Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

m A nemzetgyűlés 257. ütése 1.924. évi március hó 18-án, kedden,. hogy ilyen körülmények között nem lehet köztünk pártkülönbség, hanem amikor arról van szó, hogy mentsük azt, ami menthető, egy párttá kell hogy váljék az egész nemzetgyűlés és pártállásra való tekintet nélkül igyekeznünk kell az országot ebből a helyzetből kisegiteni. De amikor azt látjuk, hogy a kormány minden inkább, csak nem őszinte, kétségbe kell esnünk és azt kell kérdeznünk, vájjon lehetséges-e a szanálást rábízni arra a kézre, amely az országot ebbe a szörnyű helyzetbe sodorta. A kormány őszinteséghiányának bebizonyítá­sára azt hiszem elég, ha csak arra utalok, amit a kormány a pénzügyi tárca betöltése tekinteté­ben cselekszik. Mindannyian tudjuk, hogy Bethlen ministerelnök ur kijelentette, hogy elejti Kállay volt pénzügyministert. El is ejtette, de ugyan­akkor bevezényelte a pénzügyministériumba, hogy ő igazgassa tovább is a pénzügyeket. Most elő­állott az a fonák helyzet, amire talán még nem volt példa Magyarország történetében, hogy meg­üresedett a pénzügyi tárca és nem akad gazdája. (Halász Mórié: Mert senkisem vállalja a piszko­lódásokat!) Mélyen t. képviselőtársam, ne tessék Bethlen ministerelnök ur példáját követni, aki az ő véghetetlenül nagy elfogultságában képes volt azt mondani nekünk, hogy a magyar korona értékét az ellenzéki közbeszólások ásták alá. Ezzel a mélyen t. képviselő ur igazán nem szolgálja azt a célt, melyet szolgálni is mindannyiunknak istenadta kötelességünk, hogy az országot ki­mentsük ebből a helyzetéből. S most a kormány­zat, illetőleg Bethlen ministerelnök ur súlyos ál­dozatokat kivan az országtól, rendelettel hajt be kényszerkölcsönt, tudván, hogy van egy egységes pártja, mely szó nélkül mindent megszavaz; szó nélkül, hiszen naponta halljuk a túloldalról azt a kérdést, hogy miért beszélünk, hiszen úgyis meg­szavazza a többség a kormány javaslatait. Ilyenképen illuzóriussá válik az egész nemzet­gyűlés hivatottsága, célja és feladata. Ha látnók azt az őszinteséget, melynek a kormánvt a jelen helyzetben át kellene hatnia, szivesen kezet nyújtanánk neki és eltüntetnénk minden válasz­falat, mely az ellenzéki pártokat a kormány­párttól elválasztja. Igen, de nézzük csak, mi történik, tessék csak jól vigyázni. Felajánlják a pénzügyi tárcát Bud János közélelmezési mi­nister urnák. (Nánássy Andor: Honnan tudod?) Bud János minister ur napokon keresztül tár­gyal a ministerelnök úrral, felállítja a maga követeléseit, azt mondja: vállalom a tárcát, ha — és megmondja, hogy milyen feltételek mel­lett. (Nánássy Andor: Mondd el, legalább mi is megtudjuk!) Benne volt a hivatalos lapban, a zsidó 8 Órai Újságban, a keresztény kormány egyetlen lapjában. A ministerelnök ur felajánlja a pénzügyi tárcát Bud minister urnák, de Bud minister ur nem vállalja. Miért nem vállalja? Azért, mert ki vállalhatná azt olyan feltételek mellett, amilyenek mellett azt Bethlen minister­elnök ur átadni hajlandó? És hogy milyen fel­tételek mellett hajlandó a ministerelnök ur ezt a tárcát átadni, azt a következőkből kombinál­hatom: Mikor Eckhardt Tibor t. képviselőtársunk, otthagyta a sajtófőnökséget, utána következett egy másik sajtófőnök ur, aki nyolc, mondd nyolc napig töltötte be ezt a helyet és aki — talán nem vagyok indiszkrét, ha elárulom — azért hagyta ott ezt az állást, mert a miniser urnák azt az utasitását, hogy le kell szerelni a lapoknak a nagybankok és nagykartellek elleni támadását, nem volt hajlandó követni és azt mondta, inkább otthagyom az állásomat, semhogy ezt a parancsot teljesítsem. Ez a sajtófőnök Havel Béla volt. (Taps a balközépen.) Akkor, amikor a minis­terelnök ur mezőgazdasági politikát hirdet, mert ezzel választották meg a nemzetgyűlés többségét, amikor kisgazdapártnak hazudják magukat,... (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások : Na ! Na ! Ez már ostobaság !) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifejezést használni. Zsirkay János: ... amikor hamis cégért hasz­nál a többség, mert el kell ismerni, ez a szigorú valóság, hogy hamis a cégér, mert a kormányzati rendszer minden inkább, csak nem kisgazda, mert a kisgazdaérdekeket nem szolgálja, . . . (Koszó István : Maga nem ért hozzá!) készséggel ismerem el, hogy . . . (Nánássy Andor: Nem osz­tálykormányzat ez!) a bankoligarchia ül ott, a bankérdekeltség. Mi is azt akarjuk, hogy ne osz­tályparlament legyen, hanem az ország egyetemes­ségének, minden társadalmi rétegének igaz kép­viselete, de ez a parlament senkinek sem a kép­viselete, csak a nagybankoknak. Ez a pártpolitika tette tönkre, züllesztette tönkre s tette koldussá a középosztályokat és ez a pártpolitika növelte meg a bankok hatalmát annyira, hogy ma ők dirigál­ják a magyar közgazdasági élet minden meg­nyilvánulását. Ez a politika tette lehetővé, hogy a magyar kisgazdatársadalom semmiféle őt meg­illető jogos kedvezésben nem részesült, és soha mostohább gyermeke nem volt a magyar állam­hatalomnak, mint aminő ma a kisgazdatársadalom. (Ellentmondások jobbfelől. — Szijj Bálint : Nem szorulnak azok a maguk védelmére! — Kószó István: Nem is tudja maga, mi az kisgazda!) Kószó államtitkár ur, én kijelentem önnek, hogy Csontos Imre képviselőtársam, aki ott ül ön előtt és akivel a múlt szombaton Karcagon átutaztam, az egész utón egyebet sem tett, mint szidta a kormányt, hogy milyen végtelenül rossz ... (Szijj Bálint: Ez indiszkréció. Nem illik képviselőhöz magánbeszélgetést ide kiteregetni.) Igenis rámutatok erre, és azért nem vagyok indiszkrét, mert Csontos képviselő ur ezt szám­talan felszólalásában itt is megtette, ... (Szijj Bálint : Csontos Imre maga is el meri mondani, amit akar!) kijelentette és akárhányszor meg­támadta felszólalásában a kormányt, és ő volt az, aki amikor egy felszólalása miatt behivatta őt mag-ához a kormányelnök ur, hogy leszerelje, vagy esetleg ha nem tudja leszerelni, kilépésre kérje, azt válaszolta : az urnák tessék kisétálni, én itthon vagyok, önök jöttek be ide. (Szijj Bálint : Ez is csak gerincre vall, ha ezt mondta volna!) Nem is vonom kétségbe. (Csontos Imre : Minek terí­teti ki ! Kiterítem magam is ! — Barthos Andor: Csontos tüzet nem fog !) Noha tudom, hogy az ország igazán kataszt­rofális pénzügyi helyzetben van, és tudom, hogyha oly kormányzatot látnánk az ország élén, amely át volna hatva attól, hogy az ország dolgozó tö­megeinek érdekeit megvédje, kétségkívül meg­szavaznánk a kényszerkölcsönt és minden intéz­kedést, amely a pénzügyi stagnálás lehetőségeit biztosítsa. De mivel semmiféle garanciát nem látok arra. hogy ez az őrületes nagy erőfeszítés, ami most a kisembereket fogja sújtani, eredményre vezetne, mivel állami berendezkedésünkben minden vona­lon azt látom, hogy nem tudunk radikálisan le­építeni, mert hiszen Sir Strakoscht kellett ide­hívni, hogy megtudjuk azt, amit mindig hirdet­tünk és képviseltünk, hogy igenis, magunkon kell segiteni, hogy a nagy- vagy a kisentente vagy ellenségeink is segíthessenek rajtunk, és látom azt a megalázó Canossát, amit a pénzügyi poli­tika a nemzetre jelent, amikor Sir Strakoseh, mint idegen fejedelem, kihallgatásra invitálja a magyar politikai élet kiválóságait és meghallgat­ván őket, mosolyog befelé, hogy ime, a lábaihoz

Next

/
Thumbnails
Contents