Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

14 nemzetgyűlés 247. ülése 1924. engedni, hogy megkérjem őket, hogy a maguk részéről is viseltessenek a mi ellenkező felfogá­sunk iránt hasonló reverenciával. (Helyeslés jobbfelől.) Nem óhajtok a személyében senkit sem bántani, én csak a törvényt, az alkotmányt óhajtom védeni. Szent hitem és meggyőződésem, hogy, ha ezt a kérdést olymódon kezelnék, mint ahogyan legi­timista képviselőtársaim kezelni szeretnék, Magyarország teljes összeomlása következnék be, és akkor még ez a 14 vármegye is rövidesen el­töröltetnék a föld szinéről. (Zaj.) Nem kivánom a t. Nemzetgyűlés türelmét újra igénybevenni, mert a július 25-én elmondott interpellációmban már pragmatikusan kimutat­tam, hogy mi hozta létre ezt a törvényt, hogy nemcsak a kisentente, hanem a nagyentente is mindent megmozgatott és követelte az országtól, hogy ezzel a veszedelmes propagandával hagyjon fel. Ha voltak is akkor ennek a nemzetgyűlésnek olyan tagjai, akik talán fogcsikorgatva szavazták meg a törvényt, de voltak ennek a nemzetgyűlés­nek olyan tagjai és az országnak olyan polgárai is, akik a törvényt az entente parancsa nélkül is készségesen megszavazták volna. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. — Nagy Ernő: Leg­alább az ország kétharmad része! A nép minden esetre! — Erdőhegyi Lajos: A nép másképen beszél erről! — Pikier Emii: Megszavaztathatják Szabolcs megyét is ! — Erdőhegyi Lajos: Itt van megint a királykérdés!) Amiről én beszélek, az nem a királykérdés. (Szilágyi Lajos: A kétkulacsosság kérdése, ami bennünket, legitimistákat épugy felháborit, mint a szabadkirály választókat ! — r Erdőhegyi Lajos: Csak háborogj, öreg !) A honvédelmi minister ur, miután ő katonatiszt, azt a közjogi, azt az- alkot­mányos nevelést, amit mi magyar politikusok j nyertünk, a katonaiskolában, ahol ő a tudomá­nyát gyűjtötte és ahol az életre előkészült, nem szerezhette meg. Tulaj donképen nem is csodál­kozom azon a közjogellenes felfogáson, gondolko­záson, aminek ő itt kifejezést ad. (Szijj Bálint: Hátha Szilágyi ülne a helyén, mit mondana!) Nem mondott a honvédelmi minister ur egyebet, mint azt, hogy Magyarországon még ma is van királyi ház, de Magyarországon az uralkodói jog­szünetei, és hogy mindaddig, amig a honvédelmi ministeri székben ő ül, a Habsburg volt uralkodó­háznak ugyanazok a megkülönböztetett tisztelet­adások járnak ki, mint azelőtt. (Pikler Emil: De a királyt szabad meggyilkolni! Királynak nem jár ki a megkülönböztetett tiszteletadás, csak a főhercegeknek! Nagyon különös felfogás! — Zaj.) Mindezt arra a jogforrásra alapitotta. amelyet a honvédség Szolgálati Szabályzatának hívnak. Hát, igen hálás témának kinálkoznék, ha az ember visszamenne a történelemben a közelmul­takra és vizsgálná, hogy ezt a Szolgálati Szabály­zatot, amelyet most olyan rigorózusan betartot­tak Habsburg Albrecht ur debreceni fogadásánál, hányszor rúgták fel. Hol volt a Szolgálati Szabály­zat Budaörsnél? (Ugy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Hol volt a Szolgálati Szabályzat Tihany­nál? (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hol volt akkor, amikor a koronás királyt kiad­ták az ellenségnek? {Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: A legnagyobb blaszfémia, amit a világtörténelem valaha pro­dukált! — Szabó István (nagyatádi) földmivelés­ügyi minister: Ezt nem Pikier állapitja meg! — Szilágyi Lajos : Vagy, vagy ! Igaza van a kép­viselő urnák! — Egy hang jobbfelől: Az ország érdeke ugy kívánta, hogy Budaörsnél ellentállja­nak! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Ha annak a katonának a Szolgálati Szabályzat szerint Habsburg Albrecht évi február hó 27-én, szerdán. 93 ur előtt teljes katonai diszben és pompában jelent­kezni kell, akkor miként volt az lehetséges, hogy a koronás király előtt nem csak jelentkezni nem kellett, hanem rá is kellett lőni? (Pikier Emil: Diszlövések voltak! — Klárik Ferenc: Internál­ták is a királyt!) Ez a kormány kétszinü politikájának az ered­ménye. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a kormány nem mer hitvallást tenni a mel­lett, hogy valóban őszintén kivánja-e ezt a tör­vényt betartani, vagy nem. Nem mer azért, mert van annak a pártnak is olyan szárnya, amely ebben a tekintetben épen ugy érez, mint én — (Nagy Ernő: Ugy van ! Ott vannak a kisgazdák ! — Szijj Bálint: Ebben a tekintetben igaza van! — Pakots József: De nem merik nagyon hangosan mondani ! — Szilágyi Lajos: Tavaly még párt­kérdés volt odaát! Aláiratta Gömbös!), —és akkor az a mondvacsinált pártegység bizonyára fel­bomolna. T. Nemzetgyűlés! Nem a gyűlölet vezet ben­nünket ennek a dolognak tárgyalásánál és ennek az ügynek taglalásánál. (Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Hiszen nem csak tőlünk, polgári ellen­zéktől, de még a szociáldemokratáktól sem hall­hatta senki, hogy kifogásolnák azt, hogy a volt uralkodóház tagjai ma is itt az országban tartóz­kodnak. Tartózkodjanak, legyenek itt; előjogokat azonban nem vagyunk hajlandók nekik adni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azok az uralkodóházi hereegek (Nagy Ernő: Volt!), volt uralkodóházi hercegek épen annyi jogot élvezhetnek, mint Kiss István vagy Nagy Pál. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Még hozzá Kiss István dolgozik!) Azok­nak épugy nem jár különlegesebb fogadtatás, mint annak az egyszerű polgárembernek. Azt látjuk, hogy ez a kormány, ha aktive nem is vesz részt ennek a mentalitásnak fentartásában, de passzive tűri azt, hogy ilyen propaganda társa­dalmilag is folytattassék, sőt hivatalosan is eszközöltessék akkor, amikor ezek a hivatalos személyiségek megjelennek e fiatal ur előtt, hogy reverenciájuknak hivatalos kifejezést adja­nak. (Klárik Ferenc : Felhasználják választási agitációra ! Arra használták fel Debrecenben! — Pikier Emil: A szabad király választók király­jelöltje! — Szakács Andor: Tiltakozom ellene! — Pikier Emil : Legalább egy részének! — Nagy Ernő : Ott van akkor legalább József főherceg ! — Homonnay Tivadar: József »főherceg«? Nem Habsburg József? — Nagy Ernő: Azt mondják!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Horváth Zoltán: Nekem mindig az volt a fel­fogásom, hogy a parlamentarizmus megkivánja azt, hogy a ministeri székekben politikusok, pol­gári politikusok üljenek. (Felkiáltások jobbfelől: Hát azok vannak!) Ha a honvédelmi ministeri tárcát nem aktiv katona töltené be, hanem pol­gári politikus ... (Szabó István (nagyatádi) föld­mivelésügyi minister: Nem aktiv katona!) Nyug­állományú, de hivatására nézve mindenesetre katona. Mondom, ha a honvédelmi ministeri tár­cát nem katona, hanem polgári politikus töltené be, akkor ilyen botlás bizonyára nem történt volna meg. Hiszen nem kell ahhoz valami túlsá­gosan nagy közjogi képzettség és közjogi tudás, hogy a Szolgálati Szabályzat nem ellenkezhetik alkotmányunk fundamentális intézkedésével. Ha van abban a Szolgálati Szabályzatban olyan in­tézkedés, amely idejét multa, amely az időközben hozott törvényekkel ellenkezik, akkor első köte­lessége a felelős állásban levő ministernek, hogy a Szolgálati Szabályzatot ennek megfelelően mó­dositsa. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én ma, t. Nemzetgyűlés, az uralkodóházat meg«

Next

/
Thumbnails
Contents