Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-258
434 A nemzefgifiilês ?.5#. ülése 1924 között egy, a pestniegyei Szabadszállás községből való özvegyasszony leányával. Elvette a leányt és elment vele együtt Szabadszállásra, ahol le akart telepedni. Most következik a kérdés lényege. Le akart telepedni Pfeiffer Béla és letelepedési engedélyt kért a községi elöljáróságtól. Az elöljáróság a következő határozatot hozta (olvassa); »Szabadszállás község 1922 november 7-én megtartott előljárósági tanácsüléséről felvett jgyzőkönyvből. Pfeiffer Béla kérelme letelepedés iránt. A kérelem elutasittatik, mert az 1886. évi XXII. te. 9. §-ának b) pontjában kikötött feltételt nem igazolta és mert itt-tartózkodása alatt nem bizonyította be viselkedésével, hogy a kommün alatti tartózkodása idején Erzsébetfalván esetleg magába szedett haza- és nemzetellenes tanokat magától elutasitotta és azokat a házról-házra járva gyakorolt rongyszedőiparnak üzése alkalmával nem terjeszti-e.« Ezután a határozat után Szabadszállás községi képviselőtestülete is foglalkozott a kérdéssel november 25-én. Ez is megindokolja ugyanilyen formában az elutasítást, azonban még hozzáteszi, hogy (olvassa): »A kommunista eszmékkel telitett Erzsébetfalván haza-és nemzetellenes tanokat — kérdés — nem szivott-e magába, igy itt-tartózkodása, illetve letelepedése nemzeti szempontból nem kívánatos«. (Varsányi Gábor: A képviselő ur nem tudja, hogy ez a Pfeiffer nemcsak 100 százalékos rokkant, hanem 100 százalékos kommunista és izgató is! — Zaj.) Elnök: Varsányi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Varsányi Gábor: Én ismerem.) Pakots József: Kint, a nyilvánosság előtt is meri ezt megismételni erről a szerencsétlén rokkantról! (Platthy György: Nem köteles!) Majd rácáfolok. (Zaj.) Ne méltóztassanak meggyalázni ezt a szerencsétlen embert, aki hazájáért vérét ontotta! (Peyer Károly: Nem lehet a mentelmi jog védelme alatt valakit megrágalmazni. Száz százalékos rokkantról van szó ! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Patacsi Dénes: Maguk irnak erről a Népszavában izgató cikkeket!) Csendet kérek ! (Varsányi Gábor: Én ilyen nagy feneket nem kéritek neki! — Peyer Károly: Hogyne, elküldi Orgoványba! — Varsányi Gábor: Vagyok én még olyan legény!) Csendet kérek ! (Varsányi Gábor : Állok vele szembe!) Varsányi képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék már egyszer csendben maradni! Pakots József: Nagyon kérem t. képviselőtársaimat, méltóztassék" ezt olyan tárgyilagosan meghallgatni, amilyen tárgyilagosan igyekszem én a kérdést ismertetni. Elvégre nem hiszem, hogy bármilyen világnézetűek legyünk is, — igazságtalanságot szó nélkül tűrnénk. Azért vagyunk a nemzetgyűlés tagjai, hogy elellenőrizzük, hogy nem követnek-e el a közhivatalok és közhatóságok bárkivel szemben igaztalanságot és törvényellenes cselekedetet. Ne méltóztassék egyéni hangulatok szerint elintézni a kérdést. Ha ezt a szerencsétlen embert Pfeiffer Bélának hívják is, azért még le^ het becsületes, jó magyar ember. (Varsányi Gábor: Látom, hogy ez az interpelláció nem idevaló. Miért kell a nemzetgyűlést ezzel untatni? Nem éri meg a. világítást! — Rothenstein Mór: így lehet beszélni? — Varsányi Gábor : Móric, te még igen fiatal vagy ehhez! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek. Pakots József: Pfeiffer Bélával ép igy elévi március hó 19-én, szerdán. bánt a főszolgabíró is, aki az iparkérvényére a következő véghatározatot hozta (olvassa): »Kérelmezőt azon kérelmével, hogy részére a csont-, rongy-, ócskavas-, réz- és nyersbőrkereskedéshez szükséges hatósági engedélyt kiadjam, elutasítom, mert kérelmező hivatalom által internálási eljárás alá van vonva és mint ilyen, megbízhatatlan, kinek részére iparigazolvány ki nem adható.« Most egyszerre kiderült, hogy ez ellen az ember ellen internálási eljárás van megindítva. Azt se tudja, miért. Nem is tudják igazolni, majd később rá fogok térni, — hogy milyen alapon indította meg az internálási eljárást. Pfeiffer tovább fellebbez, s ekkor már Pest vármegye utasitja el iparkérvényét, de már bizonyos kormányrendeletre hivatkozva, tehát igyekszik lehetőleg tárgyilagosan elintézni a kérdést, azonban — mostí már a főszolgabíró határozatára való utalással — megállapítja, hogy »különben is a kérelmező ellen internálási eljárás van folyamatban«, tehát ez is hozzájárul ahhoz, hogy a kérdést elutasítsa. Az alispán határozatát a közigazgatási bizottságnak hasonló intézkedése követi, amely szintén nem engedi meg ennek a szerencsétlen embernek, hogy letelepedjék Szabadszálláson. Minthogy ez a határozat most már teljesen lehetetlenné teszi, hogy másodfokon jogorvoslatot kapjon, kénytelen tovább fellebbezni. Ekkor a községi elöljáróságtól a következő értesítést kapja (olvassa): »Felhivatik, hogy a vármegyei közigazgatási bizottság 44060/1923. közigazgatási számú vég'határozata ellen esetleg emelt közigazgatási bírósági panasz benyújtását igazolja, mert máskülönben eltoloncolása iránt fog intézkedés tétetni«. El akarják toloncolni. Egészen ridegen és kronologikusan mondom el a dolgokat. Az eltoloncolásnak, a letelepedési engedély és az iparengedély megtagadásának indokolása az, hogy az 1886 : XXII. te. 9. §-ának b) pontja azt kivan ja, hogy a kérelmező erkölcsi bizonyítványt hozzon a községi elöljáróságtól, arról a helyről, ahol előbb lakott. Miután Pfeiffer Béla ezt nem hozta el, ezzel indokolják azt, hogy elutasítják kérelmét egyik részében. Itt van az ő bizonyítványa Nagykónyi község elöljáróságától, amely ezt mondja (olvassa): Nagykónyi község elöljárósága, 1921/1922. sz. Bizonyítvány. »Alulírott községi elöljáróság bizonyítja, hogy Pfeiffer Béla izraelita vallású, nős, kereskedő, volt naykónyi-i, jelenleg szabadszállási lakos itteni tartózkodása alatt magát ugy erkölcsi, mint politikai tekintetben mindenkor kifogástalanul viselte, a kommüneszmékkel magát nem azonosította és igy községünkben mint megbízható, szorgalmas egyén ismeretes. Mely bizonyítvány kérelmére a valósághoz híven kiadatván, aláírásunk és a község pecsétjével megerősíttetett«. (Varsányi Gábor: Azért adták neki azt a jó bizonyítványt, hogy megszabaduljanak tőle!) Jellemző a képviselő úrra, hogy egy községi előljárósági bizonyítványt ilyen komolyan méltóztatik mérlegelni. (Zaj.) Ezek után az elutasító határozatok után Pfeiffer Béla a kereskedelemügyi ministerhez fordult az iparngedély megadása tárgyában. A kereskedelemügyi minister ur leirt Pest vármegye alispánjának. Azt mondja (olvassa): »Az'alispán ur részéről folyó évi január hó 30-án X. szám alatt hozott és az elsőfokú iparhatósági véghatározattal egybehangzó másodfokú iparhatósági véghatározatot, mellyel