Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

akkor önök elég vakrnerőek azt mondani, hogy ez niűharag. Ez önökre vet világot, t. uraim. (Koszó István: Hordó tetejéről való beszéd ez ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezek után a belügyminister úrhoz a következő interpellációt intézem. Interpellációm szól a kereskedelemügyi minister úrhoz is. (Olvassa): »Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy vármegyei és községi közigazgatási tisztviselők, különösen a szabadszállási főjegyző, a járási főszolgabiró és a vármegyei alispán olyan határozatokat hoztak Pfeiffer Béla magyar állampolgár, 100%-os rokkant katona ügyében, amelyek a fennálló tételes törvényekkel és törvényes rendeletekkel ellenkeznek? Tudomást szereztek-e a belügy- és a kereskedelemügyi minister urak arról, hogy a nekik szolgálatikig alárendelt, itt megjelölt köztisztviselők legfelsőbb fokon hozott határozatuk végrehajtását megtagadták és a kiszolgáltatni rendelt iparengedélyek kiadását nem teljesitik? Szándékoznak-e e köztisztviselőket ily határozatok hozatalától eltiltani és a tételes törvényeknek és törvényes rendelkezéseknek érvényt szerezve egyidejűleg a törvényt szegő köztiszviselők ellen a fegyelmi eljárást haladéktalanul megindítani?« Elnök: A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés! Ez az interpelláció és általában az ilyen jellegű interpellációk tulaj donképen lehetetlen feladatok elé állítják a kormányt. A képviselő ur bejegyzett egy interpellációt egy közigazgatási hatóságnak a törvényekkel történt szembehelyezkedése tárgyában. Magából a bejegyzésből egy általában nem volt módom még csak következtetni sem arra, hogy miről van szó, (Pakots József: Közöltem a belügyminister úrral!) nemhogy a fen forgó ügyről tájékozódást szerezhettem volna. Méltóztatott felolvasni különböző okmányokat, amelyeket én természetszerűleg nem tudtam annyira megfigyelni és a közöttük lévő összefüggést annyira megítélni, hogy választ adhassak arra nézve, hogy történt-e visszaélés, ha igen, milyen visszaélés történt, és hogy ezzel szemben milyen megtorló intézkedés alkalmazandó. Kérem tehát a képviselő urat, méltóztassék egyelőre azzal megelégedni, hogy az előadott tényállás és a felolvasott okmányok alapján meg fogom indítani az eljárást, és amennyiben mulasztást látnék fenforogni, a kellő intézkedéseket természetesen meg fogom tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Kérem a t. Házat és az interpelláló képviselő urat, méltóztassék ideiglenes válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pakots József: T. Nemzetgyűlés! (Varsányi Gábor: Ilyenre is van válasz? Köszönettel tudomásul kell venni! Múlik az idő!) Ne méltóztassék engem képviselői jogom gyakorlásában megakadályozni. Nem mulatságból beszélek és igazán nem érdemlem meg képviselőtársaimtól, akikkel szemben mindig konciliáns voltam, hogy most velem szemben ilyen magatartást tanúsítsanak. (Kószó István: De ez már visszaélés a Ház türelmével! — Varsányi Gábor: Egy kis »quo usque!« — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Második Kuna P. András! — Zaj. Elnök csenget.) A minister ur ideiglenes válaszát tudomásul veszem addig, amig a vizsgálat be lesz fejezve, de arra kérem a minister urat, méltóztassék mennél gyorsabban intézkedni, mert évek óta, két év óta húzódó ügyről van szó. Az akták itt is rendelkezésére állanak a minister urnák, de méltóztassék a közigazgatási hatóságokat azonnal felelősségre vonni. Különben az aktákat átadhatom a belügyminister urnák. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a belügyminister urnák Pakots József képviselő ur interpellációjára adott ideiglenes válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a minister ur válaszát tudomásul vette. Az interpelláció egyébként kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák is. Ki a következő interpelláló! Héjj Imre jegyző: Eeisinger Ferenc! Reisinger Ferenc: T. Nemzetgyűlés! (Felkiáltások jobbfelől: Megadjuk! Megadjuk!) Tisztelettel kérem, méltóztassanak interpellációm elmondására a halasztást megadni. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpelláeiós napon mondhassa el? (Igen!) Ha igen. ily értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló? Héjj Imre jegyző: Zsirkay János! Zsirkay János: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! (Felkiáltások jobbfelől: Megadjuk!) Engedtessék meg nekem, hogy Györki képviselő urnák példáját követve, én is egy fajvédő beszédet mondjak, de nem olyan leplezetten és burkoltan, mint ahogyan ő tette, hanem egészen nyíltan kimondván, hogy én igenis, egy szenvedő magyar társadalmi réteg érdekében akarok felszólalni: a magyar tisztviselői kar érdekében. (Halljuk! Halljuk!) Hogy miért mondom Györki képviselő ur interpellációját burkoltnak, erre egyszerűen kijelentem, hogy tudomásom van róla, hogy Györki képviselőtársam azért intézett most attakot a belügyi kormányzat ellen, mert nagyon zokon^ esett neki, hogy egy szabolcsi fajtestvérének, akit véletlenül Szamuellinek neveztek, s ezt a nevet nem akarja tovább viselni, hanem »Szentkirályiéra akarta magyarosítani nevét, (Derültség és zaj jobbfelől.) ezt a kérelmét a belügyminister ur elutasitotta. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért volt az az óriási felháborodás. A képviselő ur érezte az összeférhetetlenséget, érezte, mennyire nem fér össze a szocializmussal a Számuelli-féle urak védelme, s ezért házaltak és kerestek polgári képviselőt, aki ezt az interpellációt elmondja, de még a liberálisnak hitt képviselők is elutasitották ezt a hálátlan szerepet, így esett ennek az igazán kedvezőtlen szerepnek vállalása Györki képviselő úrra, s a szociáldemokraták, akik állítólag azért vannak itt, hogy a munkásság érdekeit védelmezzék meg, a Szamuellizsidók érdekében két órát képesek elvenni a nemzetgyűlés munkaidejéből és képesek lábbal tiporni azt a marxi elvet, hogy nyolc órát dolgozzunk. Két órával meghosszabbítják a nemzetgyűlés mostani nyolcórás munkaidejét csak azért, hogy egy fajtestvérük érdekét szolgálják. Ha Györki képviselő ur ennyire át van hatva egyetlen egy zsidó Szamuelli érdekétől, én mint magyar ember kötelességemnek érzem, hogy pár pillanatig igénybe vegyem mélyen t. képviselőtársaim türelmét és rátereljem figyelmüket a fix-íizetéses alkalmazottak, ezúttal az állami tisztviselők jogos sérelmeire. (Halljuk ! Halljuk !) Múltkori interpellációmban bátor voltam rámutatni azokra a grava ménekre, amelyeket a magántisztviselők joggal éreznek az államhatalommal szemben. Ezúttal, mikor az állami tisztviselők érdekében emelek szót, nem azért vádolom a kormányzatot, mert nem emeli jobban a fizetésüket, — mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy milyen pénzügyi helyzetben van a kormány A nemzetgyűlés 258. ülése 1924. évi március hó 19-én, szerdán. 437