Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-259
T A nemzetgyűlés 259. ülése 1924. évi március hó 20-án, csütörtökön. 457 énzt adná, milyen feltételeket irna elő. (Zsirkay ános : Megmondta Nincsics a feltételeket S) Nem történhetnék-e meg az, hogy Benes azt fogja mondani, hogy Drozdy ur protezsált] ai menjenek előbb haza, Lovászy vegye át a kormányt, stb. Hát nem lehet elképzelni, hogy egy tönkrement nemzet ilyen lehetetlen politikai helyzetbe kerüljön ? Ha rémlátó volnék, mint azt talán a pénzügyminister ur gondolja, azt hinném, hogy ez az egész valutalerontás tulaj donképen arra irányul, hogy egy tönkretett nemzetet majd az ő jelenlegi politikai kurzusából ki lehessen forditani azon a tényen keresztül, hogy majd jön hitel ide onnan, ahol szolgáim tudják azokat a célokat, amelyekről szóltam.« (Felkiáltások balfelől : Szórói-szóra igy van !) A naplóban benne van, hogy : »Mozgás« •— az önök soraiban, ahol ma üresség van. Beszédemet azután a következőképen folytattam (olvassa) : »Engem kizárólag ez az aggodalom hajt. Még egyszer és ismételten hangoztatom, hogyha engem a pénzügyminister ur, vagy a kormány bármely tagja meggyőzne arról, hogy amit látok, csakugyan káprázat, hogy nincs igazam, hogy a nemzetet nem fenyegeti semmiféle veszély, akkor nem beszélnék itt és beismerném, hogy nincs igazam, hog3 r minden szavamban tévedtem ; de amig látom, hogy itt feltétlenül valami helytelen dolog történik a pénzpolitika körül avval a ténnyel, hogy a magánhitel túlságos megbecsülésben részesül a jegyintézet részéről, addig nem tehetek egyebet, kénytelen vagyok felszólalni és felszólalok még akkor is, ha ennek a felszólalásnak netalán rám nézve igen kellemetlen konzekvenciáit le kellene vonnom ; mert engem azért küldtek ide, hogy teljesitsem kötelességemet. Ha nem állitják be az inflációt, ennek konzekvenciái sokkal rosszabbak lesznek, mint annak konzekvenciái, ha az infláció megállításával a termelés megakasztatnék. Ne vegye rossz néven a pénzügyminister ur, hogy ezen okokból ezekről a kérdésekről már harmadszor beszéltem ; jobb szerettem volna, ha sohasem kellett volna ezekről beszélnem, de azt hiszem, hogy talán valami szolgálatot mégis teszek e felszólalásokkal a nemzetnek. » T. Nemzetgyűlés ! 1922. évi szeptember hó 16-án szólaltam fel. Akkor figyelmeztettem a t. többséget, figyelmeztettem elsősorban a pénzügyminister urat és a ministerelnök urat arra, hogy a kommerciális hitelek körül végzett munka katasztrófába fogja vinni a nemzetet. S mert azt hittem, t. Nemzetgyűlés, hogy egy négyszemközt folytatott beszélgetésnek több súlya van, arra kértem a pénzügyminister urat, fogadjon engem, beszéljük meg ezeket a problémákat a nyugodt, nem parlamentáris vitatkozási modor szerint, Megtörtént, de a pénzügyminister ur kapacitálhatatlan volt. Ekkor felkerestem a ministerelnök urat, Bethlen István grófot — ez október hónap fjíyamán volt —• és beszéltem vele ezekről a problémákról. Ekkor Bethlen István gróf szó szerint a következőket mondotta : »Épen a legutóbbi ministertanácson mondtam én — Bethlen István — hogy tényleg ezek körül a kommerciális hitelek körül valami baj van, nem azért, mert Ulain mondta, hanem azért, mert ez igy van, s ha te tudnád — szó szerint igy mondotta — ha te tudnád, vagy olvasnád a ministertanácsi jegyzőkönyveket, akkor magad is meggyőződnél arról, hogy én —• Bethlen István —• Walko és Daruvár y mennyit harcolunk e hitelek ellen a ministertanácsokon.« (Pakots József : De érdekes !) A ministerelnök ur tehát érezte, hogy valami nincs rendben. (Zsirkay János : És csinálta az ellenkezőjét !) Október volt. Ugyanazokban a napokban történt az, hogy az egyik pénzügyi lap —• sajnálom, hogy nem hoztam el magammal azt a lappéldányt, — megkérdezte Teleszky őexcellenciáját arra nézve, hogy mi az ő véleménye ezekről a hitelekről. (Élénk éljenzés és taps jobb felől és a középen.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Teleszky teljesen azonositotta magát ezzel az inflációellenes felfogással, tehát a Pénzügyi Tanács elnöke is ezen a véleményen volt. — Most multak a hónapok, de nem történt sem restringálás a hitelek f olyósitása körül, sem valorizálás. 1921 december folyamán ujabb aggodalmaktól hajtva felkerestem Bethlen István gróf őexcellenciáját itt ebben az épületben, az ő hivatalos helyiségében és újból felvetettem előtte ezeket a valorizálatlan hitel-dolgokat. Ekkor azt mondottam én a ministerelnök urnák : »Kegyelmes ur, küldj hát akkor legalább egy kormánybiztost mindazon bankok élére, amelyek valorizálatlan hiteleket vesznek igénybe, hogy ellenőriztessék az, vájjon termelési célokra vagy kommerciális célokra forditják-e ezeket az összegeket.« (Helyeslés balfelöl. — Meskó Zoltán : Ez a lényeg ! -— Zsirkay János : Az én határozati javaslatomat leszavazták !) A magyar miniszterelnök akkor nekem a következő választ adta : »Hiszen én is gondolkoztam már azon, hogy ezt megtegyem. De mit csináljak, amikor még az adókat sem tudom rajtuk behajtani, mert lefizetik az adóközegeket ? Akkor mit fognak csinálni a kormánybiztosokkal ?« ' (Mozgás balfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Meg kell őszintén mondanom, hogy megdöbbenéssel távoztam a ministerelnök szobájából. Barátaimnak akkor elmondottam : »íme a magyar ministerelnök sem hiszi már, hogy van 30—40 becsületes ember ebben az országban, akiket oda lehetne állitani ezeknek az intézeteknek élére ellenőrzési célból.« (Felkiáltások a balés a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) De ez csak egy része volt a problémának, mert én azt mondottam akkor magamban és a barátaimnak : »De ha a magyar ministerelnök ugy tudja, hogy ezek a nagybankok ilyen módon dolgoznak, miért adja hát az állam pénzét hitelbe latroknak ?« ( Ugy van ! balfelől.) És az történt, t. Nemzetgyűlés, hogy tovább folyósították ezeket a hiteleket. 1922 decemberében történt ez az én beszélgetésem a minister elnökkel. Barátaimmal, a baromorvosokkal (Derültség balfelől) szerencsém volt e beszélgetés után ismételten összejönni ; ismételten megtárgyaltuk ezeket a kérdéseket és ismételten szörnyűséges aggodalommal láttuk, hogy itt nincs kibontakozás, nincs kivezető ut, nem tudunk előbbre jutni, nem tudunk meggyőzni senkit sem. Ekkor kezdődött meg az egységes párt kebelében az a szecessziós mozgolódás, amelynek konzekvenciája az lett, (Dénes István : NAPLÓ XXI. 67