Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

Itttö A nemzetgyűlés 2 67. ütése Ui'M szerezzük, segítse felállítani a magyar Jegybankot és ezt a nehéz átmeneti időt rövidítse meg. A másik pedig az, hogy ma már a kormánynak elsőrendű feladata és egyetlen feladata, hogy ezt a hallatlan nagy differenciát, amely egyfelől a termelési ágak között, másfelől kizárólag a munkaerőre támaszkodó osztályok között önhibájukon kivül beállott, valamiképen segitse keresztülbidalni. Ebhez kell összefogni. (Erdélyi Aladár: Mi is ezt mondjuk! — Pakots József: De nem csinálják! — Erdélyi Aladár: Tessék - megmondani, hogyan!? — Dénes István: Szüntessék meg a kiváltságokat a nagybirtok részére, mindjárt lesz itt rend! — Szuhányi Ferenc: Hagyjon már békét a nagybirtoknak, mindig a nagybirtokkal van baja! — Erdélyi Aladár: Most magyarázza Rassay, hogy össze kell fogni! — Mesko Zoltán: fogjuk össze a sibereket! — Derültség. — Peyer Károly: Siber csak ott lehet, ahol ilyen gazdasági politika van!) Ezeket a konzekvenciákat kell levonni és magasabb szempontból kell ezeket nézni, mert egészen bizonyos, hogy kevésbé hibás pénzügyi politika mellett nem állott volna be ez a kirivó ellentét: egyfelől a vagyonfelhalmozódás, a vagyon megerősödése, másfelől a teljes pauperizmus. De ebben a pillanatban nem lehet más feladat, mint hogy gátat vessünk ennek a folyamatnak. Ez pedig csak ugy lehetséges, ha igyekezni fogunk a szellemi és fizikai munkából élő emberek standardját immár felemelni (Általános helyeslés.) és nem mesterséges, kicsinyes trükkökkel visszaszorítani, {Általános helyeslés. -— Pakots József: De nem tanult a tőke!) Épen ezért, minthogy azt látom, hogy a jegyintézeti hitelek valorizálása önmagában — nem beszélvén arról, hogy miképen vitetik ez keresztül a takarékkorona utján, amely egy játékszerré alakult a spekuláció kezében — ehhez a célhoz nem visz bennünket közelebb, én a magam részéről kénytelen vagyok vele szembehelyezkedni. Azt is megmondom, hogy miért nem visz bennünket közelebb; azért, mert ennek a takarékkoronának csak egyetlen pozitív eredménye van és ez az, hogy egy eres, mesterséges deflációt idéz elő. Az első héten, ha jól tudom, ötven milliárddal volt kevesebb a jegy intézeti hitel igénybevétele. Ha én bizonyos volnék abban, hogy csak a spekulativ hitel igénybevétele marad el, akkor meg volnék nyugodva; de súlyos okom vau feltenni azt, hogy a termelési, amúgy is hiányos tőkék még jobban redukálódnak (Ugy van! balfelöl.) és ez a redukálódás érvényesül az iparban, a kereskedelemben, érvényesül az egész vonalon, és a termelésnek redukciója vagy legalább is megállása, megbénulása következik be. Ez nem az az ut, amely a munkából élőket felemeli a jelenlegi inferióris helyzetükből és segit kiegyenlíteni ezt a nagy gazdasági eltolódást. Ugyanez az eredménye a kényszerkölcsönnek is. Egyszerre azt láttuk, hogy rohamos intézkedésekkel a kormány egy hatalmas deflációt idéz elő, óriási pénzmennyiségeket von be. Arról, hogy deflációs vagy inflációs politikát kellett volna-e folytatni, ebben a pillanatban nem kívánok beszélni; de egy bizonyos, hogy egy nemzetnek, amely az inflációban annyira elmerült, mint amennyire mi elmerültünk, — az inflációt nem csak a számszerüség szerint kell megítélni — nem lehet máról-holnapra a deflációra áttérnie, egy ilyen rapid, brutális intézkedéssel, mint amilyet a takarékkorona és a kényszer kölcsön intézkedése jelent. (Bogya János: A kormány állandóan deflációs politikát csinál, tehát nincs infláció!) T. Nemzetgyűlés! Én kétségbe vonom, hogy deflációs politikát csinál, mert az a politika, amelyet ő csinált, nem defláció volt; ő nevezte éri március hó 18-án, kedden. deflációnak, de improduktív célokra igénybevette a jegy intézetet; az igénybevett államjegyeknek megfelelő árukészletek nem keletkeztek az országban, (Ugy van.' balfelöl.) és ezért állott be lényegében, nem számbelileg de kvalitative, erős infláció. (Ugy van! balfelöl.) Ha ez igy van, ebből az állapotból márólholnapra átrohanni egy deflációs politikára nem lehetséges, mert ez a termelés megbénítását, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az üzemek redukcióját és az exiszteneiák tönkretételét jelenti. (Pakots József: Már jelentkezik is ez mindenfelé!) Méltóztassanak kimenni az életbe. Itt ülnek t. szociáldemokrata képviselőtársaim, ők bizonyára látják azt a megbénulást, amely az egész gyáripar terén kezd érvényesülni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De ugyanez tapasztalható az egész vonalon. (Peyer Károly : Örült munkanélküliség, most, tél közepén !) Azért mondom én: egyes intézkedések a korona értékcsökkenésének meggátlására ebben a beállításban, a valóság szemüvegén nézve zavarokat, termelési redukciót (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és végeredményben feltétlenül további koronaértékcsökkenést okoznak. Ennek a javaslatnak másik rendelkezése: a kényszerkölesönre vonatkozó intézkedés (Halljuk! balfelől.) Én a kényszerkölesönnel, mint kölcsönnel nem szivesen foglalkozom, mert — ebben mindenki egyetért — az nem kölcsön, az egy erős adózás, amelyet az állam, szerinte, kényszerhelyzetben igénybe vesz. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a kormány: neki szüksége van ezekre az összegekre, mert neki a deficitet kell fedeznie, amely, ha jól értettem, (Halljuk! balfelől.) tizenöt millió aranykoronát tesz ki havonta arra az időre, amig ő a külföldi kölcsönt megkapja és amikor majd a koronát stabilizálva, az államháztartást rendbehozva, az állam vitelét ezen összegek nélkül is tudja biztosítani. T. Nemzetgyűlés! Hogy miből állt elő ez a deficit, nem tudom. Azt hiszem, t. képviselőtársaim közül egyik sem dicsekedhetik azzal, hogy tudná, hogy a magyar állani deficitje milyen tételekből állott elő. Azt sem tudom, hogy normális adózási szisztémával, az adók rendszeres kifejtésével, el lehetett volna-e tüntetni, vagy lehetett volna-e csökkenteni ezt a deficitet. Én ebben a tekintetben azonban támaszkodni vagyok kénytelen a külföldi kölcsön szükségének indokolására, a népszövetségi bizottság kiküldötteinek megállapítására, hogy a magyar államháztartás külföldig kölcsön nélkül rendbe nem hozható. Ebből tehát el kell fogadnom azt a tételt, hogy ezt a deficitet mi nem tudtuk volna elkerülni egy természetes, még helyesen fokozott adózással sem. (Zsirkay János: Majd én leszek bátor kimutatni, hogy igenis, el tudtuk volna kerülni! — Zaj jobbfelől. — Majd adatokat fogok itt felolvasni! — Dénes István: Igaza van Zsirkaynak! — Zsirkay János: El lehetett volna kerülni! Itt vannak az adatok arról, hogy a milliárdok hova mentek! Ki fogom mutatni!) Ez olyan kérdés, amelyet nem tudna nekem megnyugtatólag Zsirkay képviselő ur kimutatni, mert sajnos, az egyetlen megnyugtató az lenne, ha én ismerném az ország költségvetését, az ország zárszámadását. Egy azonban bizonyos : abból a tényből, hogy maguk a Népszövetség kiküldöttei ugy állítják be a kérdést, hogy egy külföldi kölcsön nélkül mi az államháztartásunkat nem tudjuk rendbehozni, logikusan nem az következik, hogy malmost én a belső erőket ilyen horribilis módon, ilyen brutálisan és ilyen rapid módon vegyem igénybe, hanem az következik, hogy én a külföldi kölcsön segitségével igyekezzem ezeket a deficiteket eltüntetni. (Zsirkay János: Ilyen gazdálkodás mellett?) Hiszen ha lehető volna belső erők-