Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-257
A nemzetgyűlés 257. ülése 1924. évi március hó 18-án, kedden. 375 elvénél fogva gondolhatott volna a rokkantakra és a nyugdíjasokra is, akik szintén lehetetlenül kis összegeket kapnak ma és ezzel majdnem éhenhalásra vannak kárhoztatva. Ezekre vonatkozólag előbb kellett volna jönnie a valorizációval, nem ma. Hiszen ha nem ma, hanem ezelőtt egy vagy másfél esztendővel jött volna, akkor tisztelettel, becsülettel, hódolattal állanánk meg előtte és azt mondanánk, nem bírálat, csak dicséret és elismerés illeti meg a minister urat ténykedéseért. De a meglátást, az észrevételt, a való élettel való számolni tudást hiába vártuk az igen t. volt pénzügyminister úrtól, Ha vannak is talán itt néhányan, akiknek nem kellemes a nagybankok szatirája és birálata, ez nem riaszthat el engem attól, hogy ne foglalkozzam a pesti bankok, nagyvállalatok működésével. (Halljuk ! Halljuk ! jobb felöl.) Hitelesen beszerzett adatokat fogok elmondani, méltóztassék engem ellenőrizni és megállapítani, vájjon ez a bankvállalatnak tulajdonkénem feladata-e vagy sem ? (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Ilyen : 1. a valutákkal és devizákkal folytatott spekulációs üzlet; 2. a legfontosabb élelmezési és közszükségleti cikkek kartellszerü megszállása. Erre vonatkozólag elég, ha emlitem a Kereskedelmi Bankot, amely Stein Samu utján tojást, szárított húst és más ilyen dolgot foglalt le magának és nagymértékben foglalkozik ezzel a dologgal. 3. A nagybankok az áruhalmozást és áruuzsorát is elkövetik. (Rassay Károly: Ez üzletszerű foglalkozás?) Valorizálatlan kereskedelmi hitellel folytatják a koronarontást. Azt hiszem, erre vonatkozólag elég utalnom a múlt hetekben lefolyt eseményre, — nem kell untatnom a nemzetgyűlést ezzel a dologgal, — amely bizonyítja, hogy menynyire igaza volt Eckhardt Tibor képviselőtársamnak, amikor felolvasta a bankokat névsor és összeg szerint és felsorolta azokat a neveket, amelyeken hamis számlán folytatnak koronakiajánlást Bécs felé, de még nem láttuk, hogy az igen t. kormány részéről valamelyik minister ur felállt volna azzal a kijelentéssel, hogy utasították az ügyészséget, indítsa meg az eljárást az illető bankkal szemben. 5. A tőkeemelések alkalmával meghonosított szindikátusi harácsolást folytat. 6. Kosztpénzen űzött hiteluzsora. 7. A tőzsdei konjunktúrák kiméletlen kihasználása. Ezek mind olyan üzletágak, (Szabó Sándor: Alapszabály szerű üzletágaklO amelyek felfogásom szerint nem alkotmányszerüen űzetnek és nem volna szabad űzni, de csodálatos módon a tisztelt kormány ahelyett, hogy eljárna a bank-mammuthatalmasságokkal szemben, ellenkezőleg, gyengéden bánik velük és a terheket nem rájuk, hanem a szegény dolgozó népre rója. (Dénes István: A régi Magyarországnak is sok volt ez a sok bank, nem a kis Magyarországnak!) A középosztályt rákényszeritették arra, hogy pénzét vagy papírokba fektesse, vagy valami más elhelyezési módot keressen a maga részére. Nagy része azonban a tőzsdére ment és papirt vásárolt. A budapesti újságok állandóan hozták, hogy a külföld nagy érdeklődést mutat a pesti tőzsde iránt és a jobb, nehézpapirokat a külföldi tőzsdék nemsokára jegyezni fogják. Azonban azt az értesítést kaptam, hogy a budapesti tőzsdének ez a felkinálkozása nem járt kellő sikerrel. Legutóbb például a Salgótarjáni Kőszénbánya igen jó papírját akarták a svájci tőzsdére bevezetni, Weiss Fülöp és társa kint is volt, hogy az előmunkálatokat elintézze, de 3%-os dividendát követeltek a svájci tőzsdén és ezért nem tudták megkötni a megállapodást. Hogy mennyire nincs rend a tőzsdén (Rassay Károly: Ez az egy bizonyos!), azt abból is meg lehet állapítani,.. (Dénes István: Hogy egymásután csukják le a tőzsdebizományosokat!) Nemcsak ebből lehet ezt megállapítani, hanem abból is, hogy ma oly kevés dividendát adnak, hogy az emberek nem azért vásárolnak értékpapírt, hogy részük legyen a dividendában. Amint felolvastam, nevetséges csekély összeget adnak. Az emberek ma kizárólag spekuláció céljaira veszik a papirt, holott ha rendes gazdasági élet volna Magyarországon, akkor adnának dividendát, nem tartalékolnának és vonnának el óriási összegeket különböző címen, hanem a nyereséget tisztességgel, becsülettel megosztanák azokkal, akik a papírokat megvásárolták. A nagybankok mindent megtesznek, csak azt nem, hogy a nyereséget megosszák és így főképen az a közönség, amely bizik a papírban és azt megvásárolja, nagy kárt szenved. (Perlaky György: Az Ujságüzem_ csak nem károsítja meg a részvényeseket 1 ! — Zaj.) Azok a szakbeszédek, amelyek ebben a kérdésben elhangzottak, — utalok Beck Lajos és Eckhardt Tibor t. képviselőtársaimra, akik rámutattak arra is, hogyan képzelik ők a magyar koronát megmenthetőnek a külföld beavatkozása nélkül — természetesen az intézkedések egész láncolatát soroztatták fel, mert egy remédiumtól senki sem várja már a magyar korona megjavulását; ma már a magyar korona annyira leromlott és annyira pehelykönnyűvé vált, hogy nincs olyan remédium. — bár ugy lenne — hogy a külföldi kölcsön a hozzáfűzött várakozásokat beváltaná. De nagyon sokan vagyunk olyanok, akik ebben is kételkedünk. A Budapestre érkezett szenátorok és külföldi idegenek közül az egyik szenátor nyilatkozatot adott ki a kormány szócsövében, az Echo de Danube-ban. Ebbőí csak egy mondatot olvasok fel (olvassa): »A várakozás és türelem az, amely súlyos aranyat ér Magyarországra nézve.« Ez a várakozás, ez a pacience nagyon szép dolog. De Kállay pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban azt jósolta, r hogy reméli, hogy március végére, esetleg április hónapban már előleget kap vagy a külföldi kölcsön egy részét hozhatja ide; később pedig Walko minister ur azt mondotta, hogyha minden jól megy, akkor talán október végén lesz ebből a kölcsönből valami: most pedig a francia szenátor mondotta Budapesten, hogy a várakozás és a türelem az, amely Magyarországra nézve súlyos aranyat jelent. Ezek után engedjék meg, hogy kételkedjem abban, hogy ez a külföldi kölcsön olyan hirtelen megérkezik, mert "kénytelen vagyok annak a felfogásomnak kifejezést adni, hogy ez a külföldi kölcsön nem érkezik meg olyan hamar, és a magyar nép félelme pedig, — amely már akkor nyilvánult meg, amikor rábeszéltük, hogy erre a kényszerkölcsönre mindenki igyekezzék befizetni, — valóra válik, hogy t. i. ezt ujabb kényszerkölesön fogja követni. Bár Cassandra-jósiat lenne ez, ós bárcsak beválnék az. — amit Walko hisz és Kállay remél, és amit Bethlen szeretne a nemzetbe beieszuggerálni, — hogy rövidesen fel tudják állitani az önálló magyar jegybankot, és addig a külföldi kölcsönből és az első kényszerkölesönből fedezni tudják a kiadásokat. Ma hazaáruló volna magyar ember és nemzetgyűlési képviselő, aki ezekben a pénzügyi kérdésekben nem igyekeznék a magyar kormányon segíteni (Felkiáltások jobbfelől: Ezt leszögezzük!) és ne igyekeznék a kormánynak segitségére lenni mindenben. De egyet kérnünk kell. T. i. itt több, mint két éven keresztül hittünk Kállay pénzügyminister urnák. (Ulain Ferenc: No, nem nagyon! — Erdélyi Aladár: Az előbb azt mondtad, hogy két év óta helytelenitettétek intézkedéseit! Valami nincs rendben!) Kritikában részesítettük intézkedéseit, az ő
