Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

08 A H em sei g i/illés 264. élése 1924. ur a 407, számu legfelső kéziratot a magyar nemzetgyűléshez és az abban előterjesztett indokokkal kérte ezen kifogásolt rendelkezésnek a novellából való kihagyását. Ennek következtében a nemzetgyűlés együttes bizottsága ismét tárgyalta ezt a pontot, méltányolta azokat az indokokat,amelyek a 16. és 27. §-ban foglalt rendelkezések következtében feleslegessé teszik azt, hogy a novellában bizonyos foglalkozású, bizonyos állású egyének ezen rendelkezés által stigmatizáltassanak — mivel az az intenció, amelyet az a rendelkezés magában foglal, a novella egyéb intézkedései következtében úgyis érvényesülni fog — s igy az együttes bizottság indítványa az, hogy a javaslat 2. §-ának 6. pontját ennek megfelelően a törvényjavaslatból kihagyni és ezen szakasz 7. és 8. pontját megfelelően 6. és 7. ponttá kijavítani méltóztassék. Tekintettel arra, hogy ez szerény véleményem szerint a nemzetgyűlés eredeti intencióinak megfelel, továbbá tekintettel arra, hogy az együttes bizottság ismételten ezt az álláspontot tette magáévá, mint az együttes bizottság előadója kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy az együttes bizottság indítványát magáévá tenni és annak megfelelően határozni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik a különvélemény beadója, Farkas Tibor képviselő ur. (Esztergályos János: Nemzeti jutalmakat adnak!) Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés ! Amikor a nemzetgyűlés január 31-én tartott ülésében döntött afelett, hogy elfogadja-e a Rácz János t. képviselőtársunk által végleges szövegezésben benyújtott módositást és amikor ezt a többség elfogadta, a jobboldalról a napló tanúsága szerint felkiáltások hangzottak el: »Nem többség! Egyhangú!« Ma már nincs meg a lehetősége annak, hogy megállapítsuk, hogy ez az elfogadás annak idején csakugyan egyhangúlag történt-e, de azt hiszem, hogy a napló tanúsága szerint megállapíthatjuk, hogy ha nem is egyhangú, de legalább is majdnem egyhangú volt a határozat, ami mindazok előtt természetesnek is fog feltűnni, akik elolvasták az egész naplót, mert meggyőződhetnek arról, hogy a különböző világnézetet valló képviselők, a különböző pártállásuak majdnem kivétel nélkül megegyeztek abban, hogy az eredeti törvényt azért hozták, hogy földhöz jussanak azok, akiket a törvény földhöz juttatni akart, akik a föld szorgalmas művelésére képesek, de eddigi viszonyaik folytán önhibájukon kivül földhöz nem juthattak. (Drozdy Győző a padot csapkodva : Szegény ember nem tud földhöz jutni, hanem kénytelen Amerikába vándorolni. — Viczián István: Mégis ellenezte a nyolcórás üléseket! — Drozdy Győző: Nem a nyolcórás üléseken, hanem az igazságon múlik ez ! — Zaj.) Elnök : Drozdy képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (F. Szabó Géza: És kímélje a padot! — Drozdy Győző : ön is a fogát vicsorgatja, mikor megszavazza ezt ! — Meskó Zoltán : Nincs már neki foga ! — Zaj.) Farkas Tibor: Köviden, de azt hiszem, velősen foglalta össze az egész problémát egy mondatban Gaal Gaston képviselőtársam, mikor azt mondotta— (Farkas István: Becsületes ember ezt nem szavazhatja meg! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Becsületes ember igy nem beszél! — Farkas István: Protekció! Politikai célokat szolgál! Nagy zaj.) Elnök: Farkas István képviselő urat kénytelen vagyok előbbi kifejezéséért rendreutasítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztóztassék mindenkinek lelkiismeretére bízni a dolgot és nem ugy aposztrofálni, amint a képviselő ur tette. (Esztergályos János: Atpasszirozott lelkiismeret! — éri mérreivs hó 29-én, szombaton. Propper Sándor: Preparált lelkiismeret! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nekünk nem parancsol a párt! Önökuek a párt parancsol! Nekünk csak a lelkiismeret parancsol! — Farkas István: Ha volna lelkiismerete, nem ülne ott! — Barthos Andor: Igaza vau a minister urnák: nálunk nincs szakszervezeti kényszer!) Elnök: Csendet kérek! Farkas Tibor: Mondom, Gaal Gaston képviselőtársam azt mondotta, hogy a törvényt nem azért hozták, hogy nadrágos embereket juttassanak földhöz, legyenek azok vasalt vagy vasalatlan nadrágnak. Én azt hiszem, az eredeti törvényben határozottan meg van mondva, — mikor a 4. § a köztisztviselők földhöz juttatásának mértékét megszabja, s amint azt a vita folyamán senki kétségbe nem vonta, hogy a maximum egy katasztrális hold földben van megállapítva. Hogy ez a javaslat ismét tárgyalás alákerült, arra — mint az előadó ur is emlitette, — az szolgáltatott okot, hogy hosszabb vita után e javaslatot a földmivelésügyi minister ur előterjesztésére a kormányzó ur a nemzetgyűlésnek visszaküldte. A visszaküldés ténye tisztán az 1920. évi I. cikk 13. §-ában biztosított jogkörre vonatkozik, amely szerintem jogosság szempontjából kétséget nein szenved. Mindenesetre azonban az átirat szövegének vizsgálata folytán aggályomat kell kifejeznem az iránt, hogy az indokolás helyett a kéziratban foglalt mondatokban a kormányzó ur túllépte azt a hatáskört, amelyet neki a törvény biztosit. (Egy hang jobbfelől: A minister ellenjegy zi!) A törvény biztosítja, sőt kötelezi a kormányzó urat arra, hogy indokainak közlésével küldje vissza a javaslatot, de semmiesetre sem biztosítja neki a törvény azt, hogy hivatalos minőségében törvénymagyarázatot gyakoroljon, (Drozdy Győző: Pláne, hogy nemzeti ajándékokat osztogasson! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ajándék? Hát talán ingyen kapja? Ki kell azt fizetni! — Klárik Ferenc: Mi ajándékozhatunk, nemő! — Nagy zaj.) aminthogy törvénymagyarázat az a megállapítás, amely a negyedik bekezdésben van, hogy t. i. ez a rendelkezés az 1920 : XXXVI. tcikk szellemévei ellenkezik. (Drozdy Győző: A tavaly előtt kifizetett vételárakat a régi összegben adják vissza az illetőknek! — Felkiáltások jobbfelől: Alljon fel. ha beszélni akar!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak, (Buday Dezső: Háromszáz milliárd ajándékot kaptak a bankok! — Drozdy Győző: Elég baj az. mégis támogatja azt a kormányt! Hogy lehet ilyen kormányt támogatni?) Csendet kérek képviselő urak! — Meskó Zoltán: Kormánytámogató oldalról, hogy lehet ilyet mondani?) Farkas Tibor: Leszögezem azt a közjogi álláspontot és nézetet, hogy igenis hivatalos minőségben törvényt magyarázni a magyar szokásjog szerint csak az arra illetékes tényező van hivatva, és hivatva van a törvényhozás. Amennyiben pedig egyes esetekre szól a törvénymagyarázás, akkor igenis a bíróságnak is van törvénymagyarázási joga. Ez a megállapítás természetesen nem érinti a privát törvény magyarázás jogosságát, hogy t. i. privát egyén, privát minőségében magyarázatot adhat a törvényről tudományos vagy nem tudományos szempontból. De az ideiglenes, sajnos, most már nagyon hosszú idő óta ideiglenes államfő — és ebben a nemzetgyűlést is terheli mulasztás, de mindenesetre mulasztás terheli a kormányt, hogy annak idején, határozott ígérete ellenére még csak hozzá sem fogott az ideiglenes alkotmányosság rendezéséhez, amely most már egy kicsit hosszabb s amelyet az ideiglenesség szellemével sem lehet összeegyeztetni — mondom, hatásköri túllépés az, hogy az ideiglenes államfő, a kor-