Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

374 nemzetgyűlés 257. ülése 1924. évi március hó 18-án, kedden. bői kivezetni. Hát én azt ajánlom az igen t. képviselőtársam figyelmébe, amit már különben mondottam más alkalommal is, hogy a budapesti nagybankok keményebb megadóztatásával az államkincstár feltétlenül olyan helyzetbe kerülne, hogy a kényszerkölcsönt nem kellene az 1923 évi jövedelem- és vagyonadó alapjára helyezni. De a budapesti nagybankokhoz még egész nyugodt lelkiismerettel odaveszem a nagybirtokokat is, mert a nagybirtokok jövedelmi adója holdankint 4—8 korona százszoros szorzásából adódik, a vagyonadókivetése pedig 5—6000 korona alap után történik. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Honnan méltóztatik ezt venni? Nagyon szeretném, ha én is gyakorolhatnám ezt! Szeretnék tanulni valamit! — Dénes István: A 16800. számú rendelet intézkedik igy, képviselő ur, a törvénnyel szemben! — Erdélyi Aladár: Igen? No majd megmutatom önnek a kivetést! — Dénes István: Majd elhozom a titkos rendeletet, képviselő ur, és tessék kiszámitani! — Erdélyi Aladár: Nézze meg a valóságot!) Épen arra akarom kérni a t. helyettes pénzügy min ister urat, hogy méltóztassék megszüntetni ezeket a titkos rendeleteket. Az én kerületemben pl. megtörtént az, hogy az egyik 500 holdas földbirtokosra kivetettek 2 millió koronát. (Erdélyi Aladár: Mikor és mire?) Egy 500 holdas középbirtokosra kivetettek 2 millió korona kényszerkölcsönt. (Erdélyi Aladár: 500 holdra 2 milliót? — Dénes István: 2,400.000 koronát vetnek ki 400 holdasra! —- Erdélyi Aladár: Mennyi abból a használhatatlan! Ez nem lehet! — Dénes István: Ez tény!) Ugyanabban a községben, t. képviselő ur, egy eséplőgépgarnitura-tulajdonosra ki vetetlek 5 millió korona kényszerkölcsönt, tehát sokkal többet, mint az 500 holdas földbirtokosra. Ilyen eltérések vannak, amelyek teljesen igazolják Walko minister urnák az álláspontját. A kivetési alapot t. i. ő sem tartja jónak, helyesnek és célszerűnek, és ha ő fogalmazta volna meg a törvényjavaslatot és a rendeletet, bizonyára máskép fogalmazta volna meg és máskép vetette volna ki a kényszerkölcsönt. Ne méltóztassanak minket azzal vádolni, hogy állandóan csak szólamokon, frázisokon lovagolunk, és a pesti nagy bankokat, általában a bankokráciát talán azért szidjuk, mert ez reánk nézve kedvező, mert jó hangulatot támaszt a tömegekben. Ez nem igy van. A budapesti nagybankok óriási nyereségekre tettek szert. Méltóztassanak csak elolvasni a mai és tegnapi pesti lapokban az erre vonatkozó kimutatásokat. Épen a tegnapi újságokban 8—10 pénzintézetnek és nagybanknak a kimutatása van benn, melyekből kitűnik, hogy hány milliárdot nyertek ezek az intézetek egy éven belül. Olyan óriási nyereségekre tettek szert ezek az intézetek, hogy szinte természetes dolog, hogy amikor arról van szó, hogy a bajba jutott államnak kölcsönt kell nyújtani, elsősorban azokra a nagybankokra kell gondolnunk, amelyek éveken keresztül valorizálatlan hitelek formájában nemzeti ajándékokat kaptak és élveztek, és amelyek kimutatásaikban olyan óriási nyereségeket kénytelenek elszámolni, hogy nyugodtan vállalhatják és nyugodtan kifizethetik ezt a terhet. Ebben az esetben igazságos alapon is áll a kormányzat, mert a kisembereket felmenti a kényszerkölesön fizetésének kötelezettsége alól, ugyanakkor pedig olyan vállalatoktól veszi el a kölcsönt, mely vállalatok azt nyugodtan megfizethetik. Minden bank vállalatnak két feladata van, hogy hitellel lássa el az országot, és hogy különösen a termelési hiteligényeket elégitse ki. Ezzel szemben azt látjuk, hogy pl. a Hitelbanknak 60 vállalata van, mely érdekkörébe esik, melyen gazdálkodik, tehát túllépi azokat a kereteket, amelyek a bankokra nézve meg vannak állapitva. Ez a bank óriási nagy pénzösszeg felett rendelkezik, és a gazdasági élet nagyon sok területét monopolizálja a maga részére. Három pesti banküzletet hozok fel példaképen. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank átlagos részvényárfolyama 1914-ben 3850 korona volt, 1924-ben pedig 2.2 millió korona. Osztalékot adott a Kereskedelmi Bank 1914-ben 150 aranykoronát, 1924-ben pedig 8.000 papirkoronát, tehát olyan nevetséges csekély összeget, hogy méltán kérdezhetik azok, akik ezt a drága papirt megveszik, hogy tulajdonképen hol van az intézet vagyona, hová tették azt a sok pénzt, amely valamilyen formában feltétlenül megvan, csak a részvények osztalékában nem nyer kifejezést. Ha ugyanis ma 8.000 korona osztalékot adnak, az nem felel meg 150 béke-koronának, hiszen még egy sültet sem lehet ma kapni érte, 150 aranykorona pedig a békevilágban jelentékeny pénzösszeg volt. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület átlagos részvényárfolyama 1914-ben 17.000 korona volt, 1924-ben pedig 7 és fél millió korona. Osztalékot adott az intézet 1914-ben 650 aranykoronát, ma pedig 20.000 papirkoronát. A Hazai Bank részvénytársaság átlagos részvényárfolyama 1914-ben volt 280 aranykorona, 1924-ben pedig 400—450.000 korona. Osztalékot fizetett 1914-ben 17 aranykoronát, ma pedig 4.000 papirkoronát. Fel kell említenem még — amit délelőtt közbeszólás formájában is megtettem — az Első Magyar Általános Biztositó Társaságot, de valamennyi biztosító társaságot, amelyek szintén valamennyien kedvező helyzetbe kerültek a kormány hibás politikája következtében Megtörtént az, hogy Budán, a II. kerületben biztositotta magát egy asszony 5000 korona erejéig aranykoronában. Harminc éven keresztül fizette a járulékot az 5000 aranykoronáért. Nemrég elhunyt, azután elment felvenni az 5000 koronát (Derültség jobbfelöl. — Nánássy Andor: A halála után?) a leánya. — (Rassay Károly: Halál után csak a választásra mennek el az emberek! — Zaj.) A választásra a jobboldalon szeretik a halottakat feltámasztani. Mondom, elment ennek az asszonynak a leánya felvenni a biztositási összeget. A halotti bizonyítványt a tiszti orvosi hivatalban kiállították 10.000 koronáért, villamoson odament 2000 koronáért, azután a villamosutat megtette vissza, még 4000 korona kellett az Első Magyar Általános Biztositó Társaság Dunaparton lévő épületéhez, ez 8000 korona, szóval, hogy az 5000 koronához hozzájusson, ki kellett adnia 18.000 koronát. Lett volna az Első Magyar Általánosban annyi morális érzék, hogy ki is fizette volna az utódnak ezt a pénzt. Az utódban azonban volt annyi erkölcsi érzék, hogy ezt az összeget nem fogadta el. Százezrek és százezrek vannak, akik biztosításokat kötöttek. A kormánynak kötelessége lett volna, hogy utasítsa a pénzintézeteket, hogy kárpótolják azokat, akik aranykoronában, jó pénzben fizették be a díjakat, mert méltóztassék koncedálni, ez a pénz nem ment tönkre, amit bizonyit az,, hogy az Első Magyar Általános Biztositó Társaság papirjai például ma a legnagyobb tőzsdepapirok és sokmilliós árfolyamot érnek el. Tudomásom van arról, hogy ezeket a vagyonokat igen jelentékeny, nagyon jó földekben és házakban helyezték el. A vagyon tehát megvan, ellenben a szegény embereket, akik jó koronában fizették be az összegeket és akik az intézet vagyonát tulaj donképen összeadták, pehelykönnyű koronákkal akarják kifizetni és pehelykönnyű koronákkal akarják a szemüket kitörölni. Az igen t. pénzügyi kormányzat az előrelátás