akár a kormánynak, akár más tényezőknek az a szempontja, hogy adományozzon és jutalmazzon, a kormány fog jutalmazni törvényes alapon politikai szolgálatokat. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A kormány nem ad földet! — Rupert Rezső: Majd megmagyarázom!) Eddig is kaptakegyesek földbirtokot. Amikor katonatiszteket el kell bocsátani, akiket el se tudnak helyezni, miért kell más aktív tiszteknek földet adni, ha nem tisztán valamely hatalmi cél, egyéni sz«mpont, egyéni érvényesülés teszi azt szükségessé, hogy ilyen törvényes rendelkezés legyen? Ezt másképen megérteni nem lehet. Miért kell annak az aktiv köztisztviselőnek földet adni, amikor más ezer és ezer az állásából el van bocsátva, kenyértelenné van téve? Aki politikai szolgálatokat tesz, vagy valamely kurzust, intézményt, vagy kormányzati rendszert kelőképlen szolgál, azt meg fogják jutalmazni, ellenben aki rászorulna, akinek szociális viszonyai ezt megkivánnák, azt nem juttatják hozzá ahhoz, amit kérhet. (Perlaki György : Addig nem mehet nyugdíjba, amíg nem kap földet !) Ezt a logikát megérteni nem lehet ! (Dénes István : Akkor be kell venni a szövegbe, hogy elbocsátott vagy nyugdíjazott tisztviselők kaphatnak. — Perlaki György : Hiszen előbb nem mehet nyugdíjba !) Elnök : Csendet kérek. Perlaki és Dénes képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak a szónokot zavarni ! Farkas István : Kérem a Nemzetgyűlést, hogy ezt az intézkedést ne változtassa meg. Ne helyezkedjék arra az álláspontra, hogy itt kívánságoknak bedől. A nemzetgyűlés jól megfontoltan hozta meg a maga határozatát és ujabb megfontolásra szükség nincs. Az egyenlő elbánás szempontjából pedig... (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Épen ez az ! Egyenlő elbánást akarunk !) szükség van a meghozott határozat fentartására és ennek törvényerőre emelkedésére, mert csak ez biztosítja az egyenlő elbánást. Azokat a kivételeket, amelyek a középbirtokok létesitése körül történtek, hogy jutalomként adtak egyeseknek földeket, lehetetlenné kell lenni. Ez csak ugy lesz lehetséges, ha a törvényben benne marad ez a rendelkezés, mert akkor a bíróság kénytelen lesz ehhez alkalmazkodni, mig ha nem lesz benn a törvényben ez a rendelkezés, történhetnek olyan kivételek, mint amilyenek eddig is előfordultak. A nemzetgyűlés szuverén, a nemzetgyűlés maga alkotja meg a törvényeit, tehát ne dőljön be semmiféle más erőnek és hatalomnak, hanem maga legyen ura a helyzetnek és ha egyszer belátta, hogy ilyen rendelkezésre szükség van, évi március hó 29-én, szombaton. mert ez a föld igazságos megoszlását szolgálja, akkor tartsa azt fenn továbbra is. Az előadó ur javaslatát nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következikí Perlaki György jegyző: Csik József! Csik József : T. JNemzetgyülés ! A középbirtokokra vonatkozólag kezdettől fogva az volt az álláspontom, hogy ezeknek törvényben való kodifikálására semmi szükség nincs. Abszurdumnak tartom azt a gondolatot, hogy amikor a törvény megengedi a középbirtok felosztását, akkor ugyanez a törvény középbirtokok létesítését statuálja. Meg vagyok győződve róla, hogy ezeknek a középbirtokoknak életképességéhez sok szó fog férni, és amint egy kis gazdasági krizis áll elő, — ami a közeljövőben valószínűleg elő fog állani — azok a középbirtokok, amelyeket ennek a törvénynek keretében adnak, nem fogják helyüket megállani. Az a gyanú is felmerült a középbirtokok létesítése ellen, hogy- bizonyos politikai szolgálatok kapcsán fogják majd ezeket adományozni. Már pedig ez ellen a gyanú ellen nekünk minden lehetőt el kell követnünk. Hiszen tudjuk, hogy minden kormányzat csak akkor hivatkozhatik bátran önmagára és a kormányzati rendszernek helyességére és igazságosságára, ha minden ilyen gyanútól ment. De ha általában helytelenítem a középbirtokok juttatását, még inkább helytelenitem ezt akkor, amikor középbirtokoknak közszolgálati alkalmazottak, vagy pláne tényleges katonatisztek részére való juttatásáról van sző. A szóbanforgó pontnak érdemi megítélését elsősorban az alaptörvénynek célja határozza meg. Az alaptörvény célja a törvény szerint az, hogy a magyar földbirtok megoszlását helyesebbé tegye. Véleményem szerint ez a helyesebbé tétel nem a numerikus megoszlásra vonatkozik, mert hiszen ez nem állhat az ország érdekében, hanem csak bizonyos morális megosztásra vonatkozhatik, vagyis arra a körülményre, hogy a földbirtok áldásaiban azokat a rétegeket is részesiteni kell, amelyek, bár hivatásuknál fogva földmivelésisel foglalkoztak, bizonyos körülmények (következtében meg voltak fosztva annak lehetőségétől, hogy a foglalkozásuknak megfelelően saját földjeiket is művelhessék. Azt hiszem, hogy a föld megoszlásának helyesebbé tétele elsősorban erre vonatkozik, vagyis hogy azokat a milliókat, akik föld nélkül voltak kénytelenek földmiveléssel foglalkozni, végeredményben földhöz juttassuk. (Dénes István : A nagybirtokokból !) Ezt a célt egyébíként kifejezésre juttatja az alaptörvénynek további szövege, amely azt mondja (olvassa) : ^Evégből e törvény a lehetőséghez képest előmozdítja a földszerzést főleg azok részére, akik a föld gondos és szorgalmas művelésére képesek is és hajlandók is, de az eddigi viszonyok között önhibájukon kivül földhöz nem jutottak.« Szóval, a törvény kategorice kimondja azt, hogy azok részére kell juttatni azokat a földeket, akik a föld gon dos és szorgalmas művelésére nemcsak képesek, hanem hajlandók is. Épen ebből a szempontból következik az, hogy most már azoknak, akik nem hivatásuknál fogva foglalkoznak földmiveléssel, hanem az adott viszonyok következtében jutnának csak földhöz és lennének földmivelők, ezeknek földhözjuttatását a törvény egyáltalában nem célozza, a törvényhozásnak tehát nem lehet fel-