Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

'A nemzetgyűlés 258. ülése 1924. ennek a gazdasági válságnak, azt mondta a ministerelnök ur. — és ez jellemző a mostani kormányzásra — hogy az egész válságnak, az egész pániknak az oka a tömegpszihózis. Hát engedelmet kérek, csodálkozom azon, hogy nem átallották ezt egyáltalában belevenni az indokolásba és ezt hozni fel a pánik indokául. Hiszen ez nem az első pánik, ez nem az első válság; itt évek óta hat hónaponkint egy-egy súlyos válság ismétlődik meg, (Patacsi Dénes: Fájdalom, nem is az utolsó.) melynek ereje csak attól függ, hogy a népmilliók, a dolgozó milliók meddig tudják tűrni ezeket a válságokat. Méltóztattak látni az általam előadott néhány kormánycselekedetből, melyet a kormány az elmúlt években művelt és most is művel, hogy egész közgazdasági életünk, a magyar kormány egész pénzügyi politikája arra van berendezve, hogy itt folytonos válságok, és pánikok legyenek. (Kiss Menyhért: Valami bűzlik Dániában Î) Nagyon csodálkozom azon, hogy akkor, amikor ez olyan plauzibilis és világos, hogy még egy közgazdasági egyetemi hallgató is tisztában van vele, a magyar kormány előáll egy mesével és azt mondja, hogy a pániknak, a válságnak és a nyomornak az oka a tömegpszihózis. (Meskó Zoltán: Ne legyünk idegesek!) Nem veszi észre a magyar kormány, hogy az ő labilitása, az ő állandó ingatagsága, hónapok alatt produkált front változtatása, fejetlensége és kapkodása egyedül az oka ennek a tömegpszihózisnak. Igenis, a tömegpszihózis nem ok, hanem okozat a magyar kormány bűnös és káros gazdasági és pénzügyi politikájának az okozata, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek következtében, ha a magyar kormány komolyan akar segíteni a nemzet gazdasági bajain, akkor nem a tömegpszihózist kell oda" állítani, hanem oda kell hatnia, hogy ebben az országban az adóztatás igazságos legyen. (Helyeslés balfelöl.) Ne a munkát terhelje, ne a termelést sújtsa, hanem a munkanélküli jövedelmeket 100%-ban és sújtsa a jövedelmet és a vagyont progresszive. Ehelyett, fájdalom, mit kell tapasztalnunk Magyarországon ? Azt, hogy a magyar kormány fokozatosan évről-évre, hónapról-hónapra, sőt mostanában hétről-hétre csupa olyan állami terheket, adókat ró a kisemberek millióira, amelyek a drágaságot rendszeresen fokozzák és növelik. Itt van a forgalmi adó. Ez a legigazságtalanabb, legbrutálisabb adó, amelyet a föld kerekségén ismerünk. Ez Magyarországon 3%-ot tesz ki akkor, amikor Ausztriában is legfeljebb csak 1%-ig mertek elmenni. Itt van a kincstári haszonrészesedésnek súlyos terhe, amelyet megint csak a kisemberek, a fogyasztók milliói viselnek, mert ez sújtja a petróleumot, a dohányt, borzasztó mértékben a cukrot, a lakbéreket, a bort, stb., a legelsőrendü élelmiszerszükségleti cikkeket. Ezekhez csatlakozik a vámok súlyos kérdése, amiről már volt szerencsém beszélni. Azután jönnek a vasúti tarifák és a többi tarifa, amely a magasba emeli az árakat és ezáltal koronánk értékét folytonosan sülyeszti a mélybe. Itt kell megtalálnia a magyar kormánynak a koronaromlás meggátlásának módszerét és a drágaság megszüntetését. (Fábián Béla: A gabonatőzsdén! — Patacsi Dénes: Hát a papirtőzsdén! — Fábián Béla: Ott rossz a helyzet!) Méltóztassék megengedni, hogy ezekután rátérjek a törvényjavaslat egyes rendelkezéseire, mindenekelőtt a takarékkorona kérdésére. A takarékkoronával és a valorizációval, amint tudjuk, az volt a kormány célja, hogy meggátolja a korona romlását. 1924 február 20-ika óta egy nap hijján négy hét telt el és ezalatt az idő alatt a nemzet maga kontrollálhatta hivatalos jelentééin március hó 19-én, szerdán. 389 sekből azt, hogy ez az intézkedés nem állitotta meg a magyar koronát, (Meskó Zoltán : Helyettünk azt is más kontrollálja! — Lendvai István: A nemzet kontrollja nem számit!) hogy naprólnapra csökkent a magyar korona árfolyama és ma már több mint 40%> a diszázsió az 1924 február 20-iki és a mai árfolyam között. Igaz ugyan, hogy a „független" bizottság a takarékkoronát az első időkben függetlenül próbálta számolni egészen addig, amig eljutott a február 20-iki 100 = 100-tól, az egyenlőtől a 118-ig. Amikor a magyar publikum bedőlt a takarékkoronának és beadta a Lloyd-bankba és a többi bankokba a koronáit 118 takarékkorona mellett, akkor harmadnap jött a frontváltozás és a takarékkorona 118-as árfolyamából lett 114-gyes árfolyam, úgyhogy a szegény publikum, a szegény kisemberek, akik bátrak voltak pénzüket elhelyezni a t. kormány felhívására, elvesztették pénzüknek 4%-át. Négy pontot vesztettek. (Halász Móric: Szó sincs róla!) Elvesztettek négy pontot.^ (Fekete Lajos: 106-ot fizettek be és most 114 az árfolyam !) Azt hiszem, valamennyien koncedáljuk, hogy ennek a koronamegállitó-javaslatnak ép az ellenkező hatása lett, mert a korona hihetetlen mértékben romlott. Négy hét alatt 35—40%-kal romlott és a kimutatások szerint a drágaság ugyancsak 35—40%-kal emelkedett. (Fekete Lajos: Nem igy van!) Nem igy van? — (Halász Móric; Nem bizony! — Csontos Imre: Legjobb volna, ha pályáznál pénzügy ministernek! — Derültség! — Nagy szerencsénk lenne, ha megoldanád a kérdést.) Itt van még . . . (Patacsi Dénes: Sok a bizonyíték! Nem kell annyi, ugy is elhiszik!) önök nem hisznek el semmit, mert nem olvassák a kimutatásokat, a statisztikai adatokat, amelyek pontosan tájékoztatják a publikumot arról, hogy mennyi a diszázsió és hogyan állunk a kérdéssel. Nem találom hirtelen jegyzeteim között a Közgazdasági Figyelő kimutatásait, amelyekkel be tudnám bizonyitani önök előtt és plauzibilissé tudnám tenni, hogy mennyivel emelkedett a drágaság február 20-tól március l-ig, (Patacsi Dénes: Érezzük nagyon mi is!) és mennyivel csökkent a korona értéke. Ezek tények, amelyek felett nem lehet napirendre térni senkinek sem. Ezek tények, amelyeket önök is elolvashatnak bárhol. Remélem önök sem vonják kétségbe, hogy ennyire romlott a koronánk és emelkedett a drágaság. Kérdem, ha tömegpszichózis volt az, ami előidézte a pánikot, hisz azóta életbeléptették a takarékkoronát a tömegpszichózis ellen és kivetették a súlyos belföldi kényszerkölesönt, azóta eltelt négy hét- hát azóta állandóan tömegpszichózis van ebben az országban! Még a büntetőjog sem ismeri a tömegpszichózisnak ezt a hihetetlen, nyulékony és folyékony állapotát, hogy itt éveken keresztül állandóan tömegpszichózis legyen. (Lendvai István: Előkelő szó ez a tömegpszichózis !) Ha önök komolyan veszik ezeket a problémákat és kérdéseket, ha komolyan veszik az ország sorsát, akkor beláthatják, hogy ez a szükségrendelet és ez a törvényjavaslat megbukott. Megbuktatta az élet (Meskó Zoltán: Megbukott, egészen bizonyos!) és ezzel tovább nem is tanácsos kísérletezni. Méltóztassék megengedni, hogy én egy önök által igen nagyra tisztelt bankembernek véleményét olvassam fel a takarékkoronáról. Sebeszta Kolos, akit ugy tudom, mint pénzügyministert is emlegettek, a következőket mondta a kormánynak erről a legújabb, zseniális kakuktojásáról (olvassa): »A kormány valorizációs rendelete nagy zavarokat okozott, mert az intéző körök nem voltak tisztában a valorizáció lényegé-