Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

A nemzetgyűlés 258. ülése 1924. évi március hó 19-én, szerdán. 44:$ •tían! jobbfelől.) Amig ez a politika rendszeresen, komolyan keresztül nem vitetik, addig igenis a destrukciónak, igenis a marxizmusnak van jövője, mint ahogyan Magyarországon soha a marxista agitáció gyökeret nem vert volna, ha annak idején, évtizedekkel ezelőtt azt a munkáskérdést nem egyszerűen rendőrkapitányi és főszolgabirói kérdésnek tekintették volna. (Saly Endre: Ugy van, megegyezünk ebben!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ezeket kénytelen voltam rapszodikusan, eredetileg szándékolt interpellációm szövegét megröviditve elmondani, abban a reményben, hogy bármilyen politikai ellentétek vannak közöttünk, amelyekre én is azt mondom, hogy mindaddig fenmaradnak közöttünk, amig a legjobb lelkiismeretünk szerint mi is azt nem látjuk, hogy ez a kormány valóban kormányozza ezt a nemzetet, valóban keresztény nemzeti alapokra helyezkedik: ezt az egy kérdést lássuk tisztán. Ez a kormány, remélem, rá fog térni a kenyérpolitikára, de ha kell, érvényesíteni fogja az ököl politikáját, az államhatalom sújtó karjának politikáját is, de nem épen a nemzeti, nem épen a keresztény erőkkel szemben, hanem a destrukcióval szemben. Ebben a reményben és hitben a belügymin ister ur válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a belügy minister urnák Lendvai Jstván képviselő ur által a kormányhoz intézett interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Farkas István képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Szükségét érzem annak, hogy pártom nevében néhány kijelentést tegyek. (Felkiáltások jobb felől : Féltizenkettő!) Nem azért szólalok fel, mintha okom volna arra, hogy akár védekezzem, akár magyarázzak. (Halljuk ! jobbfelöl.) A szociáldemokrata párt feladata adva van, programmja ismeretes, módszere is ismeretes. Hogy ennek a módszernek alkalmazása miként történik, az nem magától a szociáldemokrata párttól, nem a munkásságtól, hanem a kormányzás rendszerétől függ. Mindenhol a világon, ahol a szociáldemokrata munkásmozgalmat ugy kezelték, mint a társadalom bármely más osztályának mozgalmát, ahol módot, alkalmat adtak ennek érvényesülésére, ez a mozgalom beleilleszkedett az állam keretébe és parlamentáris keretek között folyt le. Nekünk is ez a célunk, ez a feladatunk. Mi történt itt március 16-án ? Az történt, hogy a munkásság r ünnepelni elment Petőfi szobrához és megemlékezett a 48-as eseményekről. Ez magában véve egészen közönséges, évrőlévre megismétlődő jelenség. Nagy tömeg jött össze, ez a nagy tömeg azután természetszerűen nem tudott ugy szétoszlani, mintha kevés ember jött volna össze. Talán épen az fáj nagyon sokaknak, hogy ha a szociáldemokrata párt gyűléseket tart, ha a szociáldemokrata párt valahol megjelenik, akkor ott kétségtelenül nagy tömegek vonulnak fel. Talán ez fáj az uraknak, mert ugyanezt a tömeget ők nem tudják megmozgatni, nem tudják felvonultatni, nem tudnak akkora erőt reprezentálni, mint amekkora erőt reprezentál a szociáldemokrata párt. Tessék bennünket utánozni, tessék azzal a becsületességgel, odaadással és önzetlenséggel szolgálni a munkásság ügyeit, mint ahogy szolgálta a szolciáldemokrata párt, akkor majd kapnak tömegeket. Tessék ezt nekik gyakorlatilag bebizonyítani. Nagyon csodálkozom azon, hogy a minister ur kijelentette, hogy vizsgálatot indított. Én végigmentem a tömeggel és láttam az attakot is. A rendőrség elvégezte a maga dolgát és ha a belügyminister ur vizsgálatot indított, akkor ez a vizsgálat valószínűleg csak arra vonatkozik, miért nem kaszaboltak a munkások között. (Felkiáltások jobbfelől : A felbujtókról van szó !) Bocsánatot kérek, ott nem volt bujtogatás. Tény az, — mint tudjuk — hogy szétoszlottak, mert a kőrútnál tovább nem mentek s ott sem éltették Kun Bélát — ez hazugság — nem éltettek mást, mint amit előzőleg mondtam. Nem igaz, hogy megbontották a rendet, nem bántottak senkit, nem terrorizálták a közönséget. (Lendvai István: De mennyire terrorizálták! — B. Podmaniczky Endre: Le a kalappal, azt követelték!) Ez a tízezer ember nem oszolhatott szét ugy, amint szétoszlik 300 vagy 400 ember. Ez természetes dolog. Én csak tudomásul veszem azt, hogy itt egy képviselőtársunk nemzetpusztitó rétegnek nevezte a munkásosztályt. (Ellenmondások jobbfelől. — Lendvai István: Dehogy! Már megint hazudnak! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Lendvai képviselő urat kénytelen vagyok sértő kifejezéseért rendreutasítani. (Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek! (Szabó József: Azt mondták neki: Hazudik a részeg disznó!) Ki mondta? (Szabó József: Reisinger!) Reisinger képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! Farkas István: Lendvai képviselő ur azt mondotta, hogy nemzetpusztitó réteg vonult fel március 16-án. (Felkiáltások jobbfelől: De nem a munkások!) A magyarországi szociáldemokrata párt a munkásság képviselete (Egy hang a középen: Nem egyedüli képviselete!) és benne vannak a munkások, a keresztények is, azt a réteget tehát, amely dolgozik ebben az országban, az országot fentartó munkásréteget nevezte ön nemzetpusztitó rétegnek. (Felkiáltások jobbfelől: Ferdítés! Rabulisztika!) Tudomásul vesszük, megjegyezzük magunknak, hogy ehhez tapsolt az egész egységespárt, elmondjuk a munkásoknak, hogy a kormánypárt melegen, lelkesen tapsolt ahhoz, (Nagy zaj a jobboldalon.) hogy a magyar munkásságot nemzetpusztitó rétegnek nevezték. (Egy hang jobbfelől: Rosszakaratú ferdítés! — B. Pod maniczky Endre: Mosakodnak!) Nem kell mosakodni, nincs mit mosakodni. Minden tettünkért vállaltuk és vállaljuk a felelősséget. Soha sem szöktünk meg: amit csináltunk, mindent a munkásságért csináltunk. Ami pedig Gömbös t. képviselőtársam megjegyzését illeti, hogy a magyar társadalomnak félnie kell és a magyar társadalmat meg kell védeni azzal az irányzattal szemben, amelyet a szociáldemokrata érzelmű munkásság képvisel, erre csak annyit mondhatok, hogy a magyar társadalmat nem kell megvédeni a magyar munkásság ellen, mert a magyar munkásság is részese, tagja a magyar társadalomnak. Ha azonban ki akarják közösíteni a magyar társadalomból azokat, akiknek világfelfogását nem helyeslik, (Lendvai István: A kommunistákat ki kell!) nagyon rossz politikát csinálnak, mert ezzel kidobják és kiközösitik a nemzet testé bői azt a munkásréteget, amely dolgozni tud, amelynek munkája nélkül a társadalom fenn nem tartható, de amelyet azért, mert más világfelfogásu, kilöknek maguk közül és alacsonyabb társadalmi rétegnek tekintenek. (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ez az a mentalitás, amellyel nálunk kezelték a munkásügyet; hiszen bizonyos mértékben még Lendvai is elismerte, hogy az egész szociális problémát rendőri ügyként kezelték. Elnök (csenget): A képviselő ur személyes kérdésben szólalt fel. Méltóztassék talán a személyes kérdéshez közeledni.