Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-258
A nemzetgyűlés 258. ülése 1924. éri március hó 19-én, szerdán. 435 Pfeiffer Béla szabadszállási lakost csont-, rongy-, ócskavas-, réz- és nyersbőrkereskedés üzésére jogosító hatósági engedély, helyesen iparigazolvány és hatósági engedély iránti kérelmével elutasította, folyamodó részéről törvényes határidőben benyújtott fellebbezés következtében felülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági véghatározatot megváltoztatom s egyben alispán ur utján az elsőfokú iparhatóságot utasitom, hogy folyamodó részére kizárólag Szabadszállás község területére érvénynyel biró ipari jogosítványokat, és pedig csont-, rongy-, ócskavas- és rézzel való kereskedésre jogosító iparigazolványt, valamint a nyersbőrrel való kereskedéshez szükséges hatósági engedélyt szolgáltassa ki. így határoztam, mert a szóban lévő cikkek a nyersbőr kivételével a 3678/1917. M. E. számú rendelet 13. §-ában felsorolt, hatósági engedély alá eső közszükságleti cikkek között felemlítve nincsenek sem pedig azok bármlyikének forgalmi körébe nem vonhatók. E cikkekel való kereskedéshez tehát csupán iparigazolvány váltása szükséges, amelynek kiszolgáltatása az 1884 : XVII. te. vonatkozó rendelkezései értelmében nagykorúság igazolása esetén meg nem tagadható. A nyersbőrrel való kereskedésre jogosító hatósági engedély kiszolgáltatását pedig ama rendkívül méltánylást érdemlő körülményre való tekintettel kellevt elrendelnem, hogy folyamodó beigazoltan száz százalékos hadirokkant«. (Halász Móric: A nyelve, meg a feje nem az! — Varsányi Gábor: A nyelve, a hite, az esze a meggyőződése nem az! Az 100 százalékosan agyoncsapni való!) A kereskedelemügyi minister ur tehát utasítja az elsőfokú hatóságot, hogy adja meg* az engedélyt, illetőleg az iparigazolványt. S amikor ez a rendelet leérkezik az illetékes elsőfokú iparhatósághoz, ott semmiféle intézkedés nem történik. Pfeiffer Béla azonban erkölcsi bizonyítványt is kér, mert hiszen a letelepedéshez erkölcsi bizonyítvány kell neki. Erre legutóbb, 1924 február 2;>-én Szabadszállás község elöljárósága a következő véghatározatot hozta (olvassa): »Folyamodó kérelmével elutasittatik, mert a községi elöljáróság nem kíván hozzájárulni az erkölcsi bizonyítvány kiadásával azon faj érvényesüléséhez, melyhez kérelmező tartozik (Lendvai István: Nagyon helyes ! — Peyer Károly: Akkor erre törvényt kell hozni! — Lendvai István: Elég baj, hogy nincs! — Peyer Károly: Hát csináljanak! Ne csináljuk burkoltan, csináljuk nyíltan!) s amely faj bebizonyítottál! elsősorban felelős hazánk megcsonkításáért, az ezt megelőző forradalmak felidézéséért, s így nincs jogosultsága szerintünk bárhol letelepedni s olyan foglalkozásba kezdeni amely természeténél fogva igen alkalmas az ellenőrzés nélküli házalásra s esetleg* újbóli forradalmositásra«. Hebelt Ede: Hivatalos hatalommal való visszaélés! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki irta alá?) Aláirta Kálmán Lajos községi főjegyző és a községi főbíró, akinek a nevét nem tudom elolvasni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az ilyeneket rögtön feljcetlene függeszteni!) Ez a sorozatos törvényszegés, amely ezekben a határozatokban jelentkezik, egy közigazgatási anarchia minden tünetét elénk tükrözteti (Peyer Károly : Ez a rendezett közigazgatás!) Közigazgatási anarchia az, és pedig a legnagyobb mértékig, hogy amikor egy minister utasítja az alsőbbfoku hatóságokat határozatuk megváltoztatásával, hogy egy ilyen iparűzési engedélyt adjanak ki, akkor ezt nem hajtják végre. A belügyminister ur hatóságai ezek. Most pedig valahogyan különösképen eszembe jut az a kormányzati politikai furcsaság, amely nemrégen játszódott le itt az ország szine előtt mindenki rémületére és keserű derültségére, hogy egy volt igazságügyminister egy volt pénzügyminister politikáját akarta csinálni, vagy a pénzügyi tárca ügykörét akarta átváltani magának bizonyos intézekedésekkel. Most ugy látszik, hogy a belügyminister ur a kereskedelemügyi minister ur ügykörébe tartozó dolgokat kívánja másképen intéztetni, mint ahogyan a kereskedelemügyi minister ur akarja. Mert engedelmet kérek, a belügyminister ur felelős az ő hatóságaiért. (Rakovszky Iván belügyminister : A hatóságok azokban az ügyekben, amelyekben mint iparhatóságok járnak el, a kereskedelemügyi minister alá tartoznak.) De közigazgatási utón történik az engedélyek megadása. (Rakovszky Iván belügyminister: A közigazgatás sok elemre oszlik! — Lendvai István : A zsidókért az egész kormány felelős! — Derültség.) A kormány felelős mindenkiért, önért is. (Lendvai István: Felelőtlen elemért nem felelős! — Derültség.) A belügyminister fegyelmi joga kétségtelenül módot kell, hogy találjon arra, hogy a közigazgatási hatóságoknak nemcsak törvényt sértő, hanem tekintélyt romboló magatartása megtoroltassék. A folyamodó, a kérvényező ugyanis elutasittatik a mag*a jogos kívánalmával. S ha azt kérdezem, milyen alapon történt az elutasítás, akkor meg kellett állapitanom, hogy az ő magatartásának, előéletének önkényes beállítása volt az az alap, amelyen a közigazgatási hatóságok meghozták a maguk határozatát. Az előélet tekintetében kétféle szempontból lehet valakinek múltját vizsgálni: egyfelől a háború alatti viselkedés, másfelől a forradalom és a kommün alatti viselkedés szempontjából. (Szeder Ferenc : És a környezet szempontjából! — Zaj.) Az a bizonyos környezetvizsgálat olyan, hogy pl. a jelen esetben az a körülmény, hogy ez a szerencsétlen ember Erzsébetfalván lakott, alkalmatlanná tette őt arra, hogy mint egy patentirozott, kitűnő magyar hazafi megkaphassa azt a minimális jogát, hogy valahol letelepedhessék. (Zsirkay János : Beszélj hangosahban, mert ugy elaludnak itt az emberek, mintha egy Pakots-novellát olvasnának! — Derültség.) Kérem, én olyan tűzzel nem tudok beszélni, mint Zsirkay képviselőtársam! (Taps a szélsőbaloldalon. Derültség. — Lendvai István: Az ő novellái tüzrevalókmind! - Zaj.) Pfeiffer Béla kétszer sebesült meg, száz százalékos rokkant volt; ezt a körülményt sem tudták a közigazgatási hatóságok olyannak minősíteni, hogy számára, minden másra való tekintet nélkül, — minthogy különben is egy erkölesi bizonyítvány állott a rendelkezésükre, — ezt az engedélyt megadják. Legyen szabad a figyelmet felhívnom arra, hogy például Berlinben történt Námetország legzavarosabb korszakában, amikor ott utcai harcok voltak, hogy az egyik villamosra egy félszemére vak katona szállott fel és akkor — ezt a lapok is közölték s az egész világsajtó megírta, — az azon a villamoson utazó urihölgyek és egy aktív államtitkár abban a pillanatban valamennyien felállottak és annak a különben teljesen ép embernek, aki csak egyik szemét vesztette el,
