Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-260

Ä nemzetgyűlés 260. ülése 1924. csak törvénytelenség, de egyúttal alkotmánysértés is; miután továbbá 2. a kommerciális hitelek egyoldalú és törvénytelen folyósítása folytán az államkincstár 1921. évi augusztus 21. óta, vagyis a jegyintézet felállítása óta a mostani napokig szakertőileg kimutathatólag 500 millió svájci frankot meghaladó összeggel károsittatott meg, nem szólva arról, hogy a korona leromlásának ez volt legfőbb oka és dacára a nemzetgyűlés kisebbsége állandó sürgetésének, 3. a hiteleket a kormány nem valorizálta, mert a^ ministerelnök és a pénzügyminister a valorizálást egészen a legutolsó időkig közveszélyesnek tartották, mely katasztrofális tévedésük folytán a korona elértéktelenedett és a társadalom milliói mérhetetlen károkat szenvedtek, az utóbbi időben pedig 4. a kormány a fennálló törvények ellenére a teljesen nyilvánvalóvá vált koronakiajánlókat és koronacsempészeket nem bünteti, ezenkívül 5. a kormány a Devizaközpont körüli rendszertelen, szakértelem nélküli és könnyelmű intézkedései által a Devizaközpontot párhavi fennállása után képtelenné tette a reábízott feladat megoldására, majd pedig a legoktalanabb intézkedések utján olyan helyzetet teremlett elő, amely mellett a magyar koronának ugyanazon időben három különböző árfolyama volt: egy zürichi fiktiv, egy bécsi reális és egy budapesti meghamisított árfolyamú, miáltal a magyar közönség a spekulatív elemek legkíméletlenebb kizsákmányolásának vált játékszerévé; ezzel kapcsolatban 6. a kormány a fiktív zürichi árfolyam fentartása végett 100 millió aranykoronát meghaladó értékű áldozatot hozott az államkincstár kárára anélkül, hogy erre felhatalmazása lett volna és anélkül, hogy célját elérte volna; továbbá 7. a kormány 1922 decemberében szabaddá tette az arany-, ezüst- és értékpapir-kivitelt, úgyhogy vagonszámra történt meg ezen értékek kiszállítása, aminek következtében az ország népe utolsó nemesérem tartalékától is megfosztatott és végül, miután 8. a kormány nem számolt el bevételeiről, a zárszámadások pedig beterjesztve nincsenek, a nemzetgyűlés világosan látja, hogy a jelenlegi kormány alkalmatlannak bizonyult az ország ügyeinek vitelére. Megér ősi tt étik a nemzetgyűlés ezen megállapításában még azáltal, hogy a kormány vallott programmját betartani nemcsak gazdasági téren nem tudja, hanem a közélet egyéb terén is alkotó képességeiről tanúbizonyságot tenni nem tudott, úgyhogy még akkor is, ha komoly szándéka volna a szerzett tapasztalatok alapján, más utón megkísérelni az ország talpraállitásá+, ma már, — amint az országszerte megállapítható — még jól átgondolt intézkedései sem találnának azokra a lélektani előfeltételekre, melyek nélkül a legjobb szándékú intézkedések sem sikerülheJnek, a nemzetgyűlés átérezve e történelmi idők nagy súlyát, felszólítja ünnepélyesen a kormányt helyének elhagyására.^ A javaslatot el nem fogadom. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! Nemcsak a parlamenti illemnek teszek eleget, de az előttem felszólalt képviselőtársam nagy súlya is késztet arra, hogy bevezetőül foglalkozzam azzal a beszéddel és azzal a határozati javas. évi március hó 21-én, pénteken, 489 lattal, amelyet Gömbös t. képviselőtársam előterjesztett. Képviselőtársam a határozati javaslatában egyrészt hibáztatja, hogy az arany, ezüst és értékpapírok az országból kivitettek és ezzel az országban lévő tényleges értékek csökkentettek. Azt hiszem, mindenki, aki kénytelen tudomásul venni, hogy az országból történt arany-^ és ezüstkivitelnek nem lett meg az az eredménye, amelyet a kormány ezzel elérni szándékozott, mindenki, aki kívánja a korona zürichi árfolyamának fentartását, stabilizálását, ezt teljes mértékben helyeselheti. Azonban a képviselőtársam határozati javaslatának, valamint az Uíain képAŰselő ur által elmondott egész beszédnek az a beállítása, mint hogyha a korona leromlásának oka a kommerciális hitelek nyújtása lett volna, felfogásom szerint nemcsak nem felel meg a valóságnak, hanem egyszersmind csak elmélyíti azt a felfogást, a dolgoknak azt a helytelen meggondolását, amely itt ebben az egész országban tulajdonképen a pénzügyi szanálást eredményezi. Az országban az egész gazdasági életben szerepet játszó két főtényező: az agrárizmus, és a komniercializmus küzdenek egymással. Ha figyeltük azt a vitát, amely itt a valorizáció és a kényszerkölcsön kérdésénél lefolyt a nemzetgyűlésen, nem azt láttuk, hogy itt egy hatalmas, nagy nemzeti felbuzdulással akarták volna a nemzetgyűlés pártjai és frakciói megmenteni az ország gazdasági életét vagy a koronát, hanem egyrészt az ország pénzügyi, politikájának, a pénzügyminister ténykedésének kritizálása val állandóan afelett folyt a vita, hogy vájjon mely rezervoárból kellene meríteni a kormánynak: a kereskedelemből, inarból-e, vagy pedig a földből. (Egy hang a balközepen; Hozzátartozik!) Teljes mértékben igaza van t. képviselőtársamnak, azonban véleményem szerint nem a múlt bűneinek ostorozása egyedül az, amely az ország pénzügyi helyzetét megmentheti, hanem a nemzet lelkiismeretének felébredése. A nemzet lelkiismerete nem nagyon ébredt fel ezzel a vitával kapcsolatosan, azért, mert itt nem láttuk a nemzetgyűlés egyes pártjai részéről azt az áldozatkészséget, hogy azok a rétegek, amelyek leginkább lettek volna hivatva . . . (Gömbös Gyula: Melyek azok?) Meg fogom mondani t. képviselőtársam, mindenre hivatkozni fogok és mindet el fogom mondani. Mondom, nem láttuk a nagy jelentkezést azoknak az egyes társadalmi rétegeknek részéről, amelyek a "legteljesebb mértékben hivatva lettek volna arra, hogy ebben az országban egyrészt a koronát, másrészt a gazdasági helyzetet meg-nientsék. Két oldalról lehet meríteni a kormányzatnak és két oldalon kellene áldozatokat mutatnia. Egyik a bankokrácia, — teljes mértékben elismerem a képviselő ur igazságát — a másik oldalon a földbirtok. (Ulain Ferenc : Az most már eleget adott !) Ne méltóztassék, t. képviselő ur, azt mondani, hogy eleget tett a kötelességének. Ebben az országban senki nem tett eleget kötelességének, különösen azok a rétegek nem, amelyeknek meg lett volna a módjuk arra, hogy ebben az országban a gazdasági helyzetet a saját értékeik felajánlásával, illetve részbeni felajánlásával megmenthessék. (Varsányi Gábor : Teszem fel Fábián Béla Î) Méltóztassék tekintetbe venni a helyzetet. Itt az egész vita folyamán tulajdonkép csak két rétegnek küzdelme bontakozott ki, de azokról, akik a nemzetnek hatalmas nagy többségét NAPLÓ XXI. 7 1