Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-247
-J r A nemzetgyűlés 247. ülése 1924. évi február hó 27-én, szerdán. egyáltalában nem tartotta szükségesnek, hogy a nemzetgyűlést erről a lefolytatott vizsgálatról értesítse. Ebből természetesen logikusan az következik, hogy a kultuszminister ur ilyen vizsgálatot nem is folytatott le. A Habsburg-propagandának akkor én a társadalmi részét perhorreszkáltam. Most azonban ugyanezen kérdéssel kapcsolatban kénytelen vagyok egy hivatalos aktust, mint Habsburg-propagandát idehozni a nemzetyüglés szine elé, A múltkor Hegyinegi-Kiss Pál képviselőtársam interpellált itt Habsburg Albrecht urnák debreceni látogatásáról. (Szijj Bálint: Királyi herceg! — Rothenstein Mór: Ki mondja azt?) Már ez alkalommal módját akartam ejteni annak, hogy itt a t. Nemzetgyűlés előtt elmondjam azt a lehetetlen kultuszt, amit ezekkel a volt királyi hercegekkel szemben űznek. (Farkas István: Ruganyos léptekkel jár! — Pikier Emil: A ruganyos léptek nem maradtak meg! — Homonnay Tivadar: Fő az, hogy- megmaradt, mint királyi herceg! Elnök csenget. — Pakots József közbeszól. — Homonnay Tivadar: Máskép érzesz te is Pakots, mint ahogy beszélsz, szentül megvagyok győződve!) 1924 február 16-án Nagy Ernő képviselőtársammal éppen Debrecen vasútállomásán tartózkodtunk, (Klárik Ferenc: Szüksége volt rá az országnak!— Homonnay Tivadar: Feltétlenül!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Farkas István: Egyéb baja sincs! A kenyér nem drága! — Homonnay Tivadar: A többek között ez is baj!) Csendet kérek, képviselő urak! (Rothenstein Mór: Nincs pénzünk az udvartartásra! — Fábián Béla: Azoknak sem kellene több adó az udvartartásra, mint amennyi ma van ! Elég volna azoknak is!) Csendet kérek, képviselő urak! Horváth Zoltán: . . . amikor befutott a debreceni állomásra a Budapestről érkező személyvonat. A személyvonathoz egy szalonkocsi volt kapcsolva. (Nagy Ernő: Fizette-e az az ur a szalonkocsit? — Halljuk! Halljuk! — Homonnay Tivadar: Nem öntől kérték a költséget!) amelyből Habsburg Albrecht ur (Homonnay Tivadar: Királyi herceg!) és kísérete kiszállott. Kiséretében ott láttuk Petry Pál kultuszálíamtitkárt, továbbá a kultuszministeriumnak egy osztálytanácsosát. (Kuna P. András: A Vörös Kereszt Egy r esület ünnepségére ment! — Farkas István: A honvédelmi minister mást mondott!) A fogadásra összegyűltek között pedig ott láttuk felsorakozva a katonai körletparanesnokot teljes diszben, (Klárik Ferenc: Csákóval!) a csendőrparancsnokot, a rendőrség kerületi parancsnokát, a rendőrfőkapitányt, a pénzügyigazgatót és a polgármestert. (Egy hang jobbfelől: Mintha ezt már hallottuk volna!) Ezek épen ugy glédában álltak, mint annak idején néhai való Ferencz József és IV. Károly király fogadása alkalmával. (Homonnay Tivadar: Töltöttkáposzta felmelegítve! A királyi herceg, mint ő mondja, ur! — Pikier Emil: Az urak bárók akarnak lenni! — Elnök csenget. — Mozgás a jobb- és baloldalon.) Ez a fiatalember odaállt ezek elé a parancsnokok elé, akik a királyi herceg őfenségének alázattal bemutatkoztak. Sorbavette valamennyit. (Varsányi Gábor: Magyarul társalogtak?) Igen. (Homonnay Tivadar: Van olyan törvény, amely a címüket eltörölte?) Elnök : Homonnay Tivadar képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Horváth Zoltán : Amikor az uralkodóház tagjainak kijáró tiszteletadás megtörtént, Debrecen város polgármestere levett kalappal üdvözölte ezt a fiatal urat. (Kőszó István; Hát feltett kalappal «üdvözölje!— Varsányi Gábor : Zsidósan?) A vasúti állomás meg volt szállva díszruhás rendőrökkel, kivezényelték oda Debrecen összes diszfogatait, köztük a hires debreceni ötösfoga tot is, (Helyeslés jobbfelől.) amelyet gróf Apponyi Albertnek, amikor Debrecenben járt, nem rendelték ki. (Felkiáltások jobbfelől : Elitéljük ! Hiba y olt ! Megérdemelte volna ! — Pikier Emil : Apponyi még békebeli gróf, nem pedig újdonsült királyi herceg ! — Nagy derültség ! — Pikier Emil : Detronizálás után csak újdonsült királyi herceg lehet, mert a detronizáció megszüntette a királyi hercegséget !) Ez a hűséges fotográfiája Habsburg Albrecht ur fogadásának. Amikor Hegymegi-Kiss Pál képviselőtársam itt a múltkor ezt szóvátette, a kormánynak két tagja is szükségesnek tartotta, hogy ez ügyben felszólaljon, (Farkas István : Most nincs itt egy sem!) sőt felszólalt az államtitkár ur is, aki szintén részese volt a kiséretnek. A belügymiu ister ur az alkotmányos és törvényes felfogásnak megfelelőleg azt mondotta, hogy Habsburg Albrecht urat ott társadalmilag fogadták, mert hiszen Habsburg Albrecht ur oda mint az ifjúsági Vöröskereszt-Egyesület elnöke ment, ott hivatalos fogadtatás nem volt. Hogy a kerületi rendőrkapitány kint volt, csak véletlenül történt, mert a kerületi kapitány ur máskor is ki szokott menni az állomásra. (Pikier Emil: Propper fogadására ment ki! — Derültség a szélsőbaloldalon. — A diszőrség is őmiatta vonult ki. — Fábián Béla: Mit lehet tudni, hátha Propper kedvéért voltak künn!) Petri Pál államtitkár ur körülbelül szintén abban a mentalitásban beszélt, mint a belügyminister ur. Ök legalább igyekeztek a törvényesség és alkotmányosság látszatát megőrizni, Nem volt meggyőző az argumentációjuk, de azért mégis jól esett a beszédjükből az, hogy legalább a külsőséget, a látszatot megőrzik. De t. Nemzetgyűlés, nem igy vagyunk a honvédelmi minister ur kijelentésével. Mielőtt a honvédelmi minister ur kijelentéseit boncolgatás tárgyává tenném, méltóztassék megengedni, hogy kifejezést adjak a személye, a privát egyénisége iránt érzett nagyrabecsülésemnek. Ö kifogástalan, korrekt, jóravaló, derék minister, (Éljenzés jobbfelől.) aki, mint látjuk, a hivatalát is az ő gondolâtes eszmekörének megfelelőleg lelkiismeretesen igyekszik betölteni. (Varsányi Gábor: Ember a talpán!) Amikor azonban a honvédelmi minister ur privát egyéniségét nagyrabecsülöni, akkor én, mint törvényt tisztelő és alkotmányt szerető nemzetgyűlési képviselő, nem hunyhatok szemet azon rettenetes botlás előtt, amelyet a honvédelmi minister ur a közjog terén elkövetett. (Petrovácz Gyula: Nézete szerint!) Az előző nemzetgyűlés megalkotta az 1921 - XLVII. tc.-et. (Petrováez Gyula: Kényszerből!), amely törvénycikk címe azt mondja: »IV. Károly Ő Felsége uralkodó jogainak és a Habsburg-ház trónörökösödésének megszűnéséről.« (Petrovácz Gyula: Ez csak olyan trianoni törvény !) T. Nemzetgyűlés! Én arról az oldalról gyakran hallom azt a közbeszólást, hogy ez csak olyan trianoni törvény, (Homonnay Tivadar: Ki vonja azt kétségbe! — Pikier Emil: Az önök barátja Benárd Ágoston ur irta alá! — Klárik Ferenc: Nagy betűkkel! — Pikier Emil: Inkább rothadjon le annak annak a keze, aki aláírja: ez volt a jelszó s nem rothadt le £IZ ci kéz, amely aláirta! — Klárik Ferenc: Szép kis banda mondhatom!) hogy ez a törvény csak kényszer hatása alatt jött létre. Én koncedálom, hogy van ennek a nemzetgyűlésnek több olyan tagja, aki ebben a gondolatkörben és eszmekörben él és tisztelem is a felfogásukat. (Helyeslés balfelől.) Ha valaki ezt a felfogást törvényes és alkotmányos utón igyekszik érvényesíteni, ám tegye; de amikor én ezzel a reverenciával adózom az ilyen felfogású képviselőtársaimnak, akkor méltóztassanak meg-
