Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-260

A nemzetgyűlés 260. ülése 1924. évi március hó 21-én, pénteken, 487 kölcsönt, azt a legnagyobb külföldi kölcsönt, amelynél nagyobb nincs: a világ rokonszenvét. Ha ezt megszereztük, akkor már azoknak a kis pénzügyi... (Maday Gyula : Á la Károlyi Mihály gondolja, ugy-et) Önnek bizonyosan több köze van Károlyihoz, mint nekem. (Maday Gyula: Aligha!) De különben sem szégyenlem, mert Károlyi nem követett el olyan súlyos mulasztásokat, mint önök elkövetnek, (Maday Gyula: Becsapta önmagát, minket!) mert nem követte el azt a legnagyobbat, amit önök elkövettek a trianoni szerződés ujabb és ujabb aláírásával, amelyet én a magam részéről megérthetőnek és hazafiasnak nem tartok. (Huszár Dezső: A Franchetféle szerződés semmi!) Csak a nemzeti romantika szempontjából ő mégis tisztességesebben cselekedett, mert a Vyx-jegyzéket visszautasította, önök pedig ezt jóváhagyták. A nemzeti romantika szempontjából mindenesetre igy áll a kérdés. Egy mentség van, tiszolt Nemzetgyűlés. Azzal a legnagyobb külföldi kölcsönt, a külföld rokonszenvét és a belföld bizalmát, a belföld áldozatkészségét is meg lehet nyerni: vissza kell állitani Magyarországot a lelkiismeret uralma alá. Eddig az volt a baj, ehhez a pénzügyi romláshoz az vezetett, hogy a kormány nagyon is függetlennek érezte magát a nemzettől és nem sokat törődött a nemzet felfogásával, a közvéleménnyel. Gondoskodott róla, hogy a két év elő. ti oktrojált alkotmány nyal függetlenítse magát, ahelyett, hogy ugyanakkor, két év előtt a gazdasági szanáláshoz fogott volna, mert ha ahelyett, hogy a junkeruralom megszervezésével törődik, a gazdasági rend helyreállítására ve ette volna minden igyekezetét, akkor nem volnánk most ezekben a szomorú napokban abban a helyzetben, hogy egy alkotmányellenes rendelet jóváhagyásáról kell beszélnünk és takarékkoronáról kell tárgyalnunk. Nem lehetséges máskép a gazdasági helyzetből való kibontakozás sem, mint a lelkiismeret uralmának visszaállításával, annak visszaállításával, hogy a kormány magát függőnek érezze a néptől, mert amely kormány nem érzi magát függőnek a néptől, az törvénytelenségekre és egyéb visszaélésekre ragadtatja magát, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért, mielőtt beszédemet befejezem, figyelmükbe idézem önöknek, különösen a t. túloldalnak, hogy egy-két év múlva a történelem ítélni fog (Perlaki György : Nem félünk !) és akkor sújtó ítéletet fog mondani. Legyenek tehát önök is azon, hogy a nemzet a maga akaratszabadságát nyerje vissza és legyenek önök is azon, hogy alkotmányos rendünk végre szanáltassék, mert a pénzügyi, helyzet szanálása csak igy lehetség*es. Gondoskodjanak arról, hogy a magyar nép egy tisztességes, becsületes, demokratikus, általános és titkos választójog és a tiszta választások biztositásával, (Helyeslés a széhőbaloldalon.) azonkivül a szabadságjogok visszaadásával abba a helyzetbe kerüljön, hogy legalább akarhasson, hogy a kormánynak oka legyen tőle tartani, mert ha olyan lesz alkotmányos berendezkedésünk, hogy a kormánynak tartania kell a néptől, akkor biztosithatom önöket hogy többé nem kell félnünk ilyen mulasztásoktól és ilyen visszaélésektől, amelyek éveken keresztül végre a teljes romláshoz juttattak bennünket Akkor nem kell félnünk, inert akkor visszatér az országba a lelkiismeret uralma, amely nélkül el kell pusztulnunk. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szél s őbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Gömbös Gvula ! Gömbös Gyula : T. Nemzetgvülés ! A véletlen ugy akarja, hogy Rupert Rezső képviselőtársam után én szólaljak fel, aki magamat az ő megállapítása szerint a száraz és szűk látókörű militaristák közé számítom. Azt hiszem, ebben a nemzetgyűlésben az ilyen agyrendszerü képviselők vannak többségben, és ha az ellenkezőjét veszem, a tág látókörű és nedves agyvelejű, vízfejű embertípust, akkor igazán kérdeznem kell, hogy <xz ország szempontjából melyik agyrendszn- a legbiztosabb és a legmegfelelőbb. A képviselő ur azzal kapcsolatosan, hogy a kormány politikája milyen rossz és hogy milyen módon lehetne egyszerűsítéseket eszközölni a költségvetésen, felhozta azt a nézetem szerint lehetetlen ideát, hogy a hadsereg tagjait bocsássuk szabadságra. (Rupert Rezső : A legénységi állományt ! Csak három esztendőre ! — Maday Gyula : Mi lenne a kiképzéssel ?) Ez olyan idea, amelyről tudom, hogy jóhiszeműen hozta fel, — meg vagyok győződve teljes jóhiszeműségéről — de amellyel olyan veszélyes gondolatot vetett a magyar közéletbe, (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) mert oldalon.) amely ellen tiltakozni kötelessége minden magyar embernek. (Rupert Rezső : Azoknak, akiknek őriztetniük kell magukat ! — Zaj. — Könyves Lajos : »Nem akarok katonát látni« ölte meg az országot. ! — Maday Gyula : Linder Béla II ! — Rupert Rezső : Mondják meg, hogy mire való ! Bethlen István lemondott minden reménységről ! — Szijj Báliat : Arra. való, hogy önök fel ne lázadjanak !) Ha a kényszer következtében alá is kellett irni a trianoni békét, ha le is mondott — mondjuk — a kormány arról, hogy a közel jövőben vissza szerzési politikát űzzön, akkor sem helyes ezt a gxmdolatot belevetni a magyar közéletbe. (Ugy van! a jobb- és baloldalon.), mert a hadseregnek nemcsak az a. feladata, amiről Rupert képviselőtársam beszélt, hanem feladata a belső rendnek, a jogrendnek fentartása. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. — Szilágyi Lajos: Épen a jogrend fentartása! — Peidl Gyula: Ez legalább őszinte beszéd! Tehát feladata az alacsony napszámok biztosítása. — Perlaki György: Hát Csehország miért fegyverkezik? — Maday Gyula: Harminckétezer jó magyar íiú kapott kenyeret! —- Rupert Rezső: Azok nagyon szivesen hazamennek dolgozni: — Maday Gyula: Ott nevelik őket! — Rupert Rezső: Tessék akkor 82.000 köztisztviselőt elbocsátani! — Zaj. Elnök csenget.) Mert ha a jogrend nincs biztosítva az államnak hivatalosan rendelkezésére álló eszközökkel és szervezetekkel, a hadsereggel, rendőrséggel és csendőrséggel, akkor automatikusan be fog következni az, hogy a társadalom maga egészen szabálytalanul szervezkedik (Szilágyi Lajos: Jönnek a különítmények!) és jönnek azok a különítmények, amelyek ellen épen Rupert képviselőtársam éveken keresztül ádáz küzdelmet folytatott. (Szilágyi Lajos: Jogos küzdelmet!) De az ellen is tiltakozom, hogy a hadsereget improduktív tőkebefektetésnek méltóztatik feltüntetni. Azt akarjuk, hogy azt a keveset, ami megmaradt, szintén ellopják? Rupert Rezső: Ezt Bethlentől kérdezze!) Milyen közérziilet fogja áthatni a nemzetet, milyen érzés vesz majd erőt a magyar állampolgárokon, ha iadják, bogy uiosi el fogják bocsátani a hadse-