Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-264
À nemzetgyűlés 264. ülése 1924. Hiányzó ur, a nemzetgyűléssel vitába bocsátkozzék, aminthog3 r vitába bocsátkázos a 6. bekezdésnek 2. része, amely így szól (olvassa): »Egyenlőtlen elbánásnál fogva szerfelett méltánytalan a nemzetnek emiitett értékes elemeivel szemben, akik a hazáért a háború alatt és az azt követő nehéz viszonyok között annyi áldozatot hoztak (Drozdy Győző: A rokkantak verklit forgatnak, a katonatisztek középbirtokot kapnak! — Zaj.) és akiket az idézett 1920 : XXXVI. tcikk a továbbmenő földhözjuttatásból az idevonatkozólag egyébként a megállapított feltételek fenforgásanak esetében épugy nem zárt ki, mint más magyar állampolgárt.« Előrebocsátom, hogy nagy mulasztásnak tartom a kormány részéről azt, hogy módot adott arra, hogy az államfő személye a _ vitába bevonassák. (Szabó Sándor: Alkotmányos jogköre a kormányzó urnák. Ez nem bevonás. — F. Szabó Géza: Törvényes joga. Farkas István: Majd ki fogom mutatni, hogy joga-e S — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Farkas Tibor: Különösnek tartom, hogy ugyanazokat a szavakat emlitik a túloldalról, amelyeket én hangsúlyoztam. Azt mondottam, hogy jogilag az a ténye a kormányzó urnák, hogy visszaküldte ezt a javaslatot, érvényesség szempontjából kifogás alá nem eshetik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kormányzó ur a kéziratában foglalt mondatokkal ne léphette volna túl hatáskörét, (F. Szabó Géza: Indokolta!) esne bocsátkozott volna vitába a nemzetgyűléssel. Azonkivül mindenesetre fennáll a birálat joga arra nézve is, hogy a kormánynak ez a cselekedete módot adott arra, hogy a kormányzó ur személye a vitába bevonassék, sőt ezt elkerülhetetlenné tette, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Semmi módot nem adott erre! — Drozdy Győző: Módot adott rá és igenis fogjuk kritizálni!) mert — természetesen csak a megengedhető jogi és illendőségi szabályok szerint — mindenesetre kell hogy foglalkozzunk itt azzal, hogy helyes és egyáltalában megengedhető-e az, hogy az államfő és a kormány között — nem Magyarországon, én általánosságban beszélek, bárhol a világon — egyetértés ne legyen olyan törvényjavaslatokra nézve, (Szilágyi Lajos: Ügy van! Ebben igaza van!) amely törvényjavaslatokat a törvényhozás már tárgyalta. Én igenis azt tartom, hogy ez minden parlamentarizmusnak, sőt még az álparlamentárizmusnak is előfeltétele. (Meskó Zoltán: Előzetes szentesítés nincs! — Zaj.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a házszabályok sürgősség esetében a tárgytól való eltérést nem engedik meg. Kérnem kell tehát a képviselő urat, hogy kizárólag a 2. § 6. pontjához méltóztassék fejtegetéseit fűzni, és azokat a közjogi észrevételeit, amelyek bár evvel kapcsolatban lehetnek, de nem tartoznak szorosan a tárgyhoz, mellőzni méltóztassék. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Szakács Andor: A kormányzó leirata előttünk van. Most ez van tárgyalás alatt. — Barthos Andor: Az elnökkel nem lehet vitatkozni. Mindig kifelé beszélnek. — Zaj.) Farkas Tibor: Én beszélni és jogilag indokolni csak ugy tudok, ahogyan erre magamat képesnek érzem. Az elnökségnek joga van megállapítani, hogy felfogása szerint mi tartozik a tárgyhoz, mi nem. Amennyiben koiiiziók merülnének fel, természetesen alkalmazkodni fogok az elnök ur felfogásához, de azt hiszem, hogy mint képviselőnek, első kötelességem a Házzal szemben s azokkal szemben, akik engem ide küldtek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) általában mindazokkal szemben, akikkel felelős állásban vagyok, hogy itt értelmesen fejezzem ki magamat. Amennyiben az értelmesen való kifejezéshez és a tárgyhoz hozzátartozik az, hogy hozzászóljak éri március hó 29-én, szombaton. 99 az előzményekhez, amelyek erre okot adtak, sőt amely r ek ettől el nem választhatók, az értelmes kifejezés biztosithatása szempontjából legnagyobb sajnálatomra arról sem tehetek, ha esetleg az elnökséggel kerülök ellentétbe. Elnök: Még egyszer figyelmeztetem a képviselő urat: az elnökségnek sohasem volt az ellea kifogása, hogy egy képviselő értelmesen fejezze ki magát. (Derültség a jobboldalon.) Ez elé én nem is gördítek akadályt, csak az esetben lépek közbe, ha házszabályellenes dolgot tapasztalok. A képviselő ur igen jól tudja, hogy most nem a kormányzói kézirat, hanem a bizottság jelentése van tárgyalás alatt. (Ugy van! jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az is!) Nem az is, hanem csak az. (Drozdy Győző: De az arról szól!) Engedelmet kérek, nem a kéziratról van szó, hanem arról a módosításról, amelyet a bizottság javasolt. Most ez van napirendre kitűzve. (Felkiáltások balfelől: Ebben is benne van!) Arra kérem tehát a képviselő urakat, hogy ehhez méltóztassanak szólni, annál is inkább, mert q. házszabályok nem engedik meg, hogy a sürgősség alatt a képviselő urak a tárgytól eltérjenek, sőt még erre irányuló kérelem előterjesztését sem engedik meg a házszabályok, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Drozdy Győző: A jelentésben is benne van a kormányzói kézirat! — Farkas István : Ha nem volna kormányzói kézirat, nem tárgyalnánk! — Drozdy Győző: Benne van a jelentésben! — Zaj.) Kérnem kel] a képviselő urakat, méltóztassanak a házszabályokhoz alkalmazkodni. Most nem a kormányzói kézirat tárgyalásáról van szó, hanem a földreformnovellatörvény 2. §-ának 6. pontjáról. Farkas Tibor: Tisztelettel bátor vagyok az elnök úrhoz azt a kérdést intézni, hogy most ennek a pontnak részletes tárgyalása van-e napirenden vagy elsősorban általános tárgyalása. Elnök: A képviselő urnák erre a kérdésére azt válaszolom, hogy amennyiben a 2. §-ról van szó, csak részletes tárgyalásnak van helye. (Ugy van! a jobboldalon.) Farkas Tibor: Szükségesnek tartottam ezt is megállapítani azzal szemben, hogy vannak felfogások, amelyek szerint itt jogi novum van, mely egész keretében hozzátartozik a kérdéshez. (Drozdy Győző: Ez természetes!) Igyekezni fogok tehát még precízebben és még szűkebbre szorítva (Nemes Bertalan: Csak már kezdené ! ) indokaimat előterjeszteni még akkor is, ha ez talán kellemetlen lesz, mert megengedem, hogy kellemetlen lehet egy képviselőnek az, hogy most ideálljon az ország elé, két hónap múlva feldönteni, helytelennek mondani azt, amit annak idején majdnem egyhangúlag elfogadtunk. Igen sokszor tanuja voltam már annak, hogy nagyon változnak a felfogások, és tulajdonképen meg kell szokni azt, hogy a nemzetgyűlés egyszer igy határoz, egyszer amúgy (Propper Sándor: Kinek kell föld, az a kérdés, — Zaj a szélső baloldalon.) Hogy ezt megszokjam, azt talán megakadályozza az a szerencsétlen tulajdonságom, hogy a gerincem nem alkalmas arra, hogy minden irányban hajlongjak. (Propper Sándor: Valakinek testére szabják! — Zaj.) Amikor tehát a nemzetgyűlés arról dönt, hogy ezt a pontot kihagyja vagy nem hag5 7 ja ki, azt hiszem, jól teszem, ha tisztelettel kérem az elnök urat, méltóztassék idefigyelni és eldönteni, hogy a tárgytól való eltérés lesz-e az, ha én szóvá teszem . . . Elnök: A képviselő urnák joga van elmondani azt, amit óhajt. Majd ha elmondotta, én mindenesetre figyelmeztetni fogom a képviselő urat, hogy túllépte-e a házszabályokat vagy sem. Arra azonban, hogy előre megmondjam, lehet-e j valamiről beszélni vagy nem, — engedelmet kélő*
