Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

428 A nemzetgyűlés 258. illése 192< ezt bárhol a világon tanulmányozni, nem az a szokás, — mint nálunk volt 1919-ig — hogy valaki egyszeri óhajtásképen kifejezi, hogy más nevet akar viselni; mindenütt a világon egészen kivételes engedélyezési eljáráshoz van kötve a névváltoztatás. Én a magam részéről hajlandó vagyok minden esetben névmagyarosítást engedélyezni, amikor ez indokolt. Indoknak tekintem azt is, ha valaki azt mondja: kérem, nekem idegen hangzású nevem van, én azonban szivvel, lélekkel magyarrá váltam, kultúrámban hazafias meggyőződésben magyar vagyok, ennek megfelelően magyar nevet akarok viselni. (Horváth Zoltán: Nem engedik!) Véletlenségből épen ezekben az esztendőkben abban a kényelmes helyzetben vagyunk, hogy meg tudjuk állapítani, hogy ki mennyiben lett lélekben magyarrá. (Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Egy nagy világháború és forradalmak után vagyunk, és ebben az időben mindenki, aki becsületesen magyar volt, megtalálhatta az alkalmat arra, hogy a maga magyarságáról tanúbizonyságot tegyen. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Nem áll tehát az, amit a képviselő ur mond, hogy zsidó nevét nem magyarosítjuk Az tény, hogy én igenis, azt állapítom meg mindenkiről, aki névmagyarosítást kér, hogy mit csinált a háborúban és a bolsevizmus alatt. — (Helyeslés jobbfelől.) Nagyon sok zsidónak engedélyeztünk névmagyarositást, aki a háborúban kint volt, aki a lövészárokban szolgálatot teljesített s akinek legalább Károly-csapatkeresztje van ! (Farkas István : Szóval konzerválja a bolsevizmust !) Azt is elismerem, hogy lehetnek olyan egyének, akik elvégre a háború alatt olyan korban voltak, vagy olyan nemhez tartoznak, hogy háborús szolgálatot nem teljesíthettek. Ebben az esetben bizonyos környezettanulmányt végzünk. Egy olyan család idősebb tagjának (Farkas István : Erre kell a kölcsön ? — Szeder Ferenc : B-listára teszik !) A környezettanulmány nagyon olcsó, mert az illető félnek kell az adatokat szolgáltatnia. (Schandl Károly : A parlament nem kabaré !) Ha azt látom, hogy egy családnak van egy idősebb tagja, aki a háború idején már nem volt hadköteles korban, de fiai, testvére, rokonsága megtette kötelességét, ebben az esetben is elismerem az illető család jogát a magyar névre. Olyanoknak azonban, akik a háború alatt itt voltak az országban s ebben az országban már esetleg vagyont is gyűjtöttek, amikor azonban arra került a sor, hogy áldozni is kell, életet kell kockára tenni, akkor felmenttették magukat, elbújtak a hazafias kötelességek teljesítése elől, nem engedélyezünk névmagyarositást. (Helyeslés jobbfelől — Rothenstein Mór : Jó keresztények is voltak közöttük !) Ennek a névmagyarosításnak bizonyos fokú elismerésnek kell lennie az államhatalom részéről olyanokkal szemben, akik bár idegen hangzású nevük van, a maguk magj^arságáról és hazafiasságáról tanúbizonyságot tettek, és ezt a gyakorlatot szándékozom követni a jövőben is. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Barthos Andor : Ez igy fog történni ! — Patacsi Dénes : Ez a nemzetvédelem !) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky Iván belügyminister: Végül kérdést intézett hozzám a képviselő ur a belügyi nyomozó-osztály felosztására vonatkozólag. A képviselő ur azonban, ugy látszik, határozott tévedésben van a belügyi nyomozók szerepét illetőleg, amennyiben azt mondja, hogy ez a belügyi nyomozó-osztály volt az, amely ujabb kommunista összeesküvéseket leplezett le, vagy más hasonló politikai ügyekkel foglalkozott. Mióta én hivatalban vagyok, az első egy-két héttől eltekintve, a köz. évi március hó 19-én, szerdán. ponti nyomozó-hivatalnak semmiféle nyomozó szerepe nem volt, semmiféle politikai ügybe bele nem szólt. (Zaj. — Hebelt Ede: összeverte a belügyi nyomozó az embereket! Tudok eseteket! — Propper Sándor: Szóval csak csempésznek! — Nagy zaj.) Ha nem méltóztatnak meghallgatni, nem vagyok köteles megadni a választ. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Varsányi Gábor: Nem kell nekik válaszolni! — Propper Sándor: Belügyi csempészet! — Zaj.) A belügyi nyomozóhivatalnak azon detektivjeit, akik nyomozásokkal foglalkoztak, röviddel a hivatalbalépésem után szétosztottam a székesfővárosi főkapitányság és a kerületi főkapitányságok között, mert teljesen lehetetlenségnek tartottam, hogy párhuzamos nyomozó apparátusok exisztáljának az országban, amelyek egymással nem is párhuzamosan, hanem gyakran konkurrens módon folytatják a nyomozást. (Zaj. — Horváth Zoltán: Mikor tetszett ezt megtenni?) Már régen, két esztendővei ezelőtt. A nyomozó hivatalnak hatáskörében maradt bizonyos nyilvántartások vezetése, bizonyos ellenőrzések, amelyek azonban egyáltalán nem jártak nyomozással, legfeljebb adatok összegyűjtésével, azonkivül hatáskörében maradt a határforgalom ellenőrzése. Én a magam részérői elég régóta kaptam panaszokat, illetőleg felmerültek olyan gyanuokok, hogy ezek a nyomozóközegek a határon különböző értékeket átcsempésznek. A megfigyelés megtörtént, sajnos, sokáig eredménytelen volt. Én azonban ennek a lehetőségnek megszüntetésére azt kívántam, hogy ezeknek a vonatkísérő közegeknek ne legyen szabad keresztülutazniok a határon, szálljanak le a határon, mert igy a csempészés lehetősége szűnik meg. A kereskedelemügyi ministerium és az államvasutak vezetősége kívánta azonban ezeket a Bécsbe történő utazásokat azzal az indokolással, hogy ellenesetben megtörténhetnék az, hogy a határállomásig az illető vonatkísérő személyzet esetleg be nem fejezte a munkáját, a vonatnak a határállomáson hosszabb idejg állania kellene. Ezért történt az, hogy a Bécsig való utaztatás tovább is r gyakorlatban megmaradt, de én a magam részéről ezt a szokást már elég régen hely telennek^ tartottam. Elég szégyen, hogy a nyomozóhivataloknál ilyen botrányos állapotok nyomára jöttünk rá, (Propper Sándor : Ez a rendezett közigazgatás!) azonban a képviselő urnák is be kell látnia azt, hogy mihelyt nyomára jöttünk, teljes eréllyel nyúltunk bele a dologba, az összes bűnösök le vannak tartoztatva és előre is kijelentem, hogy fentről le az utolsó detektivig senkinek nem fogok kegyelmezni, aki ebben az esetben bűnös, (Élénk helyeslés jobbfelől.) mert nemcsak az bűnös, aki résztvett a bűncselekményben, hanem azok is, akik az ellenőrzést és a rendszer irányítását helytelen módon folytatták. (Zsirkay János: Leültek tárgyalni és alkudozni!) Én nem ültem le tárgyalni senkivel és a rendőrség is nagyon jól megtette kötelességét. (Zsirkay János: A sajtó forszirozására ! — Propper Sándor: A közigazgatás rendezett !) A képviselő ur előhozott ezenkivül több apró közigazgatási tévedést, vagy felolvasott olyan végzéseket, amelyek részben csakugyan nem egészen helytállóak. Erre vonatkozólag nem mondhatok egyebet a képviselő urnák, minthogy tessék a felebbezés rendes útjára lépni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ismerjük már!) Én nem lehetek az egész országnak sem szolgabirája, sem alispánja; arra való a hivatalos hierarchia és a felebbezési fórum, hogy ennek révén és ennek igénybevételével intéztessenek el méltányosan és helyesen az ügyek.