Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

A nemzetgyűlés 257. ülése 1924. taps a balközépen. — Zsirkay János: Kötelessége !) mert azt tisztességes emberek, tisztességes pénzből csinálták. Vannak azonban olyan protekciós vállalatok, (Lendvai István: Országrontó vállalatok!) amelyeknek élén hazaárulók állanak és ma ezek a hazaárulók vették össze az összes nyomdavállalatokat. (Peyer Károly: A konkurrenciát kár itt bántani! Jobb kint bántani, ahol felelősségre lehet vonni az embert érte!) Amikor a helyzet ma a nyomda terén az, hogy alig van keresztény vállalat... Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a személyes kérdés keretei között maradni! Zsilinszky Endre: Ez hozzá tartozik! Elnök : Majd én fogom megállapítani, hogy a képviselő ur a személyes kérdés keretében maradt-e vagy nem és nem a képviselő ur. Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy személyes kérdés címén kért szót; méltóztassék tehát kizárólag a Stádium vállalattal foglalkozni, amennyiben annak bekapcsolásával történt ugy a Rassay képviselő urnák, mint a képviselő urnák erre vonatkozó felszólalása. Zsilinszky Endre: Felszólalásomat be akarom fejezni azzal, hogy ma a helyzet az, hogy egy zsidó tröszt kezében van az egész nyomdaipar, és azzal szemben a keresztény vállalatok, — mindössze talán három van — köztük a Stádium, a legnagyobb anyagi nehézségekkel küzdenek s nemcsak hogy protekciót nem élveznek, hanem még azt a normális gazdasági segítséget sem, amelyet ez a trösztalakulat élvez. (Peyer Károly: Nem ad máiszubvenciót az állami — Lendvai István: Nem!) Ezeket akartam csak elmondani. Elnök: Szólásra következik 1 Héjj Imre jegyző : Cserti József ! Elnök: A képviselő úr nincs jelen ; töröltetik. Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; töröltetik. Szólásra következik "! Héjj Imre jegyző : Zsirkay János ! (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el) Zsirkay János : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Nekem nagyon megkönnyítette az előttem szóló képviselő úr, hogy mivel motiváljam meg azt az álláspontomat, amelyei igazolni tudom, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely címében a korona értékcsökkenésének meggátlására vonatkozó egyes intézkedésekről szól, nem fogadom el. Bizonyos látszólagos ellenmondás van abban, hogy e javaslat ellen szólalok fel, holott mi, a fajvédő csoport, már hónapok, mondhatnám évek óta, mást sem teszünk, minthogy szóval, Írásban a propaganda minden utján kérjük és követeljük, hogy minden követtessék el a pénzügyi kormányzat részéről aziránt, hogy pénzünk rontása kiküszöböltessék, pénzünk stabilizáltassék, Ennek a törvénynek kapcsán egy törvényellenesség is elkövettetett a kényszerkölcsön formájában, amelyet rendeletileg léptettek életbe és amint a panaszok sokaságából tudjuk, már hajtják is be falun a dolgozó kisemberek nagy rétegének körében a kényszerkölcsönt. Fülembe cseng még Erdélyi Aladár igen t. képviselőtársamnak közbekiáltása, amelyben egy, a javaslat ellen szóló képviselőtársunk beszéde közben azt mondta: igenis mi megadóztatjuk magunkat és az ország talpraállitására a legmesszebbmenő áldozatra is készek vagyunk. Örömmel és hazafiai lelkesedéssel konstatálom ezt az áldozatkészséget és örömmel állapítom meg, hogy immár a magyarság eljutott oda, hogy a »sed avenam non« a »de zabot nem adunk« helyett azt mondja: igenis zabot is évi március hó 18-án, kedden. 359 adunk, nemcsak zabot, de mindent, ha országunk és fajunk érdeke azt megköveteli. Engem, noha a keresztény ellenzék padjairól szólalok fel, felszólalásomban egy pillanatig sem vezet semmiféle animozitás a kormány tagjainak személye iránt és nem azért nem fogadom el a javaslatot, mert ellenzéki képviselő vagyok, vétkezném fajtám és nemzetem ellen, ha ilyen alárendelt és alacsony szempontból foglalnék álláspontot. Tudom, hogy a nemzet olyan vészteljes nehéz időket él, amelyekben a legmesszebbmenő áldozatkészségre is joggal számithat. Megszavaznám tehát a kényszerkölcsönt is, megszavaznék minden intézkedést, ha — itt jön ez a rettenetes »ha« — ha egy pillanatig nyugodt lehetnék, csak egy pillanatig is abban a hitben ringathatnám magamat, hogy ez a kormányzati rendszer, (Lendvai István: Amely idáig vitt a romlásba!) ez a pénzügyi rendszer végre valahára nyugvópontra tudja vinni a háborgó lelkeket. Elfogadnám a javaslatot, ha a pénzügyi kormányzatban garanciát látnék aziránt, hogy ezt a nagy áldozatkészséget, amelyet a magyar nép most is olyan lelkesülten nyilvánít a haza oltárán, nem fogja elherdálni az a pénzügyi kormányzat, amely az ország milliárdjait Csáky szalmájaként dobta oda a nagybankok martalékául, (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Ezek a bankok most ezeken a milliárdokon keresztül meggazdagodtak és trezorjaikat megtömték a milliárdokkal, és amikor a dolgozó sokaság a legnagyobb válság előtt áll, kacagják a dolgozó magyarság nyomorát és kétségbeejtő jövőjét. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az előttem szóló képviselő ur sajátságos és érthetetlen elfogultsággal ugy állította be a dolgot, mintha az a sokat emlegetett 732 milliárd valorizálatlan hitel, amelyet a keresztény magyarságtól a mi bűnös pénzügyi politikánk elvont és odadobott a nagybankoknak ingyen zsákmányul, nem a nagybankokat gazdagította volna és ugy állította be a dolgot, mintha ez a mezőgazdákat gyarapította volna s nagyon megütközött rajta, hogy egy pár keresztény vállalatnak is jutott a sok száz milliárdból. (Mozgás a jobboldalon.) Bátor leszek tételrőltételre felolvasni, betüről-betüre kimutatni, hogy ezek a rettenetes milliárdok mit jövedelmeztek s mennyi hasznot jelentettek a nagybankok számára. Itt van a kezemben egy kimutatás, amely 1922 június 30-ától kezdve tartalmazza azokat a hiteleket, valorizálatlan kölcsönöket, amelyeket a nagybankok a Jegyintézet utján élveztek. 1922 június 30-án 6 milliárdot folyósítottak a nagybankoknak 0'60-as korona mellett, Ha az 0*03-as árfolyamot veszem (Zaj a jobboldalon: Halljiúz! Halljuk!) és erre számítom át ezt az összeget, akkor ez a 6 milliárd 177 milliárdot jelent. (Zaj a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Ez már tévedés.) Ez hivatalos kimutatás. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Mégis tévedés!) 1922 júniusában 10 milliárdot utaltak ki 0'40-es korona mellett. Ez 0*03-as koronára átszámítva 94 milliárd. 1922 augusztusában kiutaltak 18 milliárdot 0'30-as korona mellett. Ez 0*03 koronára átszámítva 132 milliárd. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Az eredetiből kivágtam és kiragasztottam ezt a kimutatást. 1922 szeptember havában 29 milliárdot utaltak ki. Akkor már 0*22-őn állt a korona. (Ulain Ferenc: És a mai valutába átszámítva?) Ez 0"03-as korona mellett 128 milliárdot jelent. (Folytonos zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Ulain Ferenc: Ez megmaradt, mert mindig ismétlődött a kölcsön! Az eredeti összeg ledevalválódott a poklok fenekére. — Mozgás a jobboldalon.) Ez hivatalos kimutatás, az eredetiből való. — (Ulain Ferenc: Teljesen helyes számítás! — Zaj és ellenmon-