Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-260
490 A nemzetgyűlés 260. ülése 1924. évi március hó 21-én, pénteken. képezik, a kereskedelemnek és iparnak azokról a rétegeiről, akik nem kaptak kommerciális hitelt, mert kommerciális hitelt csak az egész nagytőke kapott, csak a bankok kaptak, és a bankok közvetítésével kapott egypár nagyipari és nagykereskedelmi vállalat, de nem kaptak a százezrei és milliói a kisiparnak és kiskereskedelemnek, nem esett szó, tehát nem lehet itt ugy beállítani a kérdést, hogy a kommerciális hitelt a kereskedelem és ipar kapta. Tessék végigmenni Budapesten vagy az országban is, tessék megtekinteni bárhol a kisipari és kereskedelmi üzemeket, tessék megtekinteni a városi lakosságot és meg méltóztatik látni, hogy a városi lakosságnak e legértékesebb rétegei eljutottak a teherviselés legutolsó határáig, eljutottak addig, hogy ezek az emberek nemcsak hogy nem képesek tovább fizetni, hanem a kényszerkölcsön kivetésével kapcsolatosan tapasztalható igazságtalanságok Magyarország népének és a városi lakosságnak ezt a legértékesebb társadalmi rétegeket ugy a városokban, mint a falvakban teljesen a pusztulás szélére juttattak. (Varsányi Gábor: Vakulj magyar! — Reisinger Ferenc: Teljesen elpusztították az ipart!) Ezért nem lehet a kérdést ugy beállítani a kényszerkölcsön tárgyalásánál, hogy itt a fizetési kötelezettségek teljesítése egyik oldalon az agrárizmus, másrészt pedig az ipari és kereskedelmi foglalkozást üző társadalmi rétegek megadóztatásának kérdése, nem, mert azok a hitelek, amelyekről itt sok szó folyt és amelyekről olyan sokat beszéltek az egész kényszerkölesönnel kapcsolatosan, azok nem szolgáltak javára, nem termeltek értékeket a kisipar és a kiskereskedehn részére, amennyiben ha értékeket termeltek, azokat az egész nemzet részére termelték, mert ;v valorizálatlan kölcsönnel a kedvezményezett nagyipar és nagybank, az egész nemzet részére termelt gyárakat és iparvállalatokat, akkor, mondom, ez csak az egész nemzetnek szolgált javára azért, inert valorizálatlan kölcsönnel papírpénzt mégis iparvállalatokba fektették egyik oldalon, a másik oldalon azonban semmiesetre sem szolgált javára a polgárok, a kisiparosok és kiskereskedők millióinak. Az egész javaslat folyamán s általában az utolsó négy esztendő pénzügyi politikájában sajnálattal tapasztalunk egy hiányt, amelynek kiküszöbölése pedig az összes javaslatok vitáját nagyon megkurtítaná. Itt állandóan arról van szó, hogy melyik az a társadalmi réteg, amelyiket voltaképen az államháztartás sújt. Régebbi időben az volt a szokás, hogy minden egyes pénzügyi javaslathoz pénzügyi kimutatást is csatoltak arról, hogy az állam egyes bevételei mely forrásokból származnak, és hegy a társadalom egyes rétegei, a különféle foglalkozási ágak milyen mértékben vesznek részt az illető teherviselésből. Ezt az utóbbi időben sajnálattal nélkülözzük. De nemcsak a zárószámadást nélkülözzük, tehát nemcsak arról nem tudunk, hogy hova fekteti az ország, az adózók pénzét a kormány, de arról sem tudunk, hogy az egyes társadalmi rétegek milyen mértékben A T esznek részt az ország lakosainak teherviselésében. Mi, akik a városi polgárság megterhelését túlságosan súlyosnak tartottuk, állandóan azt hirdettük, hogy az ország terheit legnagyobbrészt ez a leszegényedett, elnyomorodott és lerongyolódott városi polgárság viseli. Ezzel szemben a mi igen t. képviselőtársaink, akik a túlsó oldalon ülnek, azt mondották, hogy nem a városi polgárság viseli az adókat, hanem viseli a gazdatársadalon. (Egy hang a jobboldalon; Ugy Is ran.) Kérem igen t. képviselő ur, azért hibáztatom a pénzügyi kormányzatot, hogy nem szolgáltat statisztikai adatokat a nemzetgyűlés elé, mert ha a t. képviselő ur előtt feküdnék egy kimutatás, amely az ország bevételeit foglalkozási ágak szerint tüntetné fel, akkor t. képviselőtársam ezt az »ugy is van !« közbeszólást nem tehette volna meg. Tudniillik kénytelen vagyok hivatkozni arra, hogy ugy a kényszerkölcsönnél, mint a vagyonadónál, valamint a jövedelmi adónál az ország összes bevételeinek 43 százalékát egyedül Budapest fedezi. Abban az esetben pedig, hogyha a rendezett tanácsú városokat és a törvényhatósági városokat is hozzászámítjuk, az összes állami terhek 64 százalékát, nem számítva a forgalmi adókból származó bevételeket, a város fizeti. Ezekkel a számadatokkal szemben nem lehet küzdeni, mert 52 milliárd korona képezi a városok részéről a kényszerkölcsön alapját, Budapest részéről egyedül, és 72 milliárd pedig képezi a községek részéről, beleszámítva a törvényhatósági és rendezett tanácsú városokat is, viszont, ha a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok adóalapját hozzászámitom Budapestéhez, ebben az esetben 72 milliárd korona képezi a kényszerkölcsön alapját a városokban és csak 52 milliárd a falvakban. Nem. akarok hivatkozni azokra a statisztikai adatokra, amelyek immár az országban unos-untalan ismeretesek, azokra a statisztikai adatokra, amelyekből kiderül, hogy a földbirtok nem értékének és jövedelmének megfelelően vesz részt a kényszerkölcsön viselésében. Csak hivatkozni akarok arra, hogy ennél a számnál is, amelyet emlitettem, az a helyzet, hogy egyes falvakban épen a kényszerkölcsön kivetése körüli igazságtalanságok következtében a faluban élő szatócs vagy kisiparos néha egyedül többet fizet adóban, mint amennyit fizet az eg^ész község földbirtokos lakossága. (Ellenmondások a Jobboldalon.) Sohasem szoktam a nemzetgyűlés elé jönni olyan adatokkal, amelyeket azonnal nem tudok bizonyítani is. Amikor ezeket az adatokat rendelkezésemre bocsátották, magam is hihetetlennek és lehetetlennek tartottam, hogy például egyetlen egy kisszatócs több adót fizessen egy községben, mint a falu határában levő 7000 hold tulajdonosa és a többi kereskedők és iparosok együttvéve. A községi elöljáróságtól hivatalos bizonyitványt kértem erre vonatkozólag és az rendelkezésemre is bocsáttatott, mint a kényszerkölcsön kivetésének egyik érdekes dokumentuma. A hivatalos bizonyítványt, melyet le is fogok tenni a Ház asztalára, a Pápa mellett levő Ugod község' elöljárósága állította ki 1924 március 26-án és a következőképen szól (olvassa): »Községi bizonyítvány, melynél fogva Ugod község elöljárósága hivatalosan igazolja, hogy Schwarz Izidor községünkbeli lakosra az 1920. és 1921. évekre megállapított jövedelem- és vagyonadó, jövedelme és vagyonához képest aránytalanul súlyos mérvű volt és az ezek alapján kivetett, 1922. és 1923. évekre megállapított többszörös adó viselése és megfizetése az illető teljesitőképességét meghaladja. Ez a kis szatócs nagyobb kölcsönelőleg befizetésére van kötelezve egymaga, mint a község összes gazdálkodással, iparral foglalkozó polgárai, holott községünkben hasonló forgalmú és jövedelmű üzlet három-négy is van.« Schwarz Izidorra 21 millió korona kény szerkői csont vetettek ki és hogy a többi adózó nem túlságosan terheltetett meg Ugod községben, azt az bizonyítja, hogy a
