Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

4i4 A nemzetgyűlés 258. ülése Í9z4 Farkas István: Mindjárt befejezem! Méltóztassanak ezt a kérdést nem rendőri ügynek tekinteni és nem abból a nézőpontból kezelni, hogy a-munkásokat, mert van világfelfogásuk, mert van politikai Ítélőképességük, ki kell közösiteni a nemzetből. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Szó sem volt róla!) Ha nem ebből a szempontból nézik a dolgot, hanem a nyugati kultúra szemüvegén keresztül, akkor egészen biztos, hogy itt nem lesznek bajok. {Folytonos zaj és közbekiáltások.) Elnök : Bâtiez Gyula képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Zsirkay János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zsirkay János: A szakszervezeti terrorról beszéljenek! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A Tűzről! — Zsirkay János: Arról is beszélhetünk! — Folyton tartó nagy zaj.) Csendet kérek! (Zsirkay János: A biróság előtt!) Zsirkay János képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zsirkay János újból közbeszól) Zsirkay János képviselő urat rendreutasítom! (Szeder Ferenc közbeszól) Szeder Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Farkas István : Arra kérek mindenkit, hogy ezt a kérdést ne elfogult politikai pártszempontokból nézzék, (Felkiáltások jobbfelől: Ez nein személyes kérdés.) hanem mint egy társadalmi tüneményt, mint a fejlődés egy adott jelenségét tárgyalják és ha igy fogják tárgyalni, akkor cselekesznek helyesen a magyar nemzet szempontjából. (Propper Sándor: Személyes kérdésben kérek szót! — Egy hang jobbfelől : Nincs szükség rá! Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azt nem ön állapítja meg!) Elnök: Méltóztassék! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Hogy felszólalásomra szükség van-e vagy sem, azt én állapítom meg. (Felkiáltások jobbfelől: Az elnök állapítja meg!) Nekem jogom van beszélnem, önnek joga van engem meg nem hallgatni. T. Nemzetgyűlés! Megszoktuk már, hogy a belügyminister ur vádló és itélethirdető egy személyben, Az interpellációra adott válaszában azt mondotta, hogy sajnálatos esetnek tartja, hogy a nemzetgyűlés egy tagja Petőfi szobra előtt megjelent, ott beszedett mondott (Felkiáltások jobbfelől : Izgatott !) és — nem emlékszem pontosan a szavaira — azt mondotta, hogy ezzel a magyar nemzeti színeket akarta profanizálni. T. Nemzetgyűlés és igen t. minister ur, önöknek nem fog sikerülni az a szándékuk, hogy engem ilyen kérdésekbe bevigyenek. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy eszem ágában sem volt a magyar színeket profanizálni. Ez tőlem teljesen távol állt; csupán képlet volt, midőn azt mondottam Petőfi szobránál, a szabadságharc dalnokának szobránál, hogy nem elég az, hogy iskolás gyermekeket felpántlikáznak. (Zaj a középen.) Amit nem azért mondok el, mert félek a következményektől, mert cselekedeteimnek ura vagyok és felelek értük, csupán a történeti igazság kedvéért meg keli állapitanom, hogy szó sem volt a nemzeti színekről. Ellenben tudok esetet, t. belügyminister ur, amikor kislányokat nemzetiszinü szalaggal felpántlikáztak és elvitték március 15-én az iskolába a szabadságharc tiszteletére ünnepelni. Ugyanannak a gyermeknek az édesapja pedig nem tudom hányadik esztendeje ül Vácott a szabadság szent nevében. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés és igen t, minister ur! Nem szabad a kérdést ugy felfogni és nem szabad természetszerű jelenségekben mindjárt veszedelmeket felfedezni. Én ugy látom, hogy annak az irányzatnak, amellyel az igen t. minister ur egyébként a közösséget tagadja, az ébredőknek borzaszévl március hó 19-én, szerdán. tóan fáj az, hogy az ellenforradalom negyedik esztendejében már nem tudtak kimenni a Petőfiszoborhoz, — mert hirdették ugyan a gyülekezést a Sörház-utcában, de mindössze csak huszonötén gyűltek össze — ugyanakkor a szociáldemokrata párt 30.000 emberrel jelent meg a szobor előtt. Ebben semmi veszedelem nincs, ez semmi egyebet nem jelentett, minthogy a munkásság március 15-én hódolni akart Petőfi emlékének, hódolni akart a szabadság eszméjének és semmi egyebet nem akart. Hogy azután ennek technikai lebonyolítása nem ugy ment végbe, mint ahogy végbement volna, ha csak négyszázan lettek volna jelen és hogy az óriási tömeg nem tudott egyszerre eltűnni, arról nem tehet senki, ezért felelősségre vonni senkit nem lehet. Én ott voltam a tömegben. Tagadom azt, hogy ott akár Kun Bélát, akár a bolsevizmust éltették volna. Nem tudom, ki informálta a minister urat erről, de én ezt nem hallottam. Kijelentem az igen t. minister urnák, hogy maga a munkásság lett volna az, mely soraiból kizavarta volna azt, aki Kun Bélát éltette volna. T. Nemzetgyűlés és igen t. minister ur! Nagyon rossz politika az, ha mindenkiből mindenáron bolsevistát akarnak csinálni, még abból is, aki nem akar az lenni. Ezt a politikát csinálják most már négy esztendő óta és mindenkibe bele akarják szuggerálni azt, hogy ő bolsevista, holott pedig eszeágában sincs, hogy az legyen, nem is volt az, nem is akar az lenni. Én ennek célszerűségét nem tudom felfedezni. Én ezt károsnak tartom, mert már sokszor kifejezésre juttattam azt a nézetemet, hogy a bolsevizmusnak egyetlen ellenszere van. Nem ágyúzni a tömegbe, mint Hegedűs képviselőtársam gondolja. — (Hegedűs György: Nem a tömegbe, hanem azokra akik Kun Bélát éltetik!) Elnök: Propper Sándor képviselő urat kérem, méltóztassék felszólalásában a személyes kérdés keretei között maradni. Különben is a képviselő ur már méltóztatott kellően kifejteni azt, amit akart. Propper Sándor: Személyemmel teljesen kapcsolatos az, amit a minister ur mondott. T. Nemzetgyűlés! Már többször kifejezésre juttattam azt, hogy a bolsevizmusnak egyetlen ellenszere van, ez a demokrácia, a közszabadságok jelenléte és azok jó kezelése. A bolsevizmust csak belülről lehet leküzdeni és a magyar munkásosztály mindig készen áll arra, hogy minden ilyen kísérlettel szembeszálljon, és azt leküzdje belülről. Ehhez azonban kell, hogy meglegyen az erkölcsi alap, hogy a munkásosztály európai viszonyok között éljen és a közszabadságok tekintetében ne legyen oka panaszkodni. Csak ezeket akartam elmondani és arra kérem a t. Nemzetgyűlést, ne igyekezzenek belőlünk bolsevistákat csinálni, mert ez nem fog sikerülni. Egy dolog sikerülhet, hogy t. i. bennünket, a mai vezetőséget a munkásság éléről elsodorják, ez az egy sikerülhet. Ha ezt akarják, ám csinálják meg; hogy mi lesz ennek a következménye, azt nem tudom és nem is akarok ezzel foglalkozni. Ahhoz azonban ragaszkodom, hogy erőszakkal bolsevistát senkiből, se a tömegből, se a munkásosztályból, se a vezetőkből ne csináljanak. Ne méltóztassanak megijedni attól a tömegtől, amely ártatlanul áldozott március 15-én a szabadság eszméjének. Ez igy van Európaszerte, ahol munkásosztály van, ahol a munkások pártokba tömörülnek. Ebben nincs veszedelem, ez ellen ágyukat nem kell felvonultatni. Ezt meg kell szokni, mint társadalmi jelenséget, amely a társadalomra nem veszélyes. A munkásosztálynak ez szükséges, ehhez joga van, és erről nem