Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

À nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án, csütörtökön. Wl Zaj a jobboldalon.) Mondom, én teljesen tudatá­ban vagyok annak, hogy önöket a keresztény gazdasági élet problémái épen annyira aggasztják, mint amennyire azok bennünket aggasztanak. Azonban, mélyen t. uraim, az önök pénzügy­ministere itt, ebben a teremben, arról a székről 1922. évi október vagy november hó utolsó napjainak egyikén, egy szerdai napon, három nappal azután, hogy az önök vezére, Bethlen István gróf Hódmezővásárhelyen azt a kijelentést tette, hogy a kormány és a többség kötelességének tartja visszaszerezni a keresztény gazdasági élet számára az elveszített pozíciókat, mondom, három nappal e kijelentés után az önök pénzügyminis­tere azt a kijelentést tette, hogy őt nem érdekli az, hogy valamely vállalat keresztény vagy zsidó, ez neki teljesen mindegy, mert a vállalat a fontos és nem annak a karaktere. Lehet, hogy ez helyes és korrekt álláspont, sőt hozzáteszem, hogy mind­addig, amig sikerül valakinek azt bebizonyítani, hogy ő ennek az országnak gazdasági életét,^ pénz­ügyi rendjét jobban fenn tudja tartani, ha zsidó­kat támogat, ha zsidó vállalatokkal dolgozik, mindaddig én fajvédő létemre leszögezem egyéni­leg a magam részéről azt a kijelentést, hogy ez rendben van, mert egy nemzet számára az fontos, hogy a nemzet egésze jusson előbbre, nem pedig az, hogy annak valamelyik része — még ha több­ség is — haladjon csak" előre. (Zaj.) Már most ennek a pénzügyminislernek, aki az önök világnézleti felfogásához képest, — hogy ugy fejezzem ki magamat —• kissé balra tolódott, akarok én akkori megjegyzésére választ adni, s ez a válasz a következő. (Halljuk! FI álljuk ! a balközépen.) jS|j T. Nemzetgyűlés ! Amikor a Devizaközpontot felállították, nyomban, talán két vagy három héttel utóbb felállították a Devizaközpont mellé az úgynevezett külforgalmi irodát, amely kül­forgalmi irodának az volt a feladata, hogy ide folyjanak be a kereskedők igényei, s ez a* kül­forgalmi iroda adjon tanácsot és véleményt s tegyen javaslatot a Devizaközpont mellé beállí­tott interministeriális bizottságnak, hogy az dönteni tudjon arra nézve, hogy a jelentkező igények közül melyek a helyes és elfogadandó igények. (Egy hang a középen : Halljuk a zsidókati) Méltóztassék megtudni a következőket. Ebben nemcsak a zsidók fontosak, hanem valami egyéb is van, ami fontos, az, hogy ez a külforgalmi iroda hogyan szerveződött meg." Ezt el kell mondanom önöknek, hogy megint betekintést nyújtsak abba a határtalan könnyelműséggel és lelkiismeret­fenséggel vezetett pénzügyi gazdálkodásba, amelyet Kállay pénzügyminister ur folytatott. A külforgalmi irodának a vezetői voltak t. i. egy­idejűleg az interministeriális konferencia előadói és a Devizaközpont előkészítő irodájának a veze tői. S azok a férfiak, azok az előadók, vezetők és a külforgalmi irodai omnipotens tényezőik (Kiss Menyhért : Kommasszálták az állásokat !) név­szerint a következők voltak (olvassa) : Szende Gyula vezérigazgató, izraelita ; Bodnár Sándor igazgató, izraelita ; dr. Ladányi Béla igazgató izraelita ; Endrényi Sándor igazgató, izraelita ; dr. Ehrenfeld Bertalan igazgató, izraelita ; Leszner Gyula igazgató, izraelita ; (Kiss Menyhért : Éljen » a keresztény kurzus !) Egyetlenegy keresztény­ember volt köztük : Admetó ur, ennek az urnák azonban alig volt szerepe. (Zaj.) Méltóztassanak csak az ottani kezelést és gazdálkodást meg­figyelni. A külföldi irodában benyújtották a kereskedők igényeiket s ezek az urak bírálták el azt, hogy ki mit kap. Ezek az urak terjesztették elő a javaslatokat s az interministeriális bizott­ság, amelybe a kereskedelemügyi ministérium, a földmivelésügyi ministérium és a pénzügyminis­terium küldött be delegátusokat — egy-egy ministeri tanácsost vagy osztálytanácsost — ezen előterjesztések alapján döntött. Hozzá kell ten­nem, hogy a kereskedelemügyi ministeriumból és a földmivelésügyi ministeriumból is kikeresztel­kedett zsidót delegáltak . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Ulain Ferene : . . . úgyhogy még ebben az állami bizottságban is csak elvétve volt keresz­tény. Amikor azután ezek a kérelmek és ezek az előterjesztések az interministeriális bizottság elé kerültek, ott rendszerint minden kritika és változtatás nélkül ezeknek az uraknak javaslatai fogadtattak el. De nem ez volt az egyedüli hiba, hanem a javaslatok az interministeriális bizott­ságból visszamentek az előkészítő irodába, ahon­nan azokat átküldték a klíringbe. Amikor én a múlt esztendő nyarán az adatokat kaptam, nem volt még ellenőrzés arra nézve, vájjon a klíring­ben ugyanazok kapták-e meg a devizákat, akiket az interministeriális konferencia jegyzőkönyvei megjelöltek, mert — méltóztassék ezen elszörnyü­ködni — a megszavazás után az összes iratokat rögtön széttépték és papírkosárba dobták, úgy­hogy rekonstruálni sem lehetett már azt, hogy kik voltak Magyarországon azok, akik abban az időben, vagy addig devizákat kaptak, mennyit, miért, stb. (Mozgás. — Kiss Menvhért : Hallat­lan I) Ezek olyan dolgok, hogy egy olyan embernek, akiben lelkiismeret van, aki ezt a nemzetet komo­lyan veszi, aki komolyan hiszi, hogy van neki kötelessége, aki ezt a tiszteletreméltó pozíciót, amelyet mi betoltunk, ugy tekinti, ahogy tekin­teni kell, talán kétségbe kell esnie azon, hogy ez lehetséges volt és hogy ugyanakkor a magyar pénzügyminister ezt a tipikusan izraelita gazdál­kodást, amelynek eredményeit láttuk, mint olyan gazdálkodást tüntette fel, amellyel ő meg van elégedve, mert ez talentumosabb, ez jobban tudja az ország sorsát intézni. Hozzáteszem, hogy maga az egész kereske­delmi élet — méltóztassanak az Omke lapjait megnézni — kétségbeesetten lármázott egy esz­tendőn keresztül az ellen, hogy mi történik a kül­forgalmi irodában, követelte a kliring-anyagot, hogy mutassák ki, kiknek adtak devizákat, mert maguk a túlnyomó részben zsidó kereskedők is kétségbe voltak esve azon, amit hallottak és tud­tak, de amit nyíltan mondani nem lehetett, Ez volt a Devizaközpont mellé rendelt tényezők gaz­dálkodása és ezeken a tényezőkön keresztül lehet megérteni azt, - hogy miért kellett a magyar koro­nának lesülyedni oda, ahova lesülyedt. (Létay Ernő : Ez az önök kurzusa : egyes keresztények és egyes zsidók kurzusa ! — Kiss Menyhért : A dolgozók ellen !) Valóban, egyes keresztények kurzusa, hiszen a külforgalmi irodában is csak egy keresztény van. (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak 1 Ulain Ferene: Én faji szempontból nem

Next

/
Thumbnails
Contents