Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

À nemzetgyűlés 257. ülése 1924. teritett bennünket katasztrofális bankpolitikánk, amikor igér, de nem ad, amikor beleszól a nemzet életébe és kiköti, hogy ő majd radikálisan teremt itt rendet, jóllehet megvan a nemzetgyűlés és megvan az országnak alkotmánya, amikor a pénzügyi szanálás címén két és félévre plein pouvoir-t akarnak kikötni minden pénzügyi kérdés tekintetében, két és félévre^ teljes pénzügyi felhatalmazást kérnek, el akarják vonni ezt a legégetőbb, mindnyájunkat igazán a legelevenebbig égető kérdést, a pénzügyi kérdést a nemzetgyűlés hatásköréből, és a nemzetgyűlést az ellenőrzés és kritika minden jogától elütni, akkor én még azt sem tehetem meg, hogy ezt a javaslatot, amely pedig az általunk hirdetett programmot akarja megvalósítani, de már későn, hogy célhoz segíthessen, hogy azt elfogadjam. (Helyeslés a balközéven.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Farkas Tibor! Lendvai István: Tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök: Szemmel láthatóan nincs együtt megfelelő számú képviselő. Elrendelem a katalógus olvasását. Petrovits György jegyző (olvassa a névsort). Elnök : Miután több mint negyven képviselő van jelen, a tárgyalást folytatjuk. A házszabályok 262. §-a értelmében a távollevő képviselők névjegyzékét a holnapi ülésen fogom bemutatni további intézkedés végett. Csontos Imre képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A szó őt megilleti. Csontos Imre: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Zsirkay János képviselőtársam az előbb olyan nyilatkozatot tett itt, hogy velem Karcagig utazván, egyebet sem tettem, mint a kormányt pucoltam, a kormányt szidtam. Méltóztassék nekem megengedni Zsirkay képviselő ur, én ismerem magamat olyan független gondolkodású embernek, hogy ami bennem van, vagy ami a lelkemet nyomja, azt itt is megmondom a nyilt szinen, de megmondom a pártban is. (Zsirkay János: Azt tudjuk!) Most arra kérem Zsirkay képviselő urat, hogy ha akár én, akár bármelyik képviselőtársam önnel bizalmas beszélgetésbe ered, úriember létére ne legyen olyan gyönge, hogy azt a nyilt szinre hozza, (Ugy van! Ügy van! Taps jobbfelöl.) Annyi diszkrécióval, annyi becsülettel tartozunk egymásnak, hogy amikor a kormányzatnak vagy egyik-másik képviselőnek az eljárását nem helyeseljük és azt esetleg bizalmasan elmondjuk egymásnak, azt méltóztassék uri tempóval magában lezárni. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl.) Ennyit kívántam elmondani. Elnök: Zsirkay képviselő ur kivan személyes kérdésben szólani! Zsirkay János: T. Nemzetgyűlés! Engedjék meg nekem, hogy Csontos t. képviselőtársamnak pár szóval feleljek. Én azt a beszélgetést, amelyet ezen az együtt megtett utón lefolytattunk, nem tartottam valami titkos dolognak, mert hiszen Csontos Imre képviselőtársunkat a Háznak minden oldalán ugy ismerik, mint aki csontos derékkal, nyiltan, sohasem szokott titkot csinálni abból, amit vél, amit gondol és amit a kormányzat ténykedéséről a maga lelkében hord. Ez nem magánbeszéd, ez igenis közérdek. Nekem igenis legerősebb támaszom az, hogy a Csontos Imrék és meg vagyok róla győződve, hogy nem csak ő, hanem többi társai is a magyar pénzügyi politikát a legmesszebbmenőén elitélték és csak azt fájlalom, hogy annyira gyengék voltak, hogy ennek nem vonták le minden oldalon a konzekvenciáját, hanem lelkükben elitélve ugyan, mégis mindig gépiesen felálltak és az országot szavazatukkal a évi március ho 18-án, kedden. 309 lejtőre juttatták, (Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik ! Petrovits György jegyző : Kiss Menyhért. Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Az eddig lefolyt vitában olyan szakszerűen foglalkoztak ezzel a kérdéssel, hogy én, aki a pénzügyi dolgokban nem vagyok annyira tájékozott, ennek a javaslatnak pénzügyi részével nem kivánok foglalkozni. Kizárólag a javaslat jogi és politikai oldalát kívánom megvilágitani. Mindjárt le kell szögeznem azt a felfogásomat, hogy ezer esztendőn keresztül a magyar nemzetet az jellemezte, hogy alkotmányát megbecsülte és ahhoz hű volt. A magyar alkotmánynak pedig egyik alaptétele az volt, hogy még a legsötétebb Habsburg-korszakokban is adót és katonát anélkül, hogy törvényt hoztak volna és azt törvényben megállapították volna, a legtörvénytelenebb, vagy mondjuk a legszuverénebb Habsburg-uralkodó sem kivánt soha a nemzettől. Annál meglepőbb, hogy ma, amikor úgynevezett független magyar állami létet élnénk, amikor Ausztriától is függetlenítettük magunkat, sajnos azonban függetlenek lettünk az ország kétharmad részétől is, ma ezt az örök életű alkotmányjogi princípiumot nem tartja tiszteletben ez a kormányzat. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kiss Menyhért: Nem tartja tiszteletben, holott minden magyar embernek be kell hogy írva legyen és be is van irva a lelkébe, hogy adót behajtani nem lehet addig, amig azt a törvényhozás meg nem szavazta és el nem fogadta. Adót és katonát nem adnak a magyar anyák és nem adtak már Mária Terézia korszakában sem, nem adtak később sem, és az abszolutizmus alatt is mindig akadtak emberek, akik tiltakoztak ez ellen. Utalok itt a t. miniszterelnök úrra, aki 1906-ban Maros-Torda vármegyében volt és ott a nemzeti ellenállást vezette és szervezte. A magyar nemzeti ellenállás akkor is azon az állásponton volt, hogy mindaddig, amig az alkotmányjogi sérelmeket meg nem gyógyítják, nem korrigálják, nem hajlandó adót űzetni és újoncokat adni és csak azt tette meg a bécsi császári centralizmus, hogy ha valaki önként fizetett adót, azt elfogadta és rendelkezett afelett, de rendeleteket nem mert kiadni még 1906-ban, az elnyomatás idejében sem, amikor az a négyhónapos abszolutizmus volt. Ekkor sem mertek rendeleteket kiadni és rendeletekben az adó megfizetésére kötelezni a közönséget. (Halász Móric : A kényszerkölcsön nem adó !) Vártam már ezt a közbeszólást, hogy a kényszerkölcsön nem adó. Végighallgattam Walko minister ur beszédét és majdnem valamennyi felszólalást itt a nemzetgyűlésen és igazán attól a gondolattól vagyok áthatva, amelyet fajvédő csoportunk minden eddig felszólalt képviselőtagja kifejezésre juttatott, t. í. mi nem l'art pour l'art, nem az ellenzékiesség kedvéért ellenzékieskedünk ennek a kormányzatnak, hanem kizárólag akkor, ha valamely cselekedete vagy rendelkezése nekünk alkotmányjogilag nem tetszik vagy más szempontból tehető elbírálás tárgyává. Például ezelőtt egy héttel lementem a kerületembe, az embereket értekezletre hívtam össze, felolvastam nekik ezt a törvényjavaslatot és a mellé kiadott ministeri rendeletet és megmagyaráztam nekik, hogy ez kölcsön. — és most utalok Halász Móric t. képviselőtársam közbeszólására — ez a kényszerkölcsön jó befektetés, nyugodtan adják oda pénzüket, mert a magyar kormány takarékkoronában fogja azt nekik visszafizetni ; ez előnyös befektetés, evvel segítenek az országon és segitenek saját magukon; itt nem azt kell nézni, hogy mos