Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

~Á nemzetgyűlés 247. ülése 1924. évi február hó 27-én, szerdán. 71 valóan kettős célja van. Az egyik a szerbek, horvátok, szlovének, magyarok és németek által lakott jugoszláv területeken a szerbek hegemóniája alatt egységes szláv birodalom megalkotása; másik célja pedig az Európa háromnegyed részét lakó szláv népeknek egymással szorosabb kapcsolatba hozatala, azaz más szóval, a pánszlávizmus megteremtése. Ugyanarra a célra dolgozik tehát, mint a cseh imperializmus; a különbség a kettő között talán csak az, hogy a szerbek balkáni, természetüknél fogva, valamivel türelmetlenebbek céljaik megvalósításában. Bár a kezeim között lévő s az állam 16 ministere által aláirt »szerbhorvát-szlovén« királyság 1921. évi uj alkotmánya államvallást nem ismer, mégis a görög keleti vallás és végeredményben a pánszlávizmus érdekében a szerb kormány minden eszközzel ellene fordul a katholikus és protestáns egyházaknak. Már eddig is elvették az összes egyházi birtokokat és az egyházak céljait szolgáló kegyes alapítványokat, bezárták az összes katholikus és protestáns felekezeti iskolákat, nyilvánvalóan azért, mert ez is egy módja a magyarság elnyomásának. A magyar középiskolák igazgatóit és tanárait kiutasitották, a magyar ifjaknak nem adnak útlevelet a budapesti egyetem látogatására, a magyar könyvtárakat lefoglalják, a magyar színészektől a szerb hatóságok a játszási engedélyt minden egyes esetben megtagadják, a magyar vonatkozású műemlékeket és szobrokat épugy, mint a csehek, mindenütt megcsonkították és lerombolták. A Jugoszláviában élő magyarok, valamint az ugyanott lakó, nemszláv eredetű más kisebbségek, a politikai jogok gyakorlatából úgyszólván teljesen ki vannak zárva. Példa erre egy utóbbi képviselőválasztás, amidőn Szabadkán csupán egyetlenegy magyar polgárt vettek fel a képviselőválasztók névjegyzékébe. Elkobozzák a községek, városok, megyék autonómiáját és az önkormányzati testületek tagjait ministeri rendelettel nevezik ki, hogy a kisebbségek sérelmei itt se juthassanak szóhoz, Az oláb megszállás alatt sínylődő erdélyi magyarság küzdelmeinek és szenvedéseinek megvan már a maga siralmas krónikája, a népszövetségtámogatására, alakult székely-magyar társaság kiadásában. Ajánlem ezt a kis könyvet minden magyar ember asztalára, mert ebből saját szemükkel kiolvashatják azt a politikát, amellyel megakarják ölni Erdélyben a magyar fajiságot. Hogy tökéletes képet alkossunk a magyarság ellen folytatott irtóhadjáratról, felolvasok egy pár nyilatkozatot az erőszakos románositás és a magyarság elnyomásának igazolására. Neculcea tábornok, Kolozsvár megszállója ezeket mondotta (olvassa): »Most befejeződik az ezeréves harc a rómaiak és a keleti nomádok között. Vissza a pusztára! Ki a mi ősi köveink közül, a mi városaink közül, ki a szent Clusiumból«. Pop Joun Kolozsvár primarja és Hosszú Vazul protonotárja ezeket mondotta (olvassa): »Kolozsvárt kilenc év, eh — kilenc hónap alatt románná kell tennünk, hisz itt a gerinc, a nyakcsigolya a román állam testében. Aki Kolozsvár ura: az Erdély ura. Nem engedhetünk ! Ez életkérdése a románságnak. Itt egyszerű az eljárás. Hivatalok, intézmények: románok; jön hadtestparanesnokság, rengeteg katona. Két román állami gyár, ingyen üzletek a román kereskedőknek, kitelepítés a magyar lakosság feleslegéből és beözönlik az államhű román intelligencia. Egész városnegyedek kiüríthetek így francia elzászi mintára, hiszen a mi jogcímünk még régebbi.« Legjellemzőbb Vajda Vojvod Sándor minister 1919 szeptember 18-iki nyilatkozata: »Tudom, hogy mindent kockára tettünk, nemcsak a jelent, hanem a jövőt is. Rettenetes precedenst adtunk a magyarok kezébe, hiszen, ha mégegyszer felülkerekednek, akkor örök időkre elintézhetik az erdélyi kérdést a mi rendszerünk alapján. A magyarság szerint mi teljesen jövevény faj vagyunk, igy teljesen kiutasíthatók Erdélyből a történtek után. Mindegy! Úgysem maradna egyetlen román sem életben itt, ha mégegyszer a magyarok leimének itt az urak. Egy népnek azonban ezer év alatt csak egyszer van ilyen alkalma. Őrültség yolna elszalasztani. Csak arra kell koncentrálni minden erőnket, hogy gazdasági, politikai és katonai téren a magyarok felül ne kerekedhessenek mégegyszer, mert akkor vége nemcsak nagy, de kis Romániának is!« (Varsányi Gábor: Amen! — (Egy hang a jobboldalon! A rossz lelkiismeret szava!) Ezek után — azt hiszem, - elegendő lesz, ha ebből a könyvből egypár jellemző fejezet címet olvasok fel a románok eljárására vonatkozólag. (Halljuk! jobbfelől. — olvassa): »Egyházi beszédek cenzúrázása. Papok bántalmazása, botozása, kiutasítása. A máramarosszigeti római katholikus főgimnázium elvétele. A máramarosszigeti református lyceum bezárása és elvétele. A felekezeti iskolákat bezárják. Más három felekezeti főgimnázium nyilvánossági jogát is elvette a román kormány. A felekezeti magyar iskolákban nem járhat más felekezetű, magyar anyanyelvű tenuló. Egyházi iskolák elvétele. A kolozsvári egyetem elrománositása. A nagyváradi róm. kath. jogakadémia elrománositása. Ä máramarosszigeti ref. jogakadémia megszüntetése. A kolozsmonostori gazdasági akadémia elrománositása. A felekezetközi magyar egyetemet nem engedélyezték. A reformátusok kolozsvári középiskolai tanítóképző intézetének betiltása. A kolozsvári társulati r kereskedelmi akadémia elvétele. Magyar történelmi alakok és hősök szobrainak megcsonkítása és lerombolása. Magyar tudósok, költők, művészek szobrainak, emlékoszlopainak lerombolása. A kolozsvári magyar színház elvétele. A gazdasági egyesületek működésének betiltása, helyiségeiknek lefoglalása. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület vagyonának, iskoláinak, népkönyvtárának elvétele. Az 1919. évi képviselőválasztások alkalmával az összes magyar jelöltek, egy kivételével visszautasittattak. A hűségesküt nem tett tisztviselők lakását elvették és őket kiutasitották. Nyolcszáz magyar internált tábora Konstancában. A politikai vétség miatt hosszabb-rövidebb időre letartóztatottak száma csak egyetlen romániai börtönben 182. Egy—tiz évre az egyetlen Ocnamare nevű sóbányában ötvenkét magyar munkás van kényszermunkára itélve.« (Zaj a jobboldalon. — Varsányi Gábor: Quo usque tandem abutere Catilina paeientia nostra!) De ha valaki még ennél is szomorúbb képet akar alkotni magának, emlékezzék vissza arra a többször is megismétlődött jelenetre, amikor az oláh nemzeti ünnep szónoka a közönség örömrivalgása között felmászott a kolozsvári Mátyásszoborra és Mátyás fenséges arcát megpofozta és leköpdöste. (Nagy zaj a jobboldalon.) Ezeknek a szórványos, száraz adatoknak felsorolása után — azt hiszem — joggal feltehetem a kérdést, hogy hol állanak az utódállamok a kisebbségekkel szemben követendő méltányos elbánás tekintetében a magyar nemzet ezeresztendős nemzetiségű politikája mögött! (Ugy van! a jobboldalon.) Biszen, ha a magyar nemzet ugy kezelte volna a kisebbségi kérdést, mint ahogy az utódállamok ezidőszerint kezelik, akkor NagyMagyarország területén régen magyar nyelven dicsérté volna az Istent minden teremtett lény