Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

72 A nemzetgyűlés 247. ülése 1924, és régen elfelejtette volna minden nemzetiség, a nyelvén kivül még azt is, hogy a világnak melyik tájékáról vetődött ide. (ügy van! a jobboldalon.) De ha már bűnül róják fel nekünk, egyik legnagyobb erényünket, azt, hogy ezer esztendőn keresztül a testvéri szeretet zászlaját hordoztuk a nemzetiségek között és ha büntetésül elszakították tőlünk jogos területeinket, akkor legalább adják meg az ott élő kisebbségeknek azokat a jogokat és a boldogulásnak azt a minimális lehetőségét, amelyet a trianoni békeszerződés parancsolólag előir. (ügy van! a jobboldalon.) Ebben a reményben a benyújtott törvényjavaslatot, mint a gyakorlati életben már régen megvalósult magyar felfogás törvénybeiktatását, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik ! Bodó János jegyző; Knaller Győző! Knaller Győző: T. Nemzetgyűlés! (Varsányi Gábor: Tessék a jó modorra és a jó levegőre vigyázni, hogy valami baj ne legyen! Megint bele zökkenünk a régi kerékvágásba. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil : Miért van olyan rosszul, még nem is tudja, mit akar mondani és már idegeskedik! — Saly Endre: Ha nem akarja hallgatni, menjen ki ! — Varsányi Gábor: Ez csak szerény opinio! No halljuk, halljuk! — Nagy zaj. — Pikier Emil: Nem fogja a hazát elárulni, ne féljen semmit! — Saly Endre: Ön azt már régen eladta Orgoványon ! — Nagy zaj. — Halljak ! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Knaller Győző: Amikor kötelességemnek tartom, hogy a kisebbségi nyelvek ismeretének biztosi tásáról szóló törvényjavaslathoz hozzászóljak, egyetértek az előttem szóló képviselőtársam megállapításával, hogy a trianoni béke, amely NagyMagyarország kétharmadrészét elrabolta, a legnagyobb csapás volt Magyarországra és a legnagyobb igazságtalanság az egész világon. De amikor ezt megállapítom, nagyon szükségesnek tartom annak megáll api tását is, hogy mik voltak azok a hibák, amelyek miatt a trianoni békeszerződés annyira megcsonkította Magyarországot. Egyetértek az előttem szóló képviselőtársammal abban, hogy az utódállamokban lakó magyarokkal szemben az elbánás nem a trianoni békeszerződés alapján történik» de szükségesnek tartom azt is konstatálni, hogy a magyar kormány a trianoni békeszerződés különböző pontjait és a békeszerződésből kifolyólag alkotott rendeleteket csak papíron tartja meg, s amikor ezt a törvényt tárgyaljuk, nekem és pártomnak kötelességünk lesz a kormányt figyelmeztetni arra, hogy ha az utódállamokban szenvedő magyarok érdekében tenni akarunk valamit; ha súlyos helyzetüket javítani akarjuk: akkor itt elsősorban az országban a jogrendet, a demokráciát kell helyreállítani és akkor ezeknek is javulni fog a helyzetük. A nemzetiségi kérdést Magyarországon 1868" ban a 44. tcikk alapján rendezték, amely kimondotta, hogy Magyarországon a nem magyarajkuak egyenlő elbánásban részesülnek. Ha ezt az 1868ban hozott törvényt be is tartották volna, akkor nem kerülhetett volna, rá a sor, hogy most 1919ben a nemzetiségeknek engedményeket és ígéreteket adjunk, amit magától értetődően nem vettek komolyan. Vissza kell emlékeznünk a háború előtti időkre, azokra az üldözésekre, amelyeknek a nemzetiségek a közgazgatási hatóságok részéről ki voltak téve. (Barabás Samu: Ez mesebeszéd, ez árulás a nemzet ellen, feljelentés, denunciálás ugy-e! — Pikier Emil: De a magyar »épet is üldözik a közigazgatási hatóságok, nemévi február hó 27-én, szerdán. csak a nemzetiségeket ! — F. Szabó Géza: Ugyan ne tessék félrebeszélni! — Pikier Emil: Hát ugyan, nem magyarok vannak internálva Zalaegerszegen? A magyar népet is üldözik ! — Barabás Samu: Hazaárulás, denunciálás! — KovátsNagy Sándor: Hibás emberek vannak ott!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Knaller Győző: Azzal, hogy önök, t. túloldal, engem hazaárulónak neveznek s amikor ezekre a hibákra rámutatok, ellenem itt felzúdulnak, még nincs helyreállítva a dolog, még nincsenek megváltoztatva azok a bűnök, amelyek a nemzetiségekkel szemben a háború előtt történtek. (Barabás Samu: Csak védje őket! Azok lettek a hazaárulók, akik a ministeri uniókban voltak, Jonescu, stb. ! Elnök csenget. — Saly Endre: Akik a muszkákat behozták 48-ban, nem voltak hazaárulók ? ! — Csontos Imre: Ki pártolja azokat?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Knaller Győző: Amikor konstatálom, hogy a háború előtt a nemzetiségeket üldözték a közigazgatási hatóságok, nekem, mint a szociáldemokrata párt tagjának azt is konstatálnom kell, hogy nemcsak a nemzetiségekről, hanem Magyarország népéről van szó. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igyekeztek ezt a népet tudatlanságban tartani, igyekeztek ennek a népnek minél kevesebb jogot adni. (Kuna P. András: Azért épitették a nemzetiségi vidéken azt a sok iskolát! — Varsányi Gábor: Hol van a kultúra, meg az iskola! A Duna-Tisza között, ott az Alföldön! Hol vannak a kulturális intézmények? Mind a nemzetiségi vidéken nagy botorul ! — Pikier Emil: A maguk bűne az, hogy nincs! — Csontos Imre: Nagy bűn ez a beszéd a nemzet ellen V Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Pikier Emil: Az orgoványi erdőben van a kultúra eltemetve !) Pikier képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Kuna P. András.* Mindig egy vesszőn lovagolnak !) Csendet kérek ! (Rothenstein Mór: Hát csak mellette lehet felszólalni?!) Knaller Győző: Rá akarok mutatni az erdélyi szászok küzdelmére, hogy a német nemzetiségi iskolákat fenn tudják tartani. A mindenkori kormánnyal tárgyalniuk kellett és a mindenkori kormányt kellett támogatniok, hogy kicsikarjanak a maguk részére az iskolák fentartására segítséget. (Kiss Menyhért: A román kormány ma nem ad nekik semmit! — Barabás Samu: Szászországban nincs annyi joguk a szászoknak, mint Erdélyben volt!) Ezzel szemben a románok alatt a helyzet még súlyosabb lett. (Kiss Menyhért: Sándor Józsefet megverték! — Mozgás a balközépen.) A szociáldemokrata pártnak a nemzetiségi kérdésben könnyű a helyzete. (Barabás Samu: Könnyű, mert nemzetköziek!) A szociáldemokrata párt jogokat követel a népnek, és ha ez a jog törvénybe van iktatva, akkor ez a nép megelégszik, s ennek a népnek eszeágába se jut, hogy Magyarországtól elszakadjon. Miután azonban a románok épugy mint a magyar nép Erdélyben el voltak nyomva, s miután nem is akartak tudni a választójogukról és a küzdelmük meddő volt, (Zsirkay János: Jobb dolguk volt, mint a királyságbelieknek!) a talajt elkészítették az u. n. nemzetiségi irredenta mozgalmak számára. (Szabó István (sokorópátkai): így beszélnek Stockholmban meg Londonban is!) Én meg vagyok affelől győződve, mint erdélyi ember, hogy ha az erdélyi nép a háború előtt jogokat kapott volna, akkor az érdél vi nép elszakadása és elcsatolása nem ment volna olyan könnyen, mint ahogy ment az elvesztett háború után. (Egy hang jobbfelől: Megható naivság! — Barabás Samu: De csak ment volna!) Vissza kell emlékeznünk azokra az időkre, amikor a közigaz-