Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

398 A nemzetgyűlés 258. ülése 1924 Helyes! Ezt én önökre bizom, a mi politikánkat pedig bizzák ránk. (Györki Imre: De az angol parlamentben nincsenek Hegedűs Györgyök!) Sajnos, hogy nincsenek. Egyébként meggyőződhetett tisztelt kiküldöttjük is arról, hogy az angol ministerelnök előtt, aki tulajdonképen nem is szociáldemokrata, hanem egy más néven nevezett angol szocialista pártnak a vezetője: az első az angol világbirodalom, az angol nép sorsa és nem nemzetközi érdekekért küzd, (Halász Móric: Először angol, azután nemzetközi! — Peyer Károly: Mit ért maga ahhoz? Annak első a jogrend, a munkások bére és a tisztességes megélhetés, nem pedig a panama és korrupció, mint itten! — Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviseiő urak ! — Reisinger Ferenc: Itt az a baj, hogy nem Magyarország az első, hanem a saját zsebük!) Hegedűs György: Ha ezt reám érti, akkor visszautasítom! Legyenek önök meggyőződve arról, hogy mi ezekről a padokról a panamákat még jobban elitéljük, mint önök, és ha van önök között valaki, aki a mi pártunk képviselői közül valakiről bármit is tud, azt kérem, álljon fel és leplezze le. És ha önök akarnak munkabérjavitást, munkásvédelmet, akkor legyenek meggyőződve, hogy a mi keresztény lelkünkben él anynyira a magyar munkások iránt a szeretet, megbecsülés és aggodalom, mint az önökében. Kettőnk között csak az a különbség, hogy mi önzetlenül és nemzeti alapon szeretjük a munkásságot. (Rothenstein Mór: Amig a zsebet nem érinti! — Propper Sándor: Ettől halnak éhen már negyedik éve! — Nemes Bertalan: Nekünk nem fizetnek adót!) Mi azzal a liberális irányzattal, amely hosszú évtizedeken át gazdasági téren ezt a nemzetet uralta, és amelynek hatalmát, sajnos, ma is el kell ismerni, nem értünk egyet. Pártunk nagy céljainak alappillérei az intranzigens, keresztény nemzeti irány, és a munka megbecsülése. Ez a mi programrnunk, mert meggyőződésünk az, hogy az emberiség számára az igazságot és az életet csak a krisztusi hit jelenti, mert a kereszténység nem csupán templomba zárt vallást, hanem világot rengető szociális kérdést, tehát a leggyakorlatibb kérdést is jelenti. Küzdünk tehát mindazért, amit ez a nemzet a forradalmak és a kommunizmus alatt elveszített és küzdünk mindaz ellen, amit ez a nemzet a négyéves háború alatt a frontokon, az ágyuk villanásánál meglátott. Küzdünk tehát a nemzetközi, zsidó szabadkőmives szellemi és gazdasági liberalizmus ellen, amely ezt az országot tönkretette, amely ellen kormányaink kellő módon soha fel nem léptek és amelyet magatartásukkal igen sok alkalommal és igen nagy területeken meg is erősítettek. Küzdünk a kereszténység diadaláért... Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, szíveskedjék a tárgyhoz közeledni. A képviselő ur indemnitási vitába tartozó beszédet mond, itt azonban szakjavaslatról van szó. Kérnem kell tehát a képviselő urat, méltóztassék ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólni. (Lendvai István: Összefügg ezekkel a kérdésekkel!) Hegedűs György: Mondom, küzdünk a kereszténység diadaláért különösen gazdasági téren, de küzdünk politikai téren is, mert az a meggyőződésünk, hogy azt a békeszerződést, amelyet velünk Trianonban aláírattak, tulajdonképen nem keresztény gondolkozású agyvelő szülte meg; küzdünk tehát Trianon ellen, mert az erőszakon alapul, mi pedig semmit, ami erőszakon alapul, el nem fogadunk. (Lendvai István: Ezzel a kormánnyal Trianon ellen! — Zsirkay János: Ezt ne mondd, mert sir Strakoschmegharagszik! Rothenstein Mór: Trianon ellen és a kölcsön '. évi március hó 19-én, szerdán. mellett!) De az a meggyőződésünk, hogy arnikof a kormány ezt a javaslatot, amely az átértékeléssel, valorizációval és a kényszerkölcsönnel foglalkozik, beterjesztette, akkor ezt, felfogásunk szerint egy keresztény cél érdekében tette. Hisszük, hogy ezt a javaslatot ugy akarja felépíteni és keresztülvinni a kormány, hogy azon hiányok ne legyenek, és mindent megtesz, hogy az a magyar közgazdasági életben mindennemű tőkénél irgalom nélkül keresztül legyen vive; de hisszük különösen azt, hogy a kormány végre talán-talán reá lépett arra az útra, amelyen el tudta magát határozni arra, hogy a jogos önvédelem fegyveréhez is kell nyúlnia a magyar közgazdasági élet terén. Hisszük tehát, hogy ezután a javaslat után, nem akar a kormány továbbra is közgazdasági kérdésekben a régi barázdákban kullogni. Hiszszük azt, hogy ez a javaslat az első gyenge hid lesz azon az utón, amelyen a magyar nép tovább folytathatja az útját. (Rothenstein Mór: Szegény egységespárt! ~ Lendvai István: Boldogok, akik uj barázdákon járnak már négy év óta!) Ellenünk belülről egyaránt egy és kivülről egyaránt nagy elszegényitő politika folyik. (Rothenstein Mór: Ilyen agyontámogatás ! — Szabóky Jenő: Csak maga ne sajnáljon bennünket!) Megvagyok győződve róla, hogy a jövő ezt a felfogásunkat igazolni fogja. Többször mondták nekünk azt, hogy intranzigensek vagyunk, — szememre vetették ezt ma is itt, — de legyenek arról meggyőződve, hogyha valamire büszkék vagyunk, erre az intranzigenciára a legbüszkébbek vagyunk, mert az a meggyőződésünk, hogy felfogásunkat az idő — sajnos — nagy katasztrófák és nagy veszélyek után igazolni fogja. (Rothenstein Mór: Azt hittem, hogy Gömbös beszél!) Igazolni fogja felfogásunkat az idő azért, mert ebben az országban egy bankdiktatura folyik, amely nyakunkra hozta ezt a mérhetetlen drágaságot, amely a magyar nép, különösen a magyar középosztály elől elvonta az élelmet és az élet lehetőségeit. Igazolni fogja majd felfogásunkat az idő, amikor majd belátják azt, hogy ez a bankdiktatura, ez a gazdasági irány megalkotta a börzespekuláció soha nem remélt terjedelmét, glorifikálva és ugy tüntetve fel a börzespekulációt, mintha egyedül az lenne az üdvösségfelé vezető ut. Ez a börzespekuláció lett azután alkalmas arra, hogy a dolog nélküli megélhetés utáni vágynak sárkányfogait elhintse, egyben pedig reánkszabaditsa a siberek és egyéb duvadak hadát! (Peyer Károly: Hogy lehet támogatni a kormányt ezzel a felfogással? — Zsirkay János: Ne támogasd olyan nagyon! Bele talál pusztulni az ilyen támogatásba.) A keresztény irányzat is szabadságot hirdet, a keresztény irányzat is hirdet liberalizmust, hirdeti a krisztusi szabadságot, hirdeti a krisztusi liberalizmust, az emberi egyenlőséget, de akik a keresztény liberalizmus és keresztény emberszeretet alapján állanak, azok örömmel teszik csuklóikra azokat a láncokat, amelyek ehhez a földhöz kötnek bennünket, és örömmel teszik karjaikra azokat a láncokat, amelyek bennünket az éggel kötnek össze. (Györki Imre : Milyen jól lehetne ezt a láncot eladni, milyen hosszú. — Lendvai István : Fényesebb a láncnál a kard ! ) Tisztelt Ház ! A világháború, a forradalom és a kommunizmus soha nem hitt és nem ismert bűncselekményeket vetett fel, például az árdrágítás és a láncolás terén. Épen olyan eddig nem ismert magánjogi fogalmakat is vetettek fel a forradalmak és a kommunizmus, amelyekre eddig példa nem igen volt a magyar közgazdasági élet történetében. Ilyenek a gazdasági lehetetlenülés, a valorizáció kérdései. De ezek a nagy kérdések nem csupán nálunk