Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-258
i:tí A nemzetgyűlés 25b. ülése 1924. éri március hó 19-én, szerdán. venni magának, akkor egy társadalmi egyesülés, már t. i. annak egy frakciója, ez ellen a tábornok ellen kizárási indítványt tett. Régebben — bár ez az ügy időközben elintéződött, mégis felemlitem ezt, mint szimptoinát — ilyen esetek azonnal intéztettek el. Ha ma el is van intézve ez az eset, kifogásolom azt, hogy hetekig tartott ennek elintézése. Nézetem szerint egy olyan társadalmi egyesület részéről történt ez az inszinuáció ezen tábornokkal szemben, amely egyesületnek tiszti tagjai vannak. A Nemzeti Kaszinóról van szó. Azt kérdezem, hogy amidőn a tisztikar tekintélyét megtámadják, miért nem kell azonnal intézkedni ugy, hogy a tábornok vagy megkapja az elégtételt, vagy a tisztikarnak ne legj 7 en szabad ezen bajtársi egyesületben megmaradnia, mert a bajtársiatlanság színezetében tűnik fel. Ugylátszik ennek a rendszernek szokása, hogy azokat, akik leginkább exponálják magukat a rendszerért, leginkább szokták elejteni. (Lendvai István: Ez a hálátlanság rendszere!) Pedig tudja meg mindenki, a történelem igazsága és tanulsága az, hogy a baráttal barátnak kell maradni minden körülmények között még akkor is, hogyha ebben a nemzetgyűlésben kellemetlenségek keletkeznek ebből. (Fábián Béla: Nem értjük meg, ezt meg kell magyaráznia! — Esztergályos János: Tessék megmagyarázni, hogy mit ért alatta! — Hebelt Ede: Az ország és a külföld érdeke mind semmi! - Horváth Zoltán: A többség tagjai megértik! — Farkas István: Azok megértik! — Pataesi Dénes: A lelki közösség megérti, Horváth Zoltán nem! — Horváth Zoltán: A bűn közössége! — Zaj.) Az ilyen megoldás a tisztikarra nézve azt eredményezi, hogy a tisztikarból a gerincet kiölik, opportunistákká lesznek, és olyan időben, amikor — méltóztatnak emlékezni — októberben tulaj donképen a tisztikarra tekintett mindenki, mert rossz szellemben volt vezetve, akkor nem tudta azt az ellenállást kifejteni, amit várt volna tőle a magj T ar társadalom. Ez az ellenállás azért nem volt kifejthető, mert ez a tisztikar nem volt arra az ellenállásra nevelve. A tisztikar nevelése alatt pedig azt értem, hogy azt nemzeti szellemben kell nevelni. Amikor tehát egy tiszt gerinces magyarságáról tesz tanúbizonyságot, akkor a honvédelmi ministernek nem áthelyeznie kell azt a tisztet, hanem megvédelmeznie egy szociáldemokrata képviselővel szemben. (Hebelt Ede: Győrffy szelleme a nemzeti szellem? — Lendvai István: Nem kell prejudikálni egy ministernek! — Várnai Dániel: Tombor sokat tudna beszélni erről!) Ha ezt a kérdést vesszük, ha vesszük a szombathelyi csempészés kérdését, ha vesszük a pénzügyi politikát és ha vesszük a magyar társadalom helyzetét, amely keresztény magyar társadalom szétzüllesztését, sajnos, nézetem szerint a kormány kezdeményezte, mert agyonütötte a nemzeti megmozdulásokat, bár elismerem, hogy a társadalom is hibás volt bizonyos tekintetben, azért, mert ellenkező irányból jött a nyomás, s akkor most elérkezhettünk egy pillanathoz, amidőn mindenki lelkiismeretének szavára hallgatva, meg kell, hogy állapítsa, hogy végtelenül bűnös volt a kormány akkor, amidőn nem vette észre, hogy ezek a tendenciózus támadások végeredményben csak oda vezethetnek, hogy a magyar polgári társadalom egy adott pillanatban megint ne legyen készen arra, hogy ellenállást fejthessen ki. (Ulain Ferenc: Ugy van, teljesen igaza van!) Akkor, amidőn a nemzeti szellem megszervezését ellenzik, végtelenül nagy hibát követnek el, mert csak a kormányra felépiteni egy államhatalmat veszélyes dolog, mert nem kell más, mint a kormányt elmozditani ós az egész nemzeti társadalom összeomlik. Az egész nemzeti társadalomnak keli megszervezkednie, a keresztény polgárok társadalmának kell erősnek lennie, a kormány csak végrehajtója azon akaratnak, amelyet a nemzeti társadalom képvisel, (Taps a balközépen és a jobboldalon.) különben egy gyenge kormányférfi a kormányzást a legveszélyesebb szituációba vonhatja. Az októberi Magyarországnak az a jellegzetes tulajdonsága, hogy nem volt megszervezve, (Ugy van! Ugy van!) tehát nekünk egy kötelességünk lehet csak : megszervezni és a megszervezett keresztény társadalmat helyes irányba terelni. (Esztergályos János : Lehetőleg sok szubvenciót a Rózsa-utcának. - Egy hang jobbfelöl : Nagyon helyes! — Farkas István : Erre is egy kis kölcsönt kérünk!) Ha a kormány kétévi mérlegét előveszi és megállapítja, vájjon mit tett és mit nem tett, azt hiszem, a mitnemtett-rovatba igen sok tételt kell, hogy megállapítson. Nem tett úgyszólván semmit sem. (Horváth Zoltán : Mondjon le!) Adminisztrált abban a tekintetben, hogy a parlament pártjait összevissza kuszálta, a gondolatköröket, amelyek kialakulófélben voltak, elhomályosította, divattá tette a megalkuvást és opportunizmust. Ily körülmények közt ettől a nemzettől, amely egy 300 éves betegség bajait nyögi, ne várjuk, hogy magától álljon talpra, alulról fölfelé. Ez csak egy szervezés alapján lehető. Igenis, ennek a társadalomnak istápolásra van szüksége a kormány részéről, támogatni, irányítani és nevelni kell arra, hogy gerinces állampolgárok legyenek, hogy gerincesen teljesíthessék kötelességeiket. (Horváth Zoltán : Nagy Emil nem ezt mondta !) Sajnos, meg kell állapitanom azt, — nem megyek olyan messze, mint azt Ravasz László püspök tette — hogy a dekadenciának minden jellege rajta van ezen a társadalmon, elsősorban sajnos azon a társadalmon, amelynek én is tagja vagyok. Itt sem magyarság nincs, sem nemzeti öntudat nincs, itt egy, az opportunizmus levegőjében felnőtt nemzedék van, amely véletlenségből nem tud másra hivatkozni, legfeljebb messzenéz (Hebelt Ede: A legtündöklőbb középkorba!) és megelégszik azzal, hogy őseinek számát számlálja. Nekünk egy uj nemzedékre van szükségünk, és hogy ez az uj nemzedék ki tudjon fejlődni, a nemzetnek szüksége van egy olyan kormányra, mely kormány öntudatos világnézleti alapon haladva oly irányt tűzzön ki, mely a magyar jövő szilárd megalapozását biztosítja. Ezzel a kormányzással, ezzel a rendszerrel, ezzel a felemás, színtelen, szagtalan, karaktert megölő rendszerrel nem lehet nemzeti reneszánszt ünnepelni; (Taps a balközépen. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) ezzel a rendszerrel nem lehet nemzetet megmenteni, nem lehet fajt fentartani, ezzel a rendszerrel csak fajt és nemzetet elbuktatni lehet. (Horváth Zoltán: Tessék a kormánynak tapsolni tisztelt egységes párt ! Éltessék a kormányt!) Bár egy érzelgő, illúziókat kereső és szerető fajnak vagyok a gyermeke, mégis azt mondom, lássunk világosan, lássuk, hogy nem értük el azt, amire annak idején az ellenforradalomban fogadalmat tettünk, lássuk, hogy a régi betegségek rágódnak rajtunk és nem tudunk előrehaladni ; lássuk azt, hogy ugy kül-, mint belpolitikáikig végzetes hibák történtek. És ha ezt látjuk, akkor csak egy kötelessége van a kormánynak is, a többségnek is és a parlamentnek is: {Zaj a szélsőbaloldalon.) kétévi tapasztalat után levonni a konzekvenciákat és világosan megállapítani a programmot, hogy ne legyen kétség aziránt, hogy a kormány milyen utón akar járni, hogy tudja mindenki, mihez tartsa magát, nehogy az a visszás helyzet álljon elő, hogy ezekben a sorokban is minduntalan akadjanak olyan férfiak.
