Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-258
41G A nemzetgyűlés 2t>8, ülése 1924. ha kell, erőszakkal, ép az ellenkezőjét csinálnám annak, mint amit ők javasolnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Néhány szót kívánok mondani csupán a kényszerkölcsönről. (Kiss Menyhért: Cselédektől kérnek kényszerkölcsönt,! -—Perlaki György: Ugyan! Mezőgazdasági cseléd fizevëtt jövedelmi adót! Demagógiának jó ez is! Képviselő hogyan mondhat ilyet!) A rendelet kibocsátása törvénytelen és alkotmányellenes volt. Az alkotmányosság egyik legfontosabb pillére a budgetjog. Olyan országban, amelyben a budgetjogot nem tisztelik, ahol a nemzetgyűlést, a parlamentet megfosztják attól, hogy az államháztartás menetét figyelemmel kisérje és annak kereteit megállapítsa, alkotmányosságról beszélni nem lehet. Ettől azonban eltekintek, de azt meg kell mondanom, hogy a kényszerkölesönnél a legelső kötelesség az lett volna, hogy a kölcsön összegét helyes alapokon állapítsák meg. Itt a jövedelmi adót vették alapul. A jövedelmi adót 1920 és 1921-ben vetették ki, igaztalanul. Ismétlem, igaztalanul, különösen abban az időben, mert nem az döntötte el a kérdést, hogy kinek mennyi jövedelme van, hanem az, hogy kinek mi a társadalmi vagy politikai állása, vagy pozíciója. Ez az egyik. (Ug?J van! a szélsőbalodat on.) A másik pedig az, mint Dénes István képviselőtársam délelőtt kimutatta, hogy egészen helytelen és méltatlan alapon vetették ki a földbirtokra a jövedelmi adót, ngy, hogy a vagyon tulajdonképen ebben a formában és ezen az alapon nem adózik a jövedelmi adóra, nem is szólva arról, hogy 1920 és 1921 óta gyökeresen felfordult minden. Emberek, akiknek akkor még vagyonuk volt, akik biztak a koronában, tönkrementek, és most fizetniök kell, mert biztak, (Kiss Menyhért : Ezt Walko minister ur is elismerte.) Fizetni kell és ez ellen nincs apelláta. Ellenben uj vagyonok is keletkeztek, amelyek kívül esnek a jövedelmi adó megállapításán és ezek nem adnak kényszerkölcsönt. (Szabó József : Megígérte a minister, hogy revízió alá veszi az egészet, — Perlaki György : Ne mondják, hogy nincs alkalom a kiigazításra.) Ismerjük a mai adógépezetet. Formailag, nagyon jól tudom, van reparációra lehetőség, de a valóságban nincs. Méltóztassék egyszer elfáradni valamely felszólamlási bizottsághoz és méltóztassék megnézni a bürokráciának azt a túltengését, amely majdnem kizárja a reparációt. (Perlaki György : A felszólamlási bizottságnál nem lehet bürokratizmusról beszélni. — Klárik Ferenc : A vagyonok egyharmadrésze elmegy adóba !) A legelső kötelesség tehát a helyes bázis megteremtése lett volna. (Zaj balfélől.) A második kötelesség az, hogy a kisexisztenciákat — és ide beleértek minden kisexisztenciát, munkást, ,iparost* kisiparost, kiskereskedőt, kisgazdát, mindenkit, aki nem keres többet, mint amennyire szüksége van. — mentesítsék. Nem lehetséges az, hogy koldus a koldushoz menjen kölcsönért. Ez lehetetlen dolog. Önök époly jól tudják, mint én, hogy a háboru kezdetével két folyamat indult meg- : gazdagodási és szegényedési folyamat. A nagy dolgozó rétegek elszegényedtek és más rétegek meggazdagodtak % Elszegényedett maga az állam is. Az a középső réteg, amely a gazdagodás előnyeit élvezte, amely a gazdagodás hullámverésébe került bele, szívta az erőket felülről és szívta alulról, meggazdagodott, az állam pedig elkoldusodott, üres a kasszája és a lent dolgozó nép szintén koldus. Most az állam, a koldus, keresztültöri magát a vagvonon, azt nem érinti. évi már dys hó 19-én, szerdán. de lent a kodustól kér kölcsön, hogy a g'azdagvság, a nagy jövedelem, a nagy vagy on tovább óvhassa meg* a maga érdekeit. Ez az, ami tarthatatlan és lehetetlen es ez az, amin segíteni kell gyorsan és gyökeresen. Nem elég az, hogy megvan a reparáció módja, és azt mondják, kivetették, de ezt nem kell beüzetni, hanem van a dolognak lélektani oldala is. Méltóztassék a pszichológiai momentumot belekalkulálni és elképzelni a nyomortanj r a lakójának lelki érzését, amikor fizetési meghagyást kézbesítenek neki, hogy tessék kényszerkölcsönt adni az államnak, amikor azt sem tudja, hogy azon a napon mit fog gyermekeinek főzni és miből fogja családját jóllakatni. Mentesíteni kell tehát a kis jövedelmeket, a munkásokat, tisztviselőket, az alkalmazottakat a családi vagyonnál, mert házak és ingatlanok is figyelembe jönnek itt. Azt sem tartom méltányosnak, hogy embereket, akik egy életen keresztül dolgozva, összehordtak maguknak kis hajlékot*, mint fecske a fészkét, szálanként, téglánként, nem seftelnek vele, nem tartanak lakókat, nem uzsoráskodnak vele, csak laknak benne, a saját fedelük alatt, vagyonadóval adóztassanak meg azért, mert ezt a házacskát vagyonnak minősitik. f Ez is hrha, de most még ennek alapján kényszerkölcsönt is kivetni rá, olyan végzetes tévedés, amelyet okvetlenül ki kell küszöbölni. Arra kérem a kormányt, hogy amikor a kényszerkölcsön eszközéhez nyúl, akkor nyúljon a vagyonhoz, mert más nem adhat az államnak kölcsön. Hiszen a vágyjon volt az, amely az államtól is elszívta az erőket, alulról is, felülről is, adjon ebből valamit vissza, hogy az állam teljesíthesse a maga funkcióját és a dolgozó tömegek éhen ne haljanak. Elkerülhető lett volna ez a nagy vita, ha a javaslatot helyes alapra építették volna fel. Először, ha azt láttuk volna, hogy a korona valorizációja helyes alapon, nem spekulatív elemek bevonásával, hanem a reális gazdasági élet figyelembevételével történik és másrészt, ha azt láttuk volna, hogy a kényszerkölcsönnél nem csúfolják meg a szegénységet és nem mennek kölcsönért olyanokhoz, akiknek betevő falatjuk sincs, hanem ha a vagyonhoz mentek volna el. Akkor ez a vita megtakarítható lett volna és akkor ezeket a javaslatokat egyszer huszonnégy óra alatt megkapta volna a kormány, ma már élet volna ezekből, s ma már erre az alapra gazdasági életet lehetett volna felépíteni. A kormány a hibás azért, hogy ilyen javaslatokkal jön. S hogy ezek a javaslatok ilyenek, hogy nem célravezetők, erről meg fognak győződni két-három hónap múlva« de akkor megint azt fogják mondani, hogy pardon, tévedtünk. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon, — Kiss Menyhért: Hányszor!) Más szankciójuk nincs, mert ma Magyarországon a parlamentarizmus abból áll, hogy ha valami csődöt mondott, fiaskót vallott, azt mondjuk: »Tévedtem, megpróbálok egy másik módszert. (Farkas István: Nem is próbálnak más módszert!) s addig próbálgatok, míg vag*y elbukik minden, vagy véletlenül mégis sikerül valami.« (Zaj.) Elnök: Miután a tárgyalásra szánt idő letelt, kérnem kell a képviselő urat, szivaskedjék beszédét befejezni. Propper Sándor: Csupán egy mondat van Én azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a kérdés nem pártkérdés, ez a kérdés nem az egységespárí kérdése, — ez a kérdés az ország
