Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-247
m À nemzetgyűlés 247. ülése 1924. évi február hó 27-én, szerdán. lovagias ügyek egész garmadája van folyamatban emiatt és a lapok heteken, hónapokon át alig irnak egyebet, mint azt, hogy Nagy Pál tábornoknak támadt lovagias ügye Eácz Vilmossal, Eácz Vilmosnak egy másik tábornokkal, annak megint egy harmadik altábornagygyal és igy tovább. A lovagias ügyeknek tehát egész sorozata keletkezett. Az egésznek a tendenciája pedig az, hogy Nagy Pál tábornok utasításokat ad arra nézve, hogy ne adjanak Iiáez Vilmosnak elégtételt azért, mert Eácz Vilmos vállalta egy olyan teljesen korrekt gentlemannak és kitűnő katonatisztnek védelmét, mint Prónay Pál. (Lendvai István : Hol lenne a mai rendszer Prónay Pál nélkül ! — Mozgás jobbfelől.) Ugy a jogvédelem és a katonai perrendtartás, mint a tiszta, szeplőtelen igazság szempontjából feltétlenül szükségünk van arra, hogy Prónay Pál állása a hadsereggel szemben körvonaloztassék s hogy neki igazságot szolgáltassanak. Azt gondoltam, hogy az igen t. minister ur arra is ki fog terjeszkedni, amit rövid interpellációmban aláhuzottan figyelmébe ajánlottam, hogy a mostani rendszer vezetőinek és exponenseinek, a hatalom birtokosainak nem szabad elfelejteniük azt, amivel Prónay Pálnak tartoznak. Ö volt az, aki a tiszti ezredeket Szegeden megszervezete, ő volt az, aki akkor, amikor kommunista hajtogatás következtében az odavaló munkásság megtagadta a szolgálatot s a gyári vállalatokból és a közüzemekből kivonult, tisztjeivel odament és a munkások dolgait ellátta. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Később is a jogrend helyreállítása érdekében eredményesen munkálkodott. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A mai irányzat mégis — miért, miért nem — haragszomrádot játszik vele szemben s az egyik évben megtették katonának, a másik évben kijelentették civilnek, a harmadik évben újból katonának, a negyedik évben pedig ismét civilnek; ugy harmonikáztak vele, amint érdekeik diktálták. Az etikának és a magyar becsületesség, hűség és katonai erények megbecsülésének tartozik a kormányzat azzal, hogy végre tisztán precizirozza Prónay Pál helyzetét, amelyben ő a hadsereggel szemben áll, és hogy ebben az ügyében is utasítást adjon a minister ur az ügyészségnek arra, hogy neki igazságot szolgáltassanak. Nagyon sajnálom, de határozottan ki kell jelentenem, hogy a minister ur válaszát nem vehetem tudomásul. Elnök : A honvédelmi minister ur kivan nyilatkozni. Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt kijelentem,hogy nagyon sajnálom, hogy kénytelen vagyok az igen t. Nemzetgyűlés türelmét ebben a szerintem abszolúte nem elsőrendű fontosságú kérdésben még egyszer igénybe venni. (Lendvai István : Miért nem felelt az én interpellációmra a minister ur !) Épen azért fogtam olyan rövidre válaszomat, mert az interpelláció két pontjára képes voltam röviden válaszolni. Mindazokat a többi kérdéseket, amelyeket az igen t. képviselő ur most újra felvetett, Szilágyi igen t. képviselő ur interpellációjára adott válaszomban már egyszer módomban volt megválaszolni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nagyon sajnálom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy élvezettel kérődzzem. (Mozgás a balközépen.) Amit egyszer elintéztem, azt nem szeretem teljesen ugyanazokkal a szavakkal újra előtárni, pedig most egyebet nem tehetnék. Én világosan megmondtam akkor, hogy Prónay Pál nem tiszt többé, hogy mióta nem tiszt és miért nem tiszt. Hogy mindezt most újra elmondjam, mert valaki kíváncsi rá, aki akkor nem volt itt, s igy nem hallgatott meg, vagy aki nem akart meghallgatni, erre nem vagyok kapható. Ami azt az egyetlen kérdést illeti, amelyre Szilágyi képviselő ur interpellációjából választ nem adhattam, hogy miért tárgyaltatott Prónay Pál ügye most a hadbiróságnál, mint tisztek közötti becsületsértés bűntette, bár ő nem tiszt, — ez oly egyszerű és oly világos, hogy csodálom, hogy a képviselő ur ezt újra felveti. Abban az időben, amikor lejátszódtak azok az események, amelyek a vád tárgyát képezték, Prónay Pál átmeneti viszonybeli alezredes volt. Ha tehát ő becsületsértés miatt panaszt emelt tisztek ellen, ez a tisztek közötti 'becsületsértés bűntettét involválta. Ezt természetesen csakis hadbíróság tárgyalhatta és csakis mint becsületsértés bűntettét, s ennek következtében természetesen a dolgot ott kellett tárgyalni annak dacára, hogy Prónay Pál már nem tiszt. Ami már most Prónay Pál szerepét ebben a dologban illeti, ő egyáltalában nem volt vád alatt; nem arról volt szó, mintha az ő ügyét tárgyalták volna, hanem az ő panaszát tárgyalták azon tisztekre vonatkozólag, akik ellen ő panaszt emelt, és akiknek eljárása kimerítette a tisztek közötti becsületsértés bűntettét. Ezt az ügyet tehát természetszerűleg igy kellett kezelni, s ez nem, történt semmiféle melléktekintetekből, ahogyan azt az igen t. kép viselő ur állította. Csak ennyit voltam bátor még a helyzet tisztázása végett a t. Nemzetgyűlés tudomására hozni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Kíván nyilatkozni a minister ur válaszára Kiss Menyhért képviselő ur 1 ? Kiss Menyhért: Nem! Elnök: Akkor felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a honvédelmi minister urnák Kiss Menyhért képviselő ur interpeíációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. (Zaj a szélsőbaloldalon,) Kimondom tehát határozatkép, hogAr a nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Áttérünk most az interpelációkra. Ki az első interpelláló ? Perlaki György jegyző : Hebelt Ede ! Hebelt Ede : Tisztelettel kérem, interpellációin elhalasztásának megengedését, (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el ? (Igen !) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Szólásra következik í Perlaki György jegyző î Várnai Dániel ! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! A múlt szerdán elhalasztván interpellációmat, sajnos, most már nem halaszthatom tovább. Még sajnosabb az, hogy a kereskedelemügyi minister ur, akinek ezt az interpellációt már egy héttel ezelőtt bejelentették, ma sem tartotta érdemesnek, hogy bokros elfoglaltsága közepette legalább tiz percnyi időt szakítson magának arra, hogy ezeket az igen sérelmes panaszokat meghallgassa. (Farkas István: Valorizál most!)
