Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

A nemzetgyűlés 258. illése 1924. Méltóztatnak észrevenni a nagy differenciát? ÍNémetország túlnyomóan agrárállam, és Németországban mégis köteleztek az inférions földbirtokot arra. hogy a iienteubank alaptőkéjének felét, tehát 1600 millió aranymárkát a bank részére beszolgáltasson. Az alaptőke másik felét vállalta a városi érdekeltség, de a dolgozó tömegeket, a létminimumon alul élő kisexisztenciákat, munkásokat, alkalmazottakat, szellemi munkásokat, kispolgárokat, kereskedőket és kisiparosokat mentesítették minden teher alól. Nagyon .jól tudták ugyanis, hogy ezek a rétegek eléggé meg vannak terhelve saját életsorsukkal. A hozzájárulás a Rentenbank alaptőkéjéhez kötelező, azok a tényezők, amelyek vállalták, be is fizetik és a törvény kimondja azt is, hogy a háztulajdont is be kell vonni a teherviselésbe, mihelyt a kényszergazdálkodás megszűnik, — mert ott még kényszergazdálkodás van a háztulajdonban, ott a házbéreket még nem emelték. Nem menekülnek tehát az uj vagyonok sem, minden uj vagyont megfognak és egyenlő mértékben megadóztatnak a Rentenbank alaptőkéjének biztosítására. Ennek eredményeképen ma Németországnak stabil pénze van, és azok a csillagászati számok, amelyeken annak idején mulattunk, a billiók meg a trilliók ma már az álomvilágba tartoznak, ma már nincsenek, ellenben vannak apró váltó ércpénzek, vannak teljes értékű aranymárkák, amelyek bevonultak a világgazdaságba, a világkereskedelembe és ma már olyan tényezők a világgazdaságban, mint akármelyik győző, gazdag állam pénze, épen olyan becsültek, ép olyan keresettek. És Ausztria is a gyógyulás utján van. Mint tudjuk, Ausztriában, ahol nem éhezett soha senki, — csak a háború alatt, mert akkor nem volt mit enni, de a háború befejezése óta ott nem éhezett senki — (Ellenmondások a jobboldalon.), szintén csillagászati számokkal dolgoztak. Ma ugyan már elértük őket ebben a tekintetben, sőt már túl is haladtuk őket, csak akkor tűntek fel nekünk ezek a számok csillagászati számoknak, s ma már egészen természetesnek találjuk őket. Ennek ellenére Ausztriában nem éhezett, nem nyomorgóit senki, mert ott az árak és bérek viszonya sohasem tolódott el olyan katasztrofálisan, mint nálunk. Midőn megállapítom, hogy nincs más megoldás, a gazdasági életet nem lehet máskép ; helyreállítani, mint a dolgozó tömegek fogyasztó ós termelőképességének helyreállításával és a jól fundált takarékkorona behozatalával, német mintára a vagyon áldozatul hozatalával, azt kell mondanom : jelentkezzék a vagyon, és ne bujkáljon, jelentkezzék a vagyon minden fajtája, jelentkezzék a b^anktőke, a merkantil • tőke, az agrártőke, jelentkezzenek az uj A^agyonok, és hozzák ide azt a fundust, amelyre az uj értékes koronának szüksége van. "Ne bujkáljanak, ne vonják ki vagyonukat az adózás alól, ne háritsák át a terheket. Innen intézem ezt az intelmet a vagyon tulajdonosaihoz : tegyék ezt meg saját érdekükben, mert ha ez igy folytatódik, a teljes romlás fog bekövetkezni, csődbe megyünk, és ennek a csődnek legelsősorban azok fogják .kárát látni, akik vagyontulajdonosok. Hiszen valahol csak meg kell egyszer állni, valahol csak meg kell egyszer fogni az eseményeket, valahol le kell egyszer rögzíteni az értékeknek a vonalát! Hiszen az ő érdekük is, hogy értékálló koronánk legyen, hiszen az ő érdekük is, hogy ez igy tovább ne folytatódjék. Ki kell végre mondani, hogy eleget keres- I XAPLO XXI, évi március hó 19-én, szerdán. 4iô tek a háborún, eleget kerestek az összeomláson, merem állítani, még a forradalmon és az ellcnforraclalmon is ; mindenen kerestek, hát most végre, amikor helyre kell állítani azt a talajt, amelyen ők is állnak, vagyonukkal, álljanak elő önként és ne alkudozzanak. Az Urnge választmánya ne igyekezzék lerázni magáról a terheket, az Omge vezetősége hasonlóképen, a Tébe se alkudozzék. Hiszen megszoktuk már, hogy mindig ezt tették ezek az érdekeltségek. Láttuk, hogy amikor az épitőakció alkalmával a népjÜési minister ur beterjesztett egy javaslatot a kényszerépitkezésekről, megindult az alkudozás az egész vonalon. Alkudoztak, azt mondták, hogy nem tudják nélkülözni a tőkét, ne kényszerítsék tehát őket építkezésre, mert ők maguk fognak építkezni. Sikerült is kicigánykodniok, hogy eieljtették a javaslatot, de privát diligenciából egyetlenegy lakást sem épitettek. Az a nagy igéret, amelyet akkor a kormánynak tettek, hogy annak ellenében vonja vissza javaslatát, semmivé vált, nem épitettek, a törvényjavaslat bekerült szépen a nemzetgyűlés irattárába, mint egy szép emlék, annak az emléke, hogy volt egyszer egy gondolat, hogy akartak kényszer utján építtetni. Ez is elmúlt, s ma nincs építkezés, a nyomorúság pedig folytatódik. Nagyon kérem a kormányt, ne higyjen az érdekképviseletek ígéreteinek, és ne épitse rá pénzügyi politikáját. Ha a vagyon nem jelentkezik, találjon a kormány módot rá, hogy megfogja kérlelhetetlenül. Most én mondom azt, amit az önöket, támogató keresztény gazdasági párt mai szónoka mondott : kérlelhetetlenül és keményen meg kell fogni a vagyont, meg kell adóztatni és igy megcsinálni azt a járadékbankot, amellyel stabilizálni akarják a koronát, hiszen én messzebb megyek, megállapítom azt, hogy nem volna szükség kényszerkölesönre, külföldi kölcsönre, megállapítom, hogy nem kell lekötni a kezünket, lábunkat, és kiszolgáltatni magunkat idegen pénzcsoportnak. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Állítom, hogyha a nagy vagyon, a nagytőke megtalálná önmagát és megtalálná a helyes utat, ha volna benne kis kötelességtudás és kötelességteljesítés, nem kellene a külföldre menni. Most kellene valóra váltania a hazafiságnak egy parányit abból, amit hirdetnek, és akkor előkerülne az a 250 millió aranykorona, amellyel az országot szanálni akarják, de amellyel nem fogják tudni szanálni, méltóztatnak majd meglátni, mert homokra, levegőbe, légüres térbe nem lehet építeni. (Zsirkay János: Nincsics már nyilatkozott! Megmondta, mi lesz az ára! — Perlaki György: Zsirkay is nyilatkozott!) Azonkívül nincs is meg az áldozatkészség. (Györki Imre: Mindent csak a munkások bőrére építenek!) A sokszor hangoztatott hazafiságnak csak egy parányát kérjük pénzben, értékekben és akkor segítve lesz az országon és meg lehet menteni a jövendőt. Ha én a kormány volnék, miután tudom, hogy nem fog jelentkezni a vagyon nemcsak az én felhívásomra, de még a kormány felhívására és pressziójára sem. megtenném azt, hogy összehívnám a városi és a mezőgazdasági érdekeltségeket, a. komoly nagyvagyont, — nem a kisvagyont, az nem tud adni, és még kevésbé a munkás meg a függő helyzetben levő — meghallgatnám őket, és mint kormány, 61