Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-259

456 A nemzetgyűlés 259. ülése 1924. sitottak, ha a három hónapos részleteket veszem, akkor a helyzet a következő : 1922-ben — ha az első három hónapban 30 millió aranykorona értéket veszek fel, a másodikban ugyanannyit, a harmadik és negyedik negyedben 60—60 milliót —• az államkincstár vesztesége meghaladja a 150 millió aranykoronát. (Mozgás balfelől.) Tekintettel arra, hogy a jegyintézet kimutatása szerint 1921 augusztus 31-étől 1922 december végéig összesen 90 milliárd korona értékben folyósitotLak kommerciális hiteleket, annak az 1922 december 31-én kihelyezett 90 milliárdnak mai koronában való értéke közel 2 billió. Ha pedig ehhez hozzáveszem az 1923. év folyamán kihelyezett 1 billió 400 milliárd korona kommerciális hitelt, átszámítva megint a mostani értékre, akkor körülbelül 7—8 billió korona értéket reprezentál az az összeg, mebyet a jegyintézet két és fél esztendő folyamán, három hónapos turnusokban bár, de állandóan a kommerciális hitel kezére adott. És ez a közel 7—8 billió értéket reprezentáló — hogy ugy fejezzem ki magamat — kincs ma 740 milliárd papirkorona, vagyis 50 millió aranykorona értéket reprezentál. (Gömbös Gyula : Miért nincs itt ma kormánytag ? — Felkiáltások balfelől : Nem fontos 1) Úgyis magunk között kell ezekről a kérdésekről beszélnünk, mert őket nem érdekli. (Perlaki György : Jobban érdekli őket, mint magát Î — Meskó Zoltán : Elég, ha a sajtó itt van ! — Zsirkay János : Nem akarnak lelkiismeretfurdalást !) Az, ami a valorizáció hiánya következtében mint kár, mint pozitiv veszteség az államkincstár szempontjából bármely szakértő által is megállapítható, aranykoronában meghaladja a 400 milliót. (Fábián Béla : Erre kellett a kölcsön ! — Zaj a baloldalon.) Amikor fejtegetéseimben idáig eljutottam és számszerűen kimutattam azt a határtalan és a bűnösség határához közeljutó könnyelműséget, amellyel ennek a nemzetnek pénzügyeit kezelték, legyen szabad utalnom arra, hogy 1923 augusztus 2-án az egységes pártnak igen kritikus gyűlése volt tebben a Házban. Azon a kritikus gyűlésen az történt, hogy fölállott egy férfiú, aki a legközelebb állott a kormány fejéhez és aki nagy munkát végzett azért, hogy a mostani többséget megteremtse. Felállt egy férfiú és határozati javaslatot olvasott fel, amelyben azt kérte a pénzügyministertől és a kormány fejétől, hogy az egységes pártnak méltóztassék kimondani a hitelélet valorizálását. Azt mondotta (olvassa) : »Egyfelől a normális hitelélet helyreállításának, másfelől a spekuláció letörésének legfontosabb feltételéül kivánjuk az egész hitelélet fokozatos valorizálását. Ez augusztusban történt. Gömbös Gyula és az a kis csoport volt az, amely becsülettel, tisztességgel teljesítette kötelességét a nemzettel szemben, nem törődve egyéni érdekekkel. Fölállott Gömbös Gyula s előadta ezt a kívánságot. Utána fölállott a minsterelnök ur és a következő kijelentéseket tette (olvassa) : »Gömbös Gyulát és hozzá közelálló társait ideális felfogású, hazafias érzéstől vezetett és önzetlen politikusoknak tartom, akiket azonban politikailag tapasztalatlanoknak tekintek és a saját felfogásomat, amelyet egyedül tartok helyesnek, nem vagyok hajlandó az ő nézeteiknek alárendelni.« Ez volt a prológus ahhoz a beszédhez, amely két hónappal később Szolnokon évi március hó 20-án, csütörtökön. elhangzott, ahol a mélyen tisztelt minsterelnök ur kijelentette, hogy nem hajlandó az országot a valorizáció csodaszerével sirbavinni és nem hajlandó a kormányt sem a börtönbe juttatni. (Zaj a jobboldalon.) Amikor a valorizációs problémának ehhez a részéhez eljutottam, felvetem a kérdést : kinek volt igaza, ki értett a gazdasági kérdésekhez, ki okozott mérhetetlen kárt a nemzetnek és ki teljesítette kötelességét ugy, ahogy férfihez illik ? A választ nem adom meg. Ne adja meg más se, mert éreznie a választ minden tisztességes embernek kell. (Helyeslés a baloldalon. — Meskó Zoltán : Előbb beszéljünk a minister ur szalmájáról ! — Kiss Menyhért : A parlamentnek is meg kellene adnia a választ, ha van lelkiismerete ! — Zaj.) Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után áttérjek a probléma egy másik részére, amely nélkül az egész valorizációs javaslatot megérteni sem lehet. Ez a rész a kommerciális hitelek egész problémája. Azt hiszem, igen kevesen vannak itt a nemzetgyűlés tagjai között, akik a kommerciális hitelek problémáját ex asse ismernék és tudnák azt, hogy milyen végzetes hatása volt a nemzet egész pénzügyi életére és egész gazdasági viszonylatunk kialakulására annak a körülménynek, hogy meggondolatlanul és törvény ellenére töméntelen mennyiségű hitelt bocsátottak a kommerciális élet rendelkezésére. Arra kérem az igen t. Nemzetgyűlést, engedje meg nekem, hogy egypár pillanatra igénybevegyem szives figyelmét egy idézet felolvasásával. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Volt egy időszak, amikor oly nagy szerencsém volt, hogy a többségi párthoz tartozhattam. (Zsirkay János : Nagy szerencse !) A megválasztásomat követő második, vagy harmadik héten onnan, azokról a padokról szólaltam fel a kommerciális hitelek problémája tekintetében. Megállapíthatom, hogy Magyarországon addig sem a sajtóban, sem a politikai életben sehol a kommerciális hitelek kérdése taglalva, tárgyalva nem volt. Elsőként vetettem fel tehát ezt a problémát a nemzetgyűlésen és ez a kérdés akkor élénk vita és megbeszélés tárgya volt. Három felszólalásom volt egymásután és mind a három ennek a problémának tisztázása végett történt. A harmadik felszólalásomkor már éreztem, hogy a felelős tényezők kellemetlenül nézik az én munkámat és a pártban is, amely első felszólalásomat meleg ovációkkal fogadta, elhidegülést észleltem. Ez a körülmény késztetett engem akkor arra, hogy harmadik felszólalásomat a következőképen fejezzem be (olvassa) : »Nem azért szólalok fel, mintha Isten tudja, milyen különösen érdekes dolgokat akarnék elmondani. Mélységes aggodalommal vagyok eltelve. Meggondolták-e, mélyen t. uraim, azt, hogyha a magyar korona le talál romlani, a valorizálatlan hitelek következtében mi lesz ennek a politikai konzekvenciája ? Nem méltóztatnak átnézni Ausztriába ? Azt akarják, hogy gróf Bethlen István egy esztendő múlva vegye a kofferjét és átmenjen Beneshez, Seipelhez és Isten tudja kihez, hogy ott tárgyaljon arról, hogy a magyar nemzetnek állítsanak fel jegyintézetet és adjanak kölcsönt ? (Meskó Zoltán : Szószerint igy történt ! Próféta volt !) Méltóztassanak meggondolni, hogy aki a