Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-258
388 r  nemzetgyűlés 258. ülése 1924. évi március hó 19-én, szerdán. many a felelős a katasztrófáért és válságért a kormányt térbeli a felelősség. (Könyves Lajos : Nincs könnyebb ennek megállapításánál!) Én, mint ellenzéki, nem tebetek egyebet, leszögezem és megállapitom a tényeket, iparkodom levonni a konzekvenciákat. (Könyves Lajos : Tessék igazolni ! — Propper Sándor : Igazolja, hisz itt vannak a tények ! _ Tessék megcáfolni ! — Rupert Rezső : Az a baj, hogy a kisembernek nincs eladnivalója! — Za;l — Elnök csenget. — Meskó Zoltán : ITgy van ! Ez a baj, hogy nincs eladnivalója !) Elnök : Meskó Zoltán képviselő urat kérem, tessék csendben meradni. (Klárik f Ferenc közbeszól.) Klárik Ferenc képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rupert Rezső: Ez mind csak a nagybirtok előnyére van !) Rupert "Rezső kénviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! Dénes István : Az én megállapításaim távolról sem vonatkoznak a kisgazdákra, mert a kisgazdákat is nagyon sújtják az adók. amelyek elveszik keresetük gyümölcsét. Önök a túloldalon kiveszik részüket a nemzet terheiből, de nem is erről beszélek. Méltóztassék azonban elképzelni, mit jelent az. hogy egy tipikus agrár országban, mint amilyen Magyarország. 5000 korona lehet egy kiló kenyér. (Éhn Kálmán : Ennek is a kormány az oka?) Az a politika az oka, amely ide juttatta az országot. Bocsásson meg, t, képviselőtársam, mégis csak a magyar kormány kötelessége gondoskodni állampolgárai megélhetéséről, nem az én kötelességem. (Erdélyi Aladár : Mindenkié ! — Klárik Ferenc : Nem, csak azoké, akiknek a hatalom a kezében van ! — Erdélyi Aladár : Mindenkié !) Mégis csak a maeryar kormánynak kell olyan intézkedéseket találnia, amelyek lehetetlenné teszik, hogy azok éhezzenek, akik termelik a gabonát. De ne méltóztassanak azt hinni, hogy a kormánynak ez a forszírozott exportmániája megszűnt. Az elmúlt esztendőben a gabona- és cukorkivitel 41 millió aranykoronát tett ki, de már ki van vetve erre az esztendőre is, eladtuk már a bőrünket erre az esztendőre is, mert a külkereskedelmi statisztika beállitása szerint ebben az esztendőben a tavalyi 41 millió aranykoronával szemben a forszírozott kivitel következtében 150 millió aranykorona értékű gabonát és cukrot kell kiszállítani. Tavaly csak 41 millió korona értékűt vittünk ki és ime, az éhezés, az éhínség, a nyomor ütötte fel ennek következtében tanyáját Magyarországon. (Erdélyi Aladár: De nem ezért ! Van elég gabona, de az már más kérdés, hogy meg tudják-e venni!) Nem tudnak hozzájutni, olyan drága. (Erdélyi Aladár: Az más kérdés, de van elég! — Klárik Ferenc: Miért más kérdés 1 ? Amihez nem tudnak a fogyasztók hozzájutni, mert nagyon drága, az egyenértékű a semmivel! — Erdélyi Aladár: De nem a kivitel miatt!) De a kivitel miatt, mert amiatt éheznek idebent. Méltóztassanak csak megnézni a cukorpanamát, a cukorkartell dolgait. Magyarországon elegendő cukrot termelnek. (Meskó Zoltán: Várjuk a vizsgálatot a cukorpanamánál. — Erdélyi Aladár: Arról nem szóltam!) Ebben az országban 25.000 korona kell, hogy legyen egy kiló cukor ára? Ki tudja ezt megfizetni? (Kiss Menyhért: Ausztriában a fele!) És mi ennek az oka. t. képviselőtársam? Az, hogy az elmúlt esztendőben a magyar kormány, az exportminister 1371 vaggon cukrot vitetett ki és ugyanakkor 170.000-szeres vámmal tiltotta meg, hogy külföldről bejöjjön ide a cukor. Bocsánatot kérek, de ez visszaélés a nemzet türelmével; ez a pénzügyi és gazdasági politika kiuzsorázása a magyar dolgozó tömegeknek, a magyar kisembereknek. Melyen t. nemzetgyűlés, és t. hitetlen képviselőtársaim, emlékeztetem önöket arra, hogy miért léptette életbe a kormány ezt a forszírozott exnortot, miért helyezett a kormány olyan borzalmas súlyt erre az exportmániára, amely dühöng ebben a szerencsétlen országban. Megfelelt erre Bud minister ur, (Propper Sándor : A svájci közélelmezési minister!) aki múlt év szeptember 6-án tartott beszédében ennek következő indokolását adta, (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! half elöl. — Györki Imre : Külön beszélgetéseket folytatnak ! — Erdélyi Aladár : A háta mögött ! — Propper Sándor : Mit mutat erre ? Nézze meg azt a mezőt.) Szórói-szóra olvasom fel a minister ur beszédét. A minister ur azt mondta (Olvassa.): »Méltóztatnak tudni, hogy hónapok óta rendkivül súlyos gazdasági és pénzügyi válságot élünk és hiábavaló minden erőfeszitésünk, hogy ezt megszüntessük, vagy enyhitsük. Amikor eljutottunk az uj terméshez, abban a reményben éltünk, hogy ezen az utón lehet enyhíteni a válságon, legalább addig, amig hozzá tudunk jutni a külföldi kölcsönhöz«. Az igen t. exportminister ur tehát azt mondotta, hogy rajtunk addig, amig a külföldi kölcsönt megkapjuk, egyedül ez a forszírozott export, Magyarország termésének a kiliferálása segit. Hát t. képviselőtársaim, megint csalódott a minister ur, és megint csalódott az egész kormányzat. Miért? Bekövetkezett az, amit az exporttól várt? Hiszen olyan forszírozott exportálást csináltak itt. hogy, amint méltóztattak hallani, kivitték mindenünket az országból. Hát miért nem javult meg a korona? (Meskó Zoltán: Dehogy vittek ki mindent! A siberek itt maradtak!) T. képviselőtársam, 16.000 vagon gabonát vittek ki (Zaj a, jobboldalon.) és ebben az esztendőben kivisznek többet, mint 40.000 vagont. (Patacsi Dénes: Van még elég! — Meskó Zoltán: Kik kerestek ezen a gabonán?) T. képviselőtársaim, bocsássanak meg, de engem nem képes megnyugtatni önöknek az az állítása, hogy önöknek van, és az önök felfogása^ szerint van elég gabona az országban. (Zaj a jobboldalon. — Patacsi Dénes: Nem nekünk!) Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni t. képviselőtársaim. Ismételten hangsúlyozom, a forszírozott kivitel következménye lett a gabonának a hiánya az országban. (Erdélyi Aladár: Dehogy! Hiány nincs!) Azok a gabonamennyiségek felhalmozva készen állnak a kivitelre, és az országban emiatt beállott gabonahiány következtében következett be a drágaság. Mondom tehát, Bud minister ur koncepciója megbukott, inert az, amit ő a forszírozott nagy exporttól várt, ami megtörtént és a mi külkereskedelmi mérlegünket 24 millió aranykoronával tette aktívvá, nem következett be. Kérdem: miért nem következett be? Hiszen azóta már biztosítva van a külföldi kölcsön, és ráadásul a belföldi kényszerkölesön révén csak ugy dől be a pénz^ az államkasszába; azóta megvan a takarékkoronánk is. Hát micsoda átok van itt, hogy ennek ellenére csak még fokozódik ez a válság? (Fábián Béla: A sok mindenféle fizetési eszköz.) Méltóztatnak látni, hogy ezek az általam ismertetett kormánykoncepciók, gazdasági koncepciók, pénzügyi koncepciók, melyeket igy neveznek, az egyik válságot a másik után hozták. így jutottunk el a legutóbbi válságig, amelyet pániknak neveztek, és # amelynek szülöttje ez az előttünk fekvő törvényjavaslat. Az általam ismertetett kormányintézkedések és felfogások után nagyon természetes, hogy ennek a pániknak ódiumát és bűnét sem vette a magyar kormány magára. Távolról sem. Ahelyett, hogy azt mondta volna a magyar kormány, hogy igenis az én helytelen pénzügyi és gazdasági politikám volt az oka
