Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

376 A nemzetgyűlés 257. ülése 1924, működése ellen azonban az ellenzék nem vonult fel olyan acélosan és egyetértőleg, mint ahogyan a legutolsó időben, amikor kitört a pánik és nyilvánvalóvá lett, hogy a magyar koronát teljesen tönkretették és mérhetetlen kára van az országnak. Ez az utolsó szerencsétlenség riasztotta öntudatra az ellenzéket és ez szorította, hivta fel az ellenzéket arra, hogy tegye meg a kötelességét és ne tűrje meg székében tovább azt a ministert, aki ilyen szerencsétlenségbe tudta vinni ezt a nemzetet. Mindeddig azonban, akármi történt, akármilyen gondolattal jött ide, a kritika ugyan megvolt, de az olyan volt, hogy az ő felfogásának utat engedtünk és azt ő érvényesíthette. De a tények állandóan megcáfolták az igen t. minister urat. Azok a tények olyanok voltak, hogy felriasztották a nemzetgyűlés ellenzéki tagjait. Végül pedig mindez oda vezetett, hogy a túlsó oldalon is belátták azt, amit mi régen beláttunk, hogy ezzel a pénzügyi politikával Magyarországon tovább kormányozni nem lehet. Természetes dolog, hogy az ország költségvetését kell rendbehozni, és csak természetes dplog ha azt kérjük a kormánytól, hogy költségvetéssel és zárszámadással jöjjön a nemzetgyűlés elé. Hiszen ha akármilyen kisgazda- vagy munkáskaszinóban egy éven át egy rezsim uralkodik, akkor bármennyire is megbízzanak abban a pénztárnokban, mégis azt fogják mondani : „Tessék elszámolni! Mire költötte a tagdíjakat! Hová fordította a bálok és koncertek jövedelmeit ?" Minden fillérről be kell számolni, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) (Lendvai István : A vigalmi bizottság egyszer már elszámolta !) És az a pénztárnok lelkiismereti kötelességének tartja, hogy az év végén a közgyűlésnek beszámoljon ; s azután egy bizottságot küldenek ki, amely ellenőrzi az elszámolás helyességét, majd megadják számára a felmentést. Ha ez az egyszerű, de teljesen találó és teljesen igaz dolog történik egy olyan szerény közületben, mint egy társadalmi kör, vagy egy munkáskör, hogyne kellene ehhez ragaszkodnunk az államnál a kormánnyal szemben, hogyne kellene azt kérnünk a kormánytól, hogy végre négy esztendő után jöjjön már költségvetéssel és zárszámadással?! A múltkor felállott itt Ernszt Sándor képviselő ur, aki kritikája ellenére támogatja a kormányt és azt mondotta itt egy órán keresztül legutóbb, de megelőző beszédében egy félórán keresztül, hogy: »Mi a pénzügyi bizottságban állandóan kifogásoltuk ezeket és ezeket a tételeket; rámutattunk azokra és kértük a kormányt, hogy ezeket a tételeket javítsa ki és más pénzügyi politikát inauguráljon. A kormány azonban meghallgatta, de nem eszerint cselekedett.« Én tehát, igen t. nemzetgyűlés, abban látom tényleg a mai politikai helyzetnek egyik hibáját és gyengeségét, hogy nem volna szabad megtörténnie annak' — s itt máskülönben a legnagyobb tisztelettel tekintek ugy Ernszt Sándor, mint Csontos Imre képviselőtársaimra — hogy állandóan kritikai beszédeket mondanak, ellenzéki felszólalásokat tartanak, de a szavazásnál mégis támogatják ezt a kormányzatot. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon s a balközépen.) Ezt illogikusnak, következetlennek találom. Ha valaki a kormánnyal szemben a kritika álláspontjára helyezkedik, akkor ennek az kell hogy legyen a következménye, hogy azt a pártot, amely a kormányt támogatja, hagyja el és jöjjön az ellenzéki padokba ; ha pedig a kormányt támogatja, abban az esetben ne hangoztasson ellenzéki kritikát, mert ez ellenmondás a tárgyban. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon s a balközépen. — Lendvai István: Nagy Emilnek le kellett mondania, mert kritizálni mert! — (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) évi március hó 18-án, kedden. Arra kérjük a kormányt, hogy ezzel a szisztémával, ezzel a szellemmel méltóztassanak felhagyni. Az országnak sokkal nagyobb szolgálatot teszünk akkor, ha mindenki következetesen jár el; ha ellenzéki kitart az ellenzékisége mellett, ha pedig meggyőződik arról, hogy a kormány politikája helyes, akkor vonja le ennek konzekvenciáját és támogassa a kormányt nemcsak a szavazatával, hanem beszédeivel is, a sajtójában is, általában minden ténykedésében. (Dénes István: A tornacsarnokban tartott beszédében is!) A tornacsarnokban is, és mindenütt. Már az indeimiitási vita alkalmával szerencsém volt rámutatni arra, hogy a költségvetésben vannak olyan tételek, amelyeket jogosan kifogásolunk. Kifogásoljuk például azt, amire nekem, idevaló embernek, külföldi ember hivta fel a figyelmemet. Én nem irigylem senkitől a hatalom attribútumait, és ha az urak ugy hiszik, hogy az ország érdekében cselekszenek, méltóztassanak a régi szokásaikat megtartani és méltóztassanak tovább használni az állami autókat, amelyeknek használata tulaj donképen a forradalom után kezdődött, mert hiszen 1918 előtt a magyar állam annyira szegény volt, hogy nem volt módjában a minister uraknak és az állami hivatalok fejeinek autót tartani. (Zaj a baloldalon.) Aki tudja azt, hogy menynyibe kerül ma eg'y autó fentartása, az nagyon jól tudja, hogy egy-egy ministerium részére kiét autónak fentartása, s a nagyobb állami hivatalok részére, azután az állami üzemek részére állami autó fentartása olyan jelentékeny összeget tesz ki, hogy feltétlenül nyugodtan kérhetjük a kormányt arra, adjon ki rendeletet, amellyel szüntesse meg ezeknek az állami autóknak használatát. Amennyiben szükséges, hogy állami tisztviselő hivatalosan bizonyos utakat tegyen meg, azokban az esetekben fuvardijat fizettethet magának; ez megvan eddig is a szolgálati szabályzatban, és ezt a minister urak magukra nézve továbbra is fentarthatják. De minthogy ez is igen jelentékeny tétel a költség*vetésben, természetes dolog*, hogy kérnem kell azt, hogy ezt a tételt töröljék. Azonkívül, amig Magyarország 63 vármegyéből állott, addig 9 ministerium kormányozta, most pedig-, amikor alig 14—15 vármegyéből áll az ország, kettővel megszaporodott a ministeriumok száma. Csak két ministeriumot említek meg: az egyik a közélelmezési, a másik az úgynevezett népjóléti ministerium, amelyek különféle ministeriumok egyes ügyosztályaiból alakultak és amelyeket ina egészen nyugodtan szét lehetne osztani azok között a ministeriumok között, amelyekből megalakították őket és igy két ministerium épülete, autói ^ és egyéb más vonatkozásai, amelyek igen jelentékeny összeget, több milliárdot jelentenek, a költségvetést nem terhelnék. Elnök (csenget) : A napirend tárgyalására szánt idő letelt. Kérnem kell a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni és egyúttal ez alkalommal is kérem, szíveskedjék a tárgynál maradni. Kiss Menyhért: Igen t. Nemzetgyűlés! Bátor vagyok beterjeszteni a következő határozati javaslatot; (olvassa): »IJtasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a köz- és magántisztviselők s családos kisemberek illetményeinek valorizálva való kiutalása tárgyában terjeszszen be javaslatot«. (Dénes István: A földmunkásoknak vájjon ki fogja valorizálni a jövedelmét?) Mlásodik javaslatom (olvassa): »Utasítsa