Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

À nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án, csütörtökön. Wl Zaj a jobboldalon.) Mondom, én teljesen tudatában vagyok annak, hogy önöket a keresztény gazdasági élet problémái épen annyira aggasztják, mint amennyire azok bennünket aggasztanak. Azonban, mélyen t. uraim, az önök pénzügyministere itt, ebben a teremben, arról a székről 1922. évi október vagy november hó utolsó napjainak egyikén, egy szerdai napon, három nappal azután, hogy az önök vezére, Bethlen István gróf Hódmezővásárhelyen azt a kijelentést tette, hogy a kormány és a többség kötelességének tartja visszaszerezni a keresztény gazdasági élet számára az elveszített pozíciókat, mondom, három nappal e kijelentés után az önök pénzügyministere azt a kijelentést tette, hogy őt nem érdekli az, hogy valamely vállalat keresztény vagy zsidó, ez neki teljesen mindegy, mert a vállalat a fontos és nem annak a karaktere. Lehet, hogy ez helyes és korrekt álláspont, sőt hozzáteszem, hogy mindaddig, amig sikerül valakinek azt bebizonyítani, hogy ő ennek az országnak gazdasági életét,^ pénzügyi rendjét jobban fenn tudja tartani, ha zsidókat támogat, ha zsidó vállalatokkal dolgozik, mindaddig én fajvédő létemre leszögezem egyénileg a magam részéről azt a kijelentést, hogy ez rendben van, mert egy nemzet számára az fontos, hogy a nemzet egésze jusson előbbre, nem pedig az, hogy annak valamelyik része — még ha többség is — haladjon csak" előre. (Zaj.) Már most ennek a pénzügyminislernek, aki az önök világnézleti felfogásához képest, — hogy ugy fejezzem ki magamat —• kissé balra tolódott, akarok én akkori megjegyzésére választ adni, s ez a válasz a következő. (Halljuk! FI álljuk ! a balközépen.) jS|j T. Nemzetgyűlés ! Amikor a Devizaközpontot felállították, nyomban, talán két vagy három héttel utóbb felállították a Devizaközpont mellé az úgynevezett külforgalmi irodát, amely külforgalmi irodának az volt a feladata, hogy ide folyjanak be a kereskedők igényei, s ez a* külforgalmi iroda adjon tanácsot és véleményt s tegyen javaslatot a Devizaközpont mellé beállított interministeriális bizottságnak, hogy az dönteni tudjon arra nézve, hogy a jelentkező igények közül melyek a helyes és elfogadandó igények. (Egy hang a középen : Halljuk a zsidókati) Méltóztassék megtudni a következőket. Ebben nemcsak a zsidók fontosak, hanem valami egyéb is van, ami fontos, az, hogy ez a külforgalmi iroda hogyan szerveződött meg." Ezt el kell mondanom önöknek, hogy megint betekintést nyújtsak abba a határtalan könnyelműséggel és lelkiismeretfenséggel vezetett pénzügyi gazdálkodásba, amelyet Kállay pénzügyminister ur folytatott. A külforgalmi irodának a vezetői voltak t. i. egyidejűleg az interministeriális konferencia előadói és a Devizaközpont előkészítő irodájának a veze tői. S azok a férfiak, azok az előadók, vezetők és a külforgalmi irodai omnipotens tényezőik (Kiss Menyhért : Kommasszálták az állásokat !) névszerint a következők voltak (olvassa) : Szende Gyula vezérigazgató, izraelita ; Bodnár Sándor igazgató, izraelita ; dr. Ladányi Béla igazgató izraelita ; Endrényi Sándor igazgató, izraelita ; dr. Ehrenfeld Bertalan igazgató, izraelita ; Leszner Gyula igazgató, izraelita ; (Kiss Menyhért : Éljen » a keresztény kurzus !) Egyetlenegy keresztényember volt köztük : Admetó ur, ennek az urnák azonban alig volt szerepe. (Zaj.) Méltóztassanak csak az ottani kezelést és gazdálkodást megfigyelni. A külföldi irodában benyújtották a kereskedők igényeiket s ezek az urak bírálták el azt, hogy ki mit kap. Ezek az urak terjesztették elő a javaslatokat s az interministeriális bizottság, amelybe a kereskedelemügyi ministérium, a földmivelésügyi ministérium és a pénzügyministerium küldött be delegátusokat — egy-egy ministeri tanácsost vagy osztálytanácsost — ezen előterjesztések alapján döntött. Hozzá kell tennem, hogy a kereskedelemügyi ministeriumból és a földmivelésügyi ministeriumból is kikeresztelkedett zsidót delegáltak . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Ulain Ferene : . . . úgyhogy még ebben az állami bizottságban is csak elvétve volt keresztény. Amikor azután ezek a kérelmek és ezek az előterjesztések az interministeriális bizottság elé kerültek, ott rendszerint minden kritika és változtatás nélkül ezeknek az uraknak javaslatai fogadtattak el. De nem ez volt az egyedüli hiba, hanem a javaslatok az interministeriális bizottságból visszamentek az előkészítő irodába, ahonnan azokat átküldték a klíringbe. Amikor én a múlt esztendő nyarán az adatokat kaptam, nem volt még ellenőrzés arra nézve, vájjon a klíringben ugyanazok kapták-e meg a devizákat, akiket az interministeriális konferencia jegyzőkönyvei megjelöltek, mert — méltóztassék ezen elszörnyüködni — a megszavazás után az összes iratokat rögtön széttépték és papírkosárba dobták, úgyhogy rekonstruálni sem lehetett már azt, hogy kik voltak Magyarországon azok, akik abban az időben, vagy addig devizákat kaptak, mennyit, miért, stb. (Mozgás. — Kiss Menvhért : Hallatlan I) Ezek olyan dolgok, hogy egy olyan embernek, akiben lelkiismeret van, aki ezt a nemzetet komolyan veszi, aki komolyan hiszi, hogy van neki kötelessége, aki ezt a tiszteletreméltó pozíciót, amelyet mi betoltunk, ugy tekinti, ahogy tekinteni kell, talán kétségbe kell esnie azon, hogy ez lehetséges volt és hogy ugyanakkor a magyar pénzügyminister ezt a tipikusan izraelita gazdálkodást, amelynek eredményeit láttuk, mint olyan gazdálkodást tüntette fel, amellyel ő meg van elégedve, mert ez talentumosabb, ez jobban tudja az ország sorsát intézni. Hozzáteszem, hogy maga az egész kereskedelmi élet — méltóztassanak az Omke lapjait megnézni — kétségbeesetten lármázott egy esztendőn keresztül az ellen, hogy mi történik a külforgalmi irodában, követelte a kliring-anyagot, hogy mutassák ki, kiknek adtak devizákat, mert maguk a túlnyomó részben zsidó kereskedők is kétségbe voltak esve azon, amit hallottak és tudtak, de amit nyíltan mondani nem lehetett, Ez volt a Devizaközpont mellé rendelt tényezők gazdálkodása és ezeken a tényezőkön keresztül lehet megérteni azt, - hogy miért kellett a magyar koronának lesülyedni oda, ahova lesülyedt. (Létay Ernő : Ez az önök kurzusa : egyes keresztények és egyes zsidók kurzusa ! — Kiss Menyhért : A dolgozók ellen !) Valóban, egyes keresztények kurzusa, hiszen a külforgalmi irodában is csak egy keresztény van. (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak 1 Ulain Ferene: Én faji szempontból nem