Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

,4 nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án, csütörtökön. 4?1 járandóság. (Nagy zaj és jelkiáltások a jobboldalon : Az más ! — Erdélyi Aladár : Az a kérdés, hogy mennyi l) Akai mennyi, t. képviselő ur, semmi­esetre sem annyi, hogy megélhetést nyújtana és hogy abból eladni lehessen. (Erdélyi Aladár : Ezt nem lehet mondani. Ezt nem fogadhatom el! — Farkas István : Kaszálásra szerződések vannak 2000 koronás napszám mellett koszt nélkül ! — Erdélyi Aladár : Az sem állhat meg, az is helyte­len l — Zaj. Farkas István : De van szerződés. Januárban leszerződtek. — Ratiez Gyula : Kény­szerítve vannak rá szegények ! — Zaj a szélső­baloldalon.) Elnök : Klárik képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni ! (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon is. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni ! (Zaj.) Rothenstein képviselő urat kérem, ne méltóz­tassék a szónokot zavarni ! (Neubauer Ferenc : Ne súgjon, Rothenstein !) Reisinger Ferenc : Mélyen tisztelt kolléga ur, ugy is mint képviselő, ugy is mint volt kor­mánybiztos, (Neubauer Ferene : Nem akartam evvel megsérteni !) nekem nincs szükségem arra, hogy az elvtársaim súgjanak ugy, mint önnek. (Neubauer Ferenc : Nekem még sohasem súgtak !) T. Nemzetgyűlés ! Bárhogy méltóztatnak is takarni azt a szomorú állapotot, amelyet fel­hoztam, akár a jól rendezett derűvel, akár a tagadás álláspontjával, azt, amit mondtam, fen­tartom, és itt névszerint tudnám a túloldalon ülő egyik képviselő urat felhivni arra, hogy mondja meg, mi a napszám az ő birtokán, az ő falujában. (Erdélyi Aladár : Tessék !) Ha a képviselő ur feláll és megmondja, hogy mennyi napidíjat fizet napszámosainak, én azt el fogom hinni és akkor visszacsinálom azt, amit mondtam. Jöjjön be Hedry Lőrinc t. képviselő ur s mondja meg ne­kem, hogy milyen napszámot fizetnek az ő vidé­kén ! Hiszen nem állítottam, — ne méltóztassék ebbe erőszakkal belekeverni dolgokat — hog} r az egész ország területén így van, hanem azt mondtam, hogy egyes vidékeken még ilyen nap­számok is vannak. Ha a képviselő ur azt mondja, hogy ez nincs igy, akkor visszavonom állításomat. (Zsilinszky Endre : Vannak bérmegállapitó bi­zottságok ! — Varsányi Gábor : Mondja meg a nevét annak a napszámosnak ! Gyerünk utána ! Az még csak nem is éhbér, jóformán egy pakli gyufának az ára ! — Farkas István : Én ki­mutattam, hogy négy arany fillért kaptak Î — Elnök csenget.) Nem arról van szó, hogy 600, vagy 2000 korona-e a napszám, mert hiszen lényegileg nem az a fontos, hogy az még egy kicsi­vel több-e vagy kevesebb. Az, hogy a magyar földmunkásságnak elsősorban azért, mert aratás idején is egész vidékeken munka nélkül maradtak, másodsorban azért, mert általánosságban kicsiny a napszám, nincs meg a szükséges megélhetési alapja, olyan tény, amelyet a képvsielő ur sem tagadhat. (Zsilinszky Endre : Azt nem is tagad­tam, hogy egyes helyeken igy van.) Ez köztudo­mású és nyilvánvaló. Most tehát arról van szó, hogy azért megyünk a szolgabírói uralom ellen, . . . (Nagy. zaj.) Elnök ; Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak a szónokot állandóan zavarni ! Reisinger Ferenc : . . . ahogyan azt a kép­viselő urnák meg akartam magyarázni, (Zsilinszky Endre : A szolgabírónak élihez semmi köze !) mert az általa szinte kirakatból védett népréteget, a legmagyarabb népréteget, a magyar földmunkás­ságot az agrártőke oly súlyos mértékben zsák­mányolja ki, hogy nincs meg a becsületes minden­napi megélhetése. A keresztény földbirtokos ezt épugy teszi, mint a zsidó ; egyik helyen a zsidó fizet többet, másik helyen a keresztény. Ebben azután nemcsak a zsidó és keresztény, hanem a kikeresztelkedett és visszakeresztelkedett is na­gyon megértik egymást. Ők gazdagodnak, a ma­gyar földmunkásság pedig napról-napra pusztul. (Zsirkay János : Minden vonalon elitéljük a vissza­élést. — Zaj.) Ennek az állapotnak a megszüntetését akar­juk azzal, hogy a földmunkásságot szervezetbe tömörítsük. Amennyiben a kormány által készí­tett törvények nem elégségesek a gyakorlatban a legmagyarabb népréteg, a földmunkásság érdekeinek megvédésére, a szakszervezetekkel akarjuk ezt pótolni, de a szervezkedést a szolga­bírói kar az egész vonalon egyöntetűen akadá­lyozza meg. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Kérem a képviselő ural, méltóztassék lehetőleg a törvényjavaslat anyagáról beszélni ! (Helyeslés jobbfelől.) Reisinger Ferenc : Bocsánatot kérek, igaz­talan az önök felzúdulása, mert én szakszerűen kezeltem ezt a törvényjavaslatot, mellékszem­pontokat nem igyekeztem belezavarni, de a közbe­szólások áradatával kényszeritettek és toltak afelé, hogy bizonyos válaszokat adjak a képviselő uraknak. Ezennel engedelmeskedem is az elnöki felszólításnak és visszatérek a javaslat boncol­gatására, mert hiszen erről is van elég beszélni való, nincs szükségem arra, hogy kölcsönkérjek érveket és oly területekre menjek, ahol ujabb, nem idetartozó érveket találok ez ellen a kormány­zati rendszer ellen. Amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk erről az oldalról, akkor olyan megnyilatkozásokat hallottunk, amelyek engem arra kénysz érit ének, hogy bizonyos dologgal foglalkozzam. Nevezetesen Propper képviselőtársam teg­napi beszéde alatt a túlsó oldalról obyan közbe­szólások hangzottak el többizben, hogy igazolja, mutassa meg a valóságban azt, hogy itt olyan adópolitika folyik, amely az adózó néprétegeket megnyomorítja. Engedve ennek a felszólításnak, most anélkül, hogy eltérnék e törvényjavaslat bírálatától, gyakorlati példákkal fogom ezt bebi­zonyítani. Méltóztatnak tudni, hogy — amint a javaslat is mondja — a kényszerkölcsönelőleget az 1923. évi jövedelem- és vagyonadó alapján rójják ki s hogy ez a kölcsönelőleg annak az adónak négy­szerese, illetőleg hatszorosa, a kölcsön végösszege pedig a javaslat, illetve a már kiadott rendelet szerint annak tiz-, illetőleg tizenötszöröse lesz. Annakidején figyelemmel kisértem az 1921—22 és 1923. évi adókivetés lebonyolítását és arról győ­ződtem meg — amit egyébként az idevonatkozó rendelet is lehetővé tesz, — hogy az 1920. évi XXIII. törvénycikk végrehajtására 1921. évben kiadott 52.000 számú végrehajtási utasítás ugy intézkedik, hegy az adóösszeiró, illetve adófel­szólamlási bizottságok részben a pénzügyigazga­tóság, részben a főispán javaslatára a pénzügy­minister, illetve a belügyminister által neveztet-

Next

/
Thumbnails
Contents