Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-260
486 A nemzet g unies 260. ülése 1924. és nagy csendőrséggel a belső rendet teljeseéggel fen tartani képes. Az a kormány, amely ezzel a rendőr- és csend őr áll ománnyal, amely m a megvan Magyarországon, a rendet fentaríani nem tudja, nem méltó arra, hogy egy percig is a helyén maradjon. (Nánássy Andor: Nagyon bölcs megállapítások ezek!) Nem törődöm azonban azzal, hogy önök a hadsereget nem akarják szabadságolni, de akkor viszont tessék gondoskodni arról, hogy ezt a hadsereget azután saját költségükön azok a legfelsőbb igen erős gazdasági tényezők tartsák el, amelyeknek, ha eltartják és erre áldozatot is hoznak, még mindig marad a megélhetésre. Tiltakozom azonban az ellen, hogy a kispolgárság, közép-polgárság és a munkásság terhére lehessen róni és elszámolni ezt a luxuskiadást. I (Nánássy Andor: A hadsereg luxus kiadás? — Szilágyi Lajos: Ez a beszéd a hadsereg fegyelmére lesz káros hatással! — Maday Gyula: Rosszhiszemű beszéd! Maga sem hiszi el!) Tisztán arról van szó, arról a szomorú helyzetről, hogy nekünk csak a belső rend fen tartása érdekében lehet katonaságot fentartani. Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a tárgyról beszélni. Itt nem a hadsereg kérdéséről van szó, hanem a korona értékcsökkenésének kérdéséről. Tessék tehát magát ehhez tartani. (Szilágyi Lajos közbeszól.) Rupert Rezső : Én nem gondolkozom szűk és száraz militarista aggyal. Itt meg kell menteni az országot, itt pénz kell. amelyet nem tudunk honnan előteremteni. (Nagy zaj jobbfelől. — Huszár Dezső : Átadni az országot megint felelőtlen elemeknek !) Legfeljebb arról lehet szó, — ezt én elismerem — hogy a mai kormány nem meri ezt a rendszabályt véghez vinni, mert nagyon jól tudja, hogy ellenszenvvel viseltetik iránta az egész magyar nép. Azt a szomorú tragédiát azonban nem akarjuk keresztülélni, hogy egy olyan kormányzat, amely kártevő, amely veszedelmes, amely elpusztított ebben az országban mindent, most még* azt is követelhesse, hogy viszont akiket elpusztított, azoknak nagy, rengeteg áldozatával és költségével tarthassa magát továbbra is olyan erők megtartásával, amely erők fentartását ez az ország nem birja el. Magam is katona voltam. Az ország polgárságának nagyrésze katona ; katona abban az értelemben, amely a legkomolyabban vehető, hogy \ T égigküzdötte a háborút, mert hiszen az volt a katonáskodás. Mi ismét ott leszünk, ha az alkalom hiv bennünket. Nem arról van tehát szó, hogy mi a hadsereg- ellen foglalunk állást, sőt ellenkezőleg arról, hogy amikor kipuoolódtunk a bajokból, amikor rendbehoztuk gazdasági életünket, képessé tegyük magunkat arra, hogy csakugyan berendezkedhessünk a hon védelmére. Ma, sajnos*, e kormányzat bűnei révén — mert ez a probléma nem kellett volna, hogy felvetődjék — ott vagyunk, hogy egyelőre a legfőbb ^honvédelmet, a korona megmentésének honvédelmét vigyük keresztül, mert ha gazdasági rendünket nem tudjuk megmenteni, ha összeomlunk, akkor itt sem katonának, sem polgárnak, sem adófizetőnek, sem dolgozónak, sem másnak, szóval senkinek sem lesz alkalma arra, hogy ezt az országot megmenthesse. Akarunk tehát valamit, ami megmenthető. ami őrizhető legyen, amiből a magyar jövendő megmentése kiindulhasson. Én szomorúan csak a legnagyobb kényszerűségekkel számolok akkor, mikor ezt a problémát felvetem, évi március hó 21-én, pénteken. amikor szembeállítom azzal, hogy nem tudjuk a nyomorultakat, a közalkalmazottakat kihajtani, kidobni, nekikergetni a világnak. Mert amint a népszövetségi delegáció felfogásából is kiveszem, ők sem tartják ezt lehetségesnek. Keresnünk kell tehát valahol valami helyet, hogy a szanálási időszakban, ebben a három esztendőben legalább ott érhessünk el megtakarítást, ahol a megtakaritás nyomában irtózatos nagy szociális nyomor nem jelentkezik. (Szilágyi Lajos: Át kell térni a zsoldos hadseregről az általános hadkötelezettségre! Legdrágább dolog a zsoldos hadsereg, az bizonyos!) Egy másik megoldás az lenne, hogy kormányunk legalább azt eszközölje ki, legalább olyan külpolitikát csináljon, hogy ne kelljen nekünk drága zsoldos hadsereget tartanunk. (Általános helyeslés. — Szilágyi Lajos: Rögtön együtt vagyunk! — Perlaki György: Ez már igaz! — Maday Gyula; Az önök dolga! önök értenek egyet a kisententetal!) Kérem, én alternatívákat, lehetőségek! keresek. A másik megoldás ez. Mulasztás terheli a kormányt, hogy ezt még mindig nem tudta a külhatalmaknál elérni. Ha ez a kormány vigyáz arra, hogy Európa szemében Magyarország rokonszenves maradjon, ha vigyáz arra, hogy a külföld rokonszenvét ő maga is megszerezhesse, már régen el tudta volna érni azt az entente-nak semmibe sem kerülő vívmányt, hogy legalább megmengedte volna a zsoldoshadsereg leszerelését. Ezt sem tette meg a kormány, mert azzal, hogy az ország területén nem vállalkozott azoknak az emberi jogoknak és érdekeknek megvédésére, amelyeket az egész világon számon kérnek minden nemzettől, eljátszotta azt a rokonszenvét, amelynek birtokában a világ elé állhatott volna ilyen kéréssel. Ahelyett beugratta itt a jóhiszmü embereket irredentáknak akkor, mikor nagyon jól tudta, hogy komolyan nem tudja megcsinálni . . . Elnök: Másodszor vagyok kénytelen figyelmeztetni a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. Amennyiben nem méltóztatik e második figyelmeztetésemet mérlegelés tárgyává tenni, kénytelen leszek a képviselő urtói a szót megvonni. Rupert Rezső: Az ország gazdasági helyzetével foglalkozom, azzal foglalkozom, hogy itt felhatalmazást kérnek kölcsönre, azzal foglalkozom, ami minden indemnitási kérdésbe belevág, mert itt részletes indemnitásról van szó. (Perlaki György: Nem indemnitásról van szó!) Mégis alkalmazkodni akarok az elnök ur utasításához. (Perlaki György: Mert muszáj! — F. Szabó Géza: Próbáljon nem alkalmazkodni!) De méltóztassanak megengedni, hogy megtegyem azt az áthajlást, hogy elmondjam azt az egy-két mondatot, amelyből kiderül, hogy igenis a tárgyhoz beszéltem; beszéltem az ország teherviselési képességéről, beszéltem arról, hogy nem ilyen kényszerkölesönnel, hanem takarékoskodással kell az ország pénzügyein segíteni. Igen sajnálom, ha a t. túloldal ezt a tárgytól való elhajlásnak tekinti, mert nem az, mert arról van szó, hogy ilyen pénzügyi rendezésnek ... Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, hogy az elnöki utasításokat ne méltóztassék kritika tárgyává tenni. Rupert Rezső: A pénzügyi rendezésnek mindig vannak lélektani kérdései, lélektani kiágazásai, belpolitikai és külpolitikai relációi és ezért kénytelen voltam ezzel eddig foglalkozni. Nincs más mentség, nincs más kivezető út, mint megszerezni a legnagyobb külföldi
